Ha megkérdezik az emberektől, hogy mi a kedvenc filmjük, vagy nagyon gyorsan rávágják az egyébként 1-2 évente változó lieblinget, vagy hosszas gondolkodás után arra jutnak, hogy fogalmuk sincs, ugyanis ez egy baromi nehéz kérdés. Nálam az utóbbi, de ha pisztolyt nyomnának a fejemhez, le tudnám szűkíteni a listát két filmre: az egyik a Jurassic Park, a másik pedig jelen cikk témája, A sötét lovag. Bár én jobban szeretem ezt a "kedvenc" dolgot hanyagolni, és inkább felsorolni pár olyan filmet, amik nagy hatással voltak az életemre.
A sötét lovag pedig pontosan ilyen darab: talán az első olyan volt, amit kiemelt figyelemmel vártam, aminek újra és újra megnéztem az előzeteseit, és amiben aztán a moziban ülve nem is csalódtam, hiszen fantasztikus élmény volt. És azóta már jó néhányszor újranéztem, meglepettem magamat karácsonyra a díszdobozos verzióval, és még az egyik idézetét rá is tetováltattam az alkaromra. De amúgy nem, nem gondolnám, hogy elvakult, fanatikus rajongó lennék. Ez a film objektívan nézve is piszkosul jól össze van rakva.
Batman fél éve batmankedik már Gothamben. A bűnözők fosnak tőle, éjszaka már alig merészkednek az utcára. A közbiztonság jelentősen javult, de feltűnik a színen egy rendkívül teátrális, kipingált arcú bűnöző, a káosz hercege: a Joker. Ez a fura, sebhelyes arcú figura kiismerhetetlensége, és látszólag céltalan ámokfutása nyomán komoly próbatétel elé állítja címszereplőnket, aki megunván a védelmező szerepét át szeretné adni a stafétát az államügyésznek, Harvey Dentnek, Gotham fehér lovagjának...
Kifejezetten nehéz megfogalmazni, hogy mitől is olyan jó a film: de talán azért, mert minden klappol benne. Tökéletesek az arányok, nagyobb a tét, izgalmas a cselekmény, van benne felemelkedés, és bukás, legalább annyit foglalkozik a karakterekkel, mint a látvánnyal, csodálatosan van fényképezve, zseniális az új főellenség, és még zseniálisabban van eljátszva... ÉS! Mindeközben hű is alapanyagához, vagyis a képregényekhez. No nem hangulatában, hanem inkább a sztorijában.
És még mielőtt nagyon belemélyednék: igen, vannak hibái. Igen, néha vannak olyan meredek megoldások benne, amik azt az ügyesen felépített "hihető" filmes környezetet/világot pofán köpik. Ilyen például Batman zseniális nyomozói oldalának szárnypróbálgatása, falba fúródott lövedékről vett ujjlenyomatostól, az ezt követő gyors adatbáziskeresésen át a rendőrfőnök temetési felvonulásra való eljutásig. Bizony, azért az elég "érdekes" megoldás volt, nem csodálom, hogy sem korábban, sem a későbbiekben nem nyúlt hasonló nyomozós sztorielemekhez Nolan.
Ez a Sötét lovag egyébként is pocsék detektív: nem jön rá Rha's Al Ghul valódi kilétére, pedig ő az, aki kiképzi, rosszul következtet Bane valódi énjére egy zavaros legenda/mese alapján, és még egy eléggé jellegzetes, sebhelyes arcú figurát sem képes megtalálni... Viszont cserébe sokkal emberibb: Batman ebben a részben saját magával, saját életével, saját szerelmével szeretne inkább törődni, csak ugye a káosz-faktor váratlan belépője miatt sajnos máshogy alakulnak a számításai.
Nem feltétlenül hiba, de mindenképpen fontos kihangsúlyozni, hogy a Kezdődik! főhős-központúsága már nem érhető annyira tetten a folytatáson. Köszönhetően a sokkal bonyolultabb kapcsolati rendszerrel játszadozó sztorinak, és az ebből adódóan bevezetett rengeteg új, fontos karakternek, és köszönhetően annak, hogy Joker egyszerűen ellopja a showt. Ez a figura már a megalkotása pillanatában klasszikussá vált, amit tovább fokozott Heath Ledger zseniális átlényegülése, amiért tényleg megérdemelten kapta meg posztumusz az Oscart.
Ezzel kapcsolatban gyakori tévhit, hogy a halála körül kialakult hype miatt lett annyira sikeres A sötét lovag, de az igazság az, hogy már 2007. novemberében, tehát hónapokkal a tragédia előtt szinte megállás nélkül listavezető volt a film adatlapja az imdb-n, az ilyesmire pedig azóta sem volt még példa: A sötét lovag sikerre született. A legendás hős renoméjának helyreállítását követően megkapta ellenfélként az arknemezisét, és a feldobott labdát hibátlanul ütötték le a Warnernél a marketingesek is.
A trilógia védjegyévé váló pazar szereposztás talán most a legjobb: a visszatérők mellett megkapjuk a már említett Ledgert, de a bizniszt átvevő maffiafőnök szerepére sem akárkit szereztek meg, hanem Eric Robertset. Katie Holmest leváltották villámgyorsan, persze a nyilatkozatokban az szerepelt, hogy inkább egy másik filmet választott (Mad Money), de hiszi a piszi. Aaron Eckhart is élete formáját hozza, ő is telitalálat a tudathasadásos államügyész szerepére. Tipikus "amerikai" fejformája van, és elég nagy az arca ahhoz (hasonlóan Tommy Lee Joneshoz), hogy jól mutasson Kétarcként.
Sokan nem értik, hogy miért kellett meghalnia a karakternek a film végén: nos, nem kell ahhoz orvosnak lenni, hogy tudjuk, ilyen súlyos sérüléssel az arcon bőrátültetés nélkül meg van pecsételve az ember sorsa: nem csak azért, mert ekkora párologtatófelületen pillanatok alatt kiszárad, hanem azért is, mert a bakteriális fertőzések 1-2 nap csontig rágnák le a még meglévő húscafatokat... Tiszavirág életű tehát a Nolan által megalkotott Kétarc, de pont elég belőle ennyi: egy bukott hős, akinek a sorsa már a film elején eldöntetett:
"You either die a hero, or you live long enough to see yourself become the villain."
Ez egy nagyon fontos mondat, ami lényegében előrevetíti a végkimenetelt, hiszen az első fele egyértelműen Dentre, a második pedig a film végén üldözötté váló Batmanre utal. És mondok még egy meredeket: bármennyire is meglepően hangzik, A sötét lovag tulajdonképpen Harvey Dent filmje, hiába játsszák le Eckhartot a "nagyok". Dent diadalmenete, és bukása az, ami az egész játékidőn keresztül összefogja a sztorit. Ezért nem az első pillantásra logikus pontnál, Joker elkapásánál fejeződött be a film. Ő "csak" a katalizátor volt, nem a valódi probléma.
A Batman: Kezdődik!-ről szóló írásomban megszellőztetett autósüldözés hármas második legerősebb darabja itt található: a Tumbler leváltása a Batpoddal (hagyomány, hogy mindig új jármű kell a denevérnek), egy elképesztően hangulatos leszámolósdi Chicago... izé, Gotham utcáin, majd az azóta már sz*rrá majmolt, "a gonosz szándékosan elfogatja magát, hogy bejusson a jókhoz" fordulat első filmes megjelenése... Egyszerűen pazar jelenetsor. De ami ezután jön, az az igazi filmtörténelem.
Joker és Batman egy szobában beszélgetnek! Mi ez, ha nem zseniális húzás? Megteremteni azt a szituációt, amiben ez a két karakter cseverészhet egy jót anélkül, hogy meg akarnák ölni egymást (oké, Batman kicsit bepöccen, de akkor is). És a hab a tortán az, hogy a látszólag hátrányban lévő Joker az, aki még így is képes irányítani: neki ugyanis nincs semmi veszíteni valója, és ezzel gyakorlatilag mindenki másnál kisebb az esélye a bukásra. Ezzel pediglen ő is tisztában van, és ki is használja...
Az a legjobb, hogy Nolan, noha eszeveszett tempót diktál szinte végig a több, mint 2 és fél óra alatt, még így is figyel a legapróbb részletekre: Dent kétarcú érméje, aminek az egyik fele SPOILER Rachel halálakor SPOILER VÉGE kormos lesz, így válva életről és halálról döntő kabalává, vagy Joker kiszabadulása a törött tükörüveg segítségével, amit korábban a kicsit bedurvuló kihallgatás során sikerült odavarázsolni észrevétlenül... Vagy a Joker által vezetett kamion megrongálódott szélvédőjének mosolygós fej-mintázata... Ezek az apróságok teszik igazán különlegessé a filmet.
Beszélni kell a Batman-filmek legendásan sz*r magyar szinkronjáról is: az első részben - hiába imádom Kaszás Attila hangját egyébként - Gordonnak egyszerűen túl magas hanghordozású volt a néhai színész orgánuma... De ezzel még végül is ki lehetett békülni. De amit Stohl András összeszerencsétlenkedett Jokerként... Nos, arra nincsenek szavak. Pedig jó szinkronszínész a pali, de a pl.: a "Why so serious?" jelenetnél kriminális, amit művel, de egyébként is inkább csak szenved a hangja erőltetett eltorzításával, mintsem színészkedik. Sokat ront a filmélményen a magyar szinkron, mondom ezt az utóbbi nagy pártolójaként.
Az eredeti ötletek és a képregényhűség hibátlan keveréke, vizuálisan és történetben is lenyűgöző, rengeteg idézhető, és gyakran idézett jelenettel teletűzdelt, szinte hibátlan blockbuster A sötét lovag. Minden kétséget kizáróan a létező legjobb képregényfilm, ami hű az alapanyaghoz, de alkalmazkodott a film formátumához is. Innen már nem volt hová feljebb... Viszont sajnos Nolan megpróbálta, de A sötét lovag: felemelkedés-be már neki is beletörött a bicskája. De erről majd a következő cikkben, részletesen.