Sokan próbálták már filmen átadni a háború borzalmait - A Jöjj és lásd! készítői is ilyesmire vetemedtek, és előálltak egy igazán durva, már-már hipnotikus utazással a keleti fronton élő embereket ért atrocitások világába. Az eredeti cím "Megölni Hitlert" lett volna, ami a film végeztével értelmet is nyer, annak ellenére, hogy a Führer egy percig sem szerepel benne. De végül ezt a címet elvetették, és helyébe a Menj, és nézd! került, de végül az angol nyelvű területeken a Come and see! cím terjedt el, amit aztán a hazai forgalmazó is megtartott.
Megmondom őszintén, hogy ez a film nem az én nyelvemen szólt hozzám. Nem sikerült fenntartania a figyelmemet, bármennyire is igyekeztem, és bármennyire is igyekeztek a készítők is. Vizuálisan ugyanis korához képest (1985-ös alkotásról van szó) a TV-s jellegű, és emiatt kissé idegesítő 4:3-as képarány ellenére is erős darab, és az operatőr nem is pironkodott, amikor valami véres, brutális jelenetet kellett felvennie. És bizony ilyesmiből akadt is bőven, de mégis: koherens történet nélkül nem tudtam benne megkapaszkodni.
Mert biza "történet" az csak nagy jóindulattal van ebben a filmben. Florya, a tizenéves belorusz fiú talál a homokban egy puskát, és beállna a partizánokhoz, hátrahagyva anyját, és ikerhúgait. Nemsokára azonban elkeveredik az osztagától, és mire visszatérne otthonába, a németek már kivégeztek ott szinte mindenkit. A túlélők egy szigetre menekülvén éheznek, szóval pár idősebb férfival Florya ismét útra kel, hogy élelmet szerezzenek az embereknek, de persze felszerelés híján ez nem olyan egyszerű.
A jó pontok: a főszereplő kiscsávó nagyon hiteles. Állítólag hipnotizálni is szerették volna, hogy mégjobban elhitessék velünk, miféle poklot kell neki átélnie, de mivel nem volt fogékony rá, kénytelenek voltak pusztán az alakításában bízni. És annak ellenére, hogy a film második részére gyakorlatilag csak bámul maga elé, át tudja adni, azt, amit kell. És hogy mi az? Ahhoz Marlon Brandót kell idéznem: "The horror... the horror!" Bele sem merek gondolni, hogy én hogyan reagálnék arra, ha mindez velem történne.
Az operatőri munka is pazar. Ahhoz, hogy a nézőt még jobban az események részesévé tegyék, a film nagy részét steady kamerázással rögzítették, hosszan kitartott jelenetekben, folyamatosan követve a szereplőket. Rendkívül precíz operatőri munkát tettek le a film készítői az asztalra (a 80-as években steadyzni nem lehetett ám olyan egszerű, mint manapság), ami különösen nagy kontrasztot eredményez az egyébként nem túl jól bevilágított, nagyon autentikus helyszínekkel.
Tetszett az is, hogy tényleg nem pironkodtak: az SS undorító népirtását teljes valójában elénk tárták. Állítólag több száz falut végeztettek ki hasonlóan humános módon a háború után háborús bűnökért elítélt tisztek. És ha arról volt, akkor a filmkészítők is komolyan vették a dolgukat: bizony gyújtogatnak, robbantgatnak cefetül, de ami még ennél is durvább, hogy a forgatáson éles töltényt (is) használtak. Aleksey, a főszereplő legalábbis egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy pár tíz centiméterre süvítettek el a feje mellett a golyók...
Most pedig jöjjenek a rossz pontok: rossz értelemben véve "európai" filmként kicsit nehezebb dekódolni, megérteni a jeleneteket (hogy mit akartak velük ábrázolni), mint ahogy ahhoz a picinyke lelkem hozzá volt szokva. Úgy is mondhatnám, hogy a rendező leginkább a képekkel szeretett volna mesélni, háttérbe szorítva a sztorit, de ami még ennél is fájóbb, a párbeszédeket: néha olyan életszerűtlenül szövegelnek a szereplők... És szerintem ez az egyoldalúság probléma, hiszen egy filmnél - én úgy tartom - annak minden aspektusa fontos, nem csak a képi világ, a sztori, vagy a párbeszédek.
A pozitívumként is felsorolt "mindent megmutatunk" mentalitás egy picit vissza is ütött, hiszen amikor hosszú percekig azt kell bámulnunk, ahogy az emberek szenvednek, közben pedig mindenki (de tényleg mindenki) megállás nélkül ordítozik, sikít, jajveszékel, hőbörög, ugat, az egy idő után már sok lesz. Értem a mögötte megbújó szándékot, de ez már egyáltalán nem ütött akkorát, mint amekkorának szánták, inkább csak idegesítő volt. Így végül egy kicsit csalódtam a filmben, aminek bár látom az erényeit, mégsem tudtam megszeretni. Pedig nagyon igyekeztem.
