Tim Burton sajátos látásmódjának egész komoly rajongótábora van. Tudjátok: Tim Burton az Tim Burton. Valami nincs rendben a palival, az egyértelmű (és nem csak azért, mert az ő nevéhez fűződik Pee Wee nagy kalandja), hiszen a kedvenc témája a(z élő)halottak (meg persze a gótikus cuccok), amiből elég cifra filmográfiát kanyarintott össze az utóbbi 30 évben. De Tim Burtont ezért szeretjük. Még a legkevésbé timburtonös filmek is kifejezetten timburtonösek voltak, egészen az Alice csodaországbanig.
Furcsa módon a pali azzal érte el a legnagyobb sikerét (és a stúdiók azóta is megállás nélkü majmolják a koncepciót), pedig pont ebből hiányzott kb. az összes rendezői védjegye (leszámítva Johnny Deppet, és Helena Bonham Cartert). Nos, a Nagy szemekben már ők sincsenek. Ha "Directed by János Horváth" lett volna a kreditlistában kiírva, biz'isten még azt is elhittem volna, ugyanis a Nagy szemek egy tipikus, száraz, csúnyán mondva unalmaska életrajzi film.
Burton egyébként nem először készít ilyesmit, hiszen ugyanezzel az írópárossal 20 évvel korábban is alkottak már közösen. De! Az Ed Woodban ott volt a Tim Burton esszencia, itt meg maximum néhány félelmetesebbnek ható nagyszemű gyerekkép fél másodperces megjelenése okán gondolhatnánk azt, hogy a mesternek benne lehet a keze a dologban. Kár. Kár, mert tisztességesen felmondott életrajzi filmekkel tele a padlás, viszont igazán egyediekkel, a témájukat szabadabban kezelőkkel alig találkozni.
A sztori a festőnő, Margaret Keane és néhai exférje megismerkedéséről, és meggazdagodásáról mesél nekünk. Margaret egyedülálló anyaként filléres portrérajzolós melóval kényszerül eltartani magát, amíg meg nem ismerkedik Walterrel, a bámulatosan sármos, és jó beszélőkéjű festővel. Hamarjában össze is házasodnak, és úgy igyekeznek boldogulni, hogy a Margaret által festett képeket férje próbálja eladni. És bár nem megy minden könnyen, Walter kisujjában van az értékesítői szakma, így hamar megszedik magukat. Azzal az icipici bökkenővel, hogy Walter azt hazudja a könnyebb üzlet reményében, hogy ő festi a híres nagyszemű gyermekes képeket.
Bevallom férfiasan, nem ismertem Margaret Keane-t és munkásságát korábban, így ha másra nem is, másfél órányi szórakoztató oktatóanyagnak ideális volt Tim Burton filmje: a fontosabb dolgokat megtudni a hölgyről, még ha akad egy-két ferdítés is a sztoriban (igazából semmi komoly, de pl.: Jehova tanújává csak a filmben bemutatott események után vált). Ilyen szempontból kifejezetten jól sikerült végigvezetni az életutat: megismerkedését második férjével, a kis hazugságokat, a nagy hazugságokat, a gazdagságot és a lelki terrort.
Viszont: maga a megvalósítás ettől még unalmas. Igazából nyugodtan lehetett volna ebből a szkriptből TV-film is, hiszen javarészt szobabelsőkben játszódik, és fényképezés-ügyileg például semmi nem indokolja a komolyabb ráfordítást. Burton neve (és a jól megírt dialógusok) persze vonzották az "A" listás színészgárdát: több híres páros neve felmerült, míg végül az Amy Adams - Christoph Waltz duóra esett a választás. Akik egyébként tökéletesen megfeleltek a feladatra. Adams specialitása a naiva, Waltzé pedig a hasadba lyukat beszélő, simulékony figurák.
Mindketten mesteriek, és könnyedén lenyúlják a kisebb mellékszereplők elől (Jason Schwartzman, Terence Stamp, Danny Huston) a rivaldafényt. Oké, de elég ez? Nem igazán... A rendezésből hiányzik az egyediség, a forgatókönyvből pedig hiányoznak az igazán nagy fordulatok, ráadásul megpróbál csendben megmaradni egy feminista mesének az igazságtalanul kihasznált feleségről, de az az igazság, hogy a kép ennél lényegesen árnyaltabb, csak ezt valahogy elfelejtik kihangsúlyozni a filmben:
Walter ugyanis akármennyire is egy pöcs volt, mégiscsak megismertette a világgal Margaret (egyébként nem kimondottan magas színvonalú - ezt a filmben viszont jó néhányszor kihangsúlyozzák) művészetét, és az egyik legjobban kereső festőművészt csinálta belőle. Persze ez nem mentesíti a családon belüli erőszak, és a sok hazugság alól, csupán szeretném a film hiányosságait pótolni: ahogy Walter nem ment volna semmire Margaret nélkül, úgy Margaret sem ment volna semmire Walter nélkül. Ennyi. A tanulság most elmarad.
