Bizony, még magyar címre sem bukkantam. Tán ennyire jellegtelen filmről lenne szó? Akkor mit keres ott a stáblistában Robert Ryan, vagy Aldo Ray? Mit keres a rendezői székben Anthony Mann, aki a maga korában egy megbízható iparosnak számított, aki csak úgy ontotta magából a westerneket, többségét James Stewarttal a főszerepben? De az aggasztóan kevés imdb-s szavazat, és a viszonylag kevés internetes információ magáról a filmről igazolta a félelmeimet. Igen, ez egy jellegtelen film.
Oh, pedig aztán csudijó a témaválasztás... Amolyan egyszerű, de hatásos, kvázi road movie: juss el A pontból B-be a csapatoddal a háború kellős közepén - Koreában. Ez utóbbi helyszín azért meglehetősen ritka a háborús filmek körében - Amcsiországban a II. világháború és Vietnam is sokkal kapósabb témának számítanak, pedig aztán ez a háború is bizonyosan legalább olyan sz*r volt. A jelenlegi észak-koreai helyzet miatt pedig akár még hot topicnak is számíthatna, ha valaki még emlékezne rá, hogy volt ilyen egyáltalán.
Mondjuk, ha a koreai háborúról szeretnél valami okosságot megtudni, azon felül, hogy ott bizony harcolni kellett, és sokan meghaltak, és egyébként is szívás az ilyesmi, akkor a Men in Warban csalódni fogsz. Igazából játszódhatna ez a sztori egy másik bolygón is, ahol a Predátorok ellen harcol az emberiség, mert nagyjából 0 helyszín- és korszakspecificitást véltem felfedezni... Jó, mondjuk az ellenfelek ázsiaiak voltak, és ennek megfelelően nagyon sunyik, de ez a film inkább egy kis amerikai csapatra koncentrál.
És jól indul! Komolyan mondom, teljesen megörültem, hogy itt valami izgalmas filmet fogok látni: a csapat sunyul egy árokrendszerben, hajnalodik, de alig aludtak az éjszaka valamit. A többi egység sehol, és hamarosan elég forrónak néz ki a talaj, úgyhogy a küldetés adott: el kellene jutni egy amerikai támaszpontra. És elindulnak. És amint felállnak, a film elveszíti a varázsát, és unalmas, kiszámítható, lesz. Olyan igazi meh érzés. Rosszul megírt karakterekkel, rossz hangsúlyokkal.
Az a baj, hogy igazából nem lehet rásütni azt az egyszerű jelzőt, hogy rossz lesz. Mert nem lesz. Nem lesz jó sem persze, de a kora miatt sok dolgot elnézel neki. A színészek kapálódznak rendesen, hogy ezeket a "konfliktus"-nak szánt dolgokat előadják úgy, hogy azt el is higgyem, és közben ne tűnjenek túl színpadiasnak sem. Nem sikerül. Nagyon nem. Pedig a főszereplőkre, akik körül a jelenetek 99%-a forog nem lehetne panasz, hiszen nagy kaliberű színészekről van szó.
Képzeljétek, még színesbőrű szereplő is akad, aki ráadásul talpraesett az első benyomások alapján. Persze nem akarok spoilerezni, de ki lehet találni, hogy ki hal meg először... Hehe. De én már a szándékot is értékelem, hiszen az 50-es években járunk - ma már a főszerep bizonyosan Denzel Washingtonra szállna (már ha jól meg lenne írva, és el is vállalná az öreg), de abban az időben nem sok színesbőrű színész tudott érvényesülni pusztán amiatt, hogy egyszerűen a karaktereket a forgatókönyvekben nem rájuk írták.
És ha már főszereplők: Robert Ryan figurája olyan, mintha a szarnak adtak volna egy pofont. Egyszerre kellene éreztetnie velünk, hogy ő a megfontolt vezető, aki néha kemény döntéseket kényszerül hozni, másfelől viszont ott a középső felvonás kb. összes jelenete, amiben a rangban alatta lévő, Aldo Ray játszotta jövevény minden egyes csávából kirántja, mert sokkal nagyobb tapasztalata van a frontról, és minden ócska koreai trükköt ismer, és felismer. Azért úgy nehéz komoly vezérfigurát hozni, hogy a történések azt támasztják alá, hogy mekkora balf*sz, és hogy mennyire alkalmatlan, nem igaz?
A Men in Warban egyébként brutalitásban nincs hiány, de kicsit olyan érzésünk van a főszereplőkre való túlzott fókuszálás miatt, hogy a többiek, akár egy klasszikus B horrorban csak azért vannak ott, hogy legyen kinek elhullnia az út során. Mondjuk legalább ebben nem fukarkodnak, és ettől már hitelesebb lesz a film, mint a termés 80%-a. Emiatt, meg a rövid játékidő miatt tudom a műfajt kedvelőknek ajánlani, de szigorúan csak egy próbára, semmiképp nem jó szívvel, mert nincs benne semmi említésre méltó. Félek, hogy 3 hónap múlva már arra sem fogok emlékezni, hogy én ezt egyszer megnéztem...
