Marlon Brando, Montgomery Clift és Dean Martin egy filmben? Ráadásul Brando egy jóarc náci tisztet alakít szőkére festett hajjal? Az ilyesmit csak meg kell lesni, nem igaz? A film alapja egyébként Irwin Shaw regénye, bár állítólag a készítők nagyon pongyolán adaptáltak, és sok kulcsmomentumot kihagytak belőle. Ez az én véleményem szerint még megbocsátható bűn lenne, ha a végeredmény filmként valóban megállná a helyét (magyarul a változtatásoknak érezhető dramaturgiai funkciója lett volna).
De az a baj az Oroszlánkölykökkel, mint egyébként sok korabeli adaptációval, hogy túlságosan papírízű. És itt most nem a vizuális megoldások hiányára gondolok, hanem inkább a történetvezetés sutaságára: az alapvetően ugyanis két szálból tevődik össze, és ez a két szál olyan haloványan kapcsolódik össze, hogy joggal hihetné az ember azt is (pláne a film hossza miatt), hogy két különböző filmet vágtak össze eggyé. Önmagában egyébként mindegyik kellemes szórakozás, de így egyben valami hiányzik.
Az egyik szál Brandóé: itt megismerjük a síoktató, nacionalista (de nem náci - tudom, ezek a kifejezések egy tőről fakadnak, de talán érthető, mire utalok) Christian Diestl-t, aki hisz abban, hogy amit Hitlerék csinálnak, azt egy jó ügy érdekében teszik. Ahogy halad előre a történet, egyre inkább kiábrándul a német vezetésből. A másik szál pedig Clifté és Martiné: őket besorozzák az amcsi hadseregbe. Előbbi zsidóként kell, hogy kiálljon különböző antiszemita szemétségeket, másik pedig simán túl felvilágosult ahhoz (a.k.a. gyáva), hogy meghaljon ebben az értelmetlen háborúban...
És hogy melyik az érdekesebb? Naná, hogy az első! Azt ugyanis viszonylag ritkán lépték meg eddig a filmesek, hogy az egyik legszimpatikusabb karakternek konkrétan egy vaskeresztes náci tisztet tettek meg. Még érdekesebb, hogy a kor egyik legnagyobb sztárja játszotta el a szerepet - sokat foglalkoztak annak idején a lapok a szerep kedvéért szőkére festett hajával (Brando egyébként máskor is játszott náci szerepet, egész pontosan 7 évvel később a Morituri című filmben).
Christian figurájában az a legérdekesebb, hogy róla elhisszük, hogy TÉNYLEG másként látja a világot. Azért azt nem szabad elfelejteni, hogy akkortájt még sokkal limitáltabb, és jobban szűrt volt az információ áramlása, ráadásul a németek is eléggé keményen megfizettek az I. világháborúban elszenvedett vereségükért (nagyrészt ennek a kemény sarcnak köszönhetően robban ki a II. világháború) - szóval teljesen érthető reakció, ha valaki az extrém igazságtalanságra extrém módon válaszol, és abban a helyzetben azt gondolja normálisnak.
Itt bukik el rengeteg film (és ezért nagy baj, hogy az Oroszlánkölykök más aspektusában, de sajnos szintúgy elbukott) - a németek is ezer félék voltak, és nem mindegyiket, sőt, megkockáztatom, a többségüket egyáltalán nem a népirtás érdekelte. Ezen a téren eléggé jól működik a film német szála: a fotós tiszt karaktere, Christian felettese, vagy a láger parancsnoka mind-mind a német vezetés más-más gondolkodású tisztjeit mutatják be, érzékeltetve ezzel, hogy bár a cél valahol közös, azt még ők maguk is merőben más eszközökkel, és értékrenddel szeretnék elérni.
A Montgomery Clift - Dean Martin szál viszont ennél lényegesebben demagógabb (ha van ilyen szó egyáltalán). Oké, az sem rossz gondolat, hogy ha már a zsidókat ezrével legyilkoló nácik ellen vonultatja az USA a hadseregét, mutassuk be azt, hogy náluk sem minden kóser, és ugyanúgy jelen van az antiszemitizmus a barakkokon belül. Bár a film ezt sokkal jobban elkeni, mint kéne szerintem: Clift figurája amúgy is olyan, akit a jó öreg gimis hagyományok miatt a nagypofájú kihaénnem társaság elkezdene zrikálni, nem kell ehhez zsidó származásúnak lennie, és a megoldás sem az antiszemitizmus legyőzése, hanem annak bemutatása, hogy helyén vannak a srác tökei.
Dean Martin pedig teljesen elhalványul a gazdag előadóművész szerepében - övé a legkevésbé szimpatikus, és érdekes karakter. Pedig szegénynek ez volt az első komolyabb, drámai szerepe, de csak annyit sikerült megjegyeznem belőle, hogy mennyire hasonlít Robert Mitchumra, és bárcsak ő játszotta volna inkább ezt a szerepet. Akad egy-két megrázó kép, egy-két ütősebb fordulat, de ez a film túl széttartó ahhoz, hogy igazi műremekként tekintsek rá. Fontos témát boncolgat, és bár nem mondanám unalmasnak, de néha bátortalan, és érdektelen előadásmódban teszi mindezt.
