Azt hiszem, ilyen szerepre vágyik minden idősödő sztár. Az aki szelet vet főhősei ugyanis nem 25-50 közti fehér férfiak (mint a forgatókönyvek nagyon nagy százalékában), hanem idősödő emberek, akik talán az évszázad csatáját vívják meg: tudomány vs. hit. Szerencsére persze az Aki szelet vet nem a fekete és a fehér küzdelme, még úgy is, ha elég határozott álláspontot képvisel az ügyben: próbálja megtalálni a szónoklatok, dogmák és tudományos tények mögött az embert, ezzel pedig többet tesz, mint azt eddig akármelyik film is tette a témában.

Visszatérve a főszereplőkre: két nagyágyúval van dolgunk. Mindketten 2x-es Oscar-díjas színésszé váltak már erre az időre, és mindketten túl voltak legismertebb szerepeiken, de mindketten óriási névnek számítottak még akkor is. Gene Kelly például először visszautasította a mellékszerepre kárhoztatott újságíró eljátszását, de amikor Stanley Kramer bekamuzta neki, hogy Fredric March és Spencer Tracy lesznek a partnerei, rögvest meggondolta magát. Szerencsére az öregek sem tétováztak sokat.

A sztori igaz történeten alapszik, amiből először egy színpadi darab, majd pedig ez a film született (később még több TV-s feldolgozást is megélt). 1925-ben perbe fogtak egy biológia tanárt az USA egy vallásosabb részén, mert az a tananyaggal szembemenve Darwin evolúciós elméletét tanította a Biblia teremtéstörténete helyett. A "Majomper" néven elhíresült esetben igazi nagyágyúk szerepeltek mind a védői mind az ügyészi oldalról, és elég nagy sajtószenzáció kerekedett belőle akkortájt.

Azt is hozzá kell tenni azonban, hogy rengeteg elem fikciós - a szereplők neveit megváltoztatták, a városbéli hangulatot is rendesen felturbózták, arról nem is beszélve, hogy a pap és a lánya karaktere is az írók fejéből pattant már ki. Végezetül pedig maga a per sem volt annyira vérre menő, mint ahogyan azt a filmen látni (és az ügyésszel is más történt), de talán ennél a filmnél nem is a hitelesség, hanem az események köré csepegtethető mondandó az, ami számít, és ott a film még a csillagos ötösnél is jobbra vizsgázik.

"He that troubleth his own house shall inherit the wind"

Kényes téma, ami még mind a mai napig előkerül, mégha már jelentősen meg is változtak az erőviszonyok. Ráadásképp analóg a hollywoodi kommunistaüldözésekkel, amit a forgatókönyv írója is elszenvedett. De ha ezt a vonatkozását nem is nézzük, akkor is egy rettentően izgalmas hit vs tudomány vitának lehetünk a szem- és fültanúi, aminek végkimenetele egészen biztosan nem az lesz, mint amire számítanál. És ez az érett hozzáállás (egy 55 éves darabról beszéltünk!) bármelyik mai alkotás becsületére válna.

Mit jelent a cím? Mármint az eredeti, mert a magyar szerintem kissé félrement. Bibliai idézet, magyarul így hangzik: "Aki kárt okoz háza népének, szelet örököl, és szolgája lesz a bölcsnek a bolond." Utalhat egyrészt a már említett kommunista-üldözéskre, amikor Hollywood tulajdonképpen a saját jó képességű szakemberei ellen fordult, ha azoknál csak a gyanúja felmerült a vörösökkel való kokettálásnak. Másrészt természetesen utal a fanatikusan vallásos papra, aki még a lányát is kitagadja, csak mert az nem neki tetszőt cselekszik.

Harmadrészt - és ez szerintem a legérdekesebb - Spencer Tracy karakterével is kapcsolatba hozható. SPOILER Mert mint ugyebár kiderül a film végén, ő is vallásos, így tulajdonképpen a saját háza népe ellen harcol. Ő egy előremutató gondolkodású, a Bibliát nem szó szerint értelmező értelmiségi, aki tulajdonképpen igazabb hívő bármelyik buzgómócsingnál. Ő az, aki így a saját háza ellen szólva marad egymaga, és veszít úgy, hogy tulajdonképpen erkölcsileg győzött, logikával nyert. SPOILER VÉGE

Mind Tracy, mind March zseniális. Előbbit Oscarra is jelölték, pedig utóbbit kellett volna inkább (de leginkább mindkettőt). A végső tanuzás az egyik legkirályabb vita, amit eddig filmen láttam, elképesztő a feszültség, és az egész hangulata. Nagyon jól körvonalazódtak a kapcsolati rendszerek, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a filmbéli karakterek ne a két véglet felé tolódva váltsanak ki egyszerűbb érzelmeket a nézőkből, hanem komplex személyiségüknek hála a tetteiket, elveiket látva alkothassunk véleményt róluk. Mert egy nagyon fontos különbség fedezhető fel a hasonló filmektől: mindkét főszereplő jó. Lehet, hogy nem jót cselekszenek, de ez amúgy is nagyon relatív dolog.

De hogy ne csak dicsérjem: Gene Kelly figurája egyrészt nagyon el lett hanyagolva, másrészt mivel el lett hanyagolva, így már nem sok értelmét láttam annak, hogy egyáltalán szerepeljen a filmben. A legrosszabb pedig az volt a karakterben, hogy folyton szóvirágokban beszélt, és minden mondatát pökhendi cinizmussal itatta át. Életidegen volt, és bár izgalmasnak tűnik első blikkre, végtelenül unalmas és jellegtelen figura lett belőle a végére. Végül már nem is értettem, mit keres ott egyáltalán.

Mivel kényes témát dolgoz fel, amiről kb. mindenkinek meg van a maga határozott véleménye, valószínűleg sokaknak nem fog tetszeni a film (úgy a vallásosoknak, mint a hithű ateistáknak). Én a magam részéről megtaláltam benne azt a fontos üzenetet, hitvallást, amivel én magam is egyetértek, úgyhogy már csak emiatt is imádtam volna. De ezen felül is egy félelmetesen jól összerakott tárgyalótermi film nagyszerű dialógokkal, monológokkal, és még nagyszerűbb színészekkel, meg persze alakításokkal.