A film, ami gyártási évének egyik legnagyobb pénzügyi sikere volt, ami 9x annyi pénzt hozott a mozikban, mint amennyibe került. A film, ami bár nem igaz történet, egy hasonló sztori inspirálta az íróját, és eredetileg regény formájában - természetesen bestsellerként - létezett. A film, ami a modern blockbusterek egyik korai előfutára (érdemes összevetni szerkezetileg például a Bosszúállókkal; van egy kicsi hasonlóság). A film, ami 3 folytatást is megélt, bár mindegyik TVfilmnek készült. A film, amit épp mostanában "remake-elnek" Suicide Squad címen...
Azért ez utóbbi kijelentést ne tessék oly' komolyan venni, ezért is raktam idézőjelbe. De tény: az alapsztori nagyon hasonló, csak átültetve a 60-as évek divatos háborús filmes zsáneréből a manapság divatos képregényfilmesbe. Ami pedig az eredeti valós eseményeket illeti: valójában 13-an voltak (Filthy Thirteen), és nem elítéltek, csak nehezebben kezelhető katonák. Egyébként a gagyi TVfilmes folytatások helyett tökéletes lett volna The Filthy Thirteen címen folytatni a filmet, kicsit jobban utánajárva a valós eseményeknek.
Na, de maradjunk az eredeti filmnél, amelynek története valahogy így szól: van egy veszélyes küldetés, amit rábíznának halálra-, illetve életfogytiglanra ítélt egykori katonákra, akik sikeres küldetés esetén felmentést kapnának büntetésük alól. Persze ki kell képezni őket, és ezt a nemes és örömteli feladatot Reisman őrnagy kapja meg Worden tábornoktól. Egy jó hosszú kiképzés, és egy jól sikerült gyakorlat után már indulnak is francia földre egy stratégiailag nem túl fontos, ám sok-sok német tiszt találkozójának helyszínt adó kastélyba egy kis gyilkolászásra.
Két dolog: az egyik az, hogy nem ez az a film, amiből a háborúról bármi hasznosat is tanulhat az ember. Ez puszta fikció, egy kalandfilm, rengeteg látványos elemmel, egy vélhetőleg olyan ember agyából, aki soha nem járt háborúban - nem véletlenül nevezte a veterán Lee Marvin (a főszereplő) egy rakás sz*rnak a filmet, hiszen ő pontosan tudta, hogy a valóság sok mindenben különbözik ettől. Habár ennek némiképp ellentmond az egyik Filthy Thirteen-tag nyilatkozata, aki szerint a film kb. 30% meglehetősen valósághű.
A másik dolog pedig: attól, hogy nem pontos látlelet, még veszettül szórakoztató! Kicsit olyan érzésem van, mint a Halálos iramban széria jobban sikerült részei kapcsán. Ugyan kit érdekel, hogy amit látunk, az köszönőviszonyban nincs néha a valósággal, amíg jóllakik a szemünk, és kikapcsolódhat az agyunk is egy kicsit? A szó egyik modernebb olvasatában ez volt _A_ szórakoztató filmje a kornak, amikor tényleg csak az számított, hogy repdessenek a golyók, néha csússzon be egy-két poén, és robbanjon fel minden, ami fel tud!
Ráadásul egy amolyan all star szereplőgárdát is kapunk, noha több ismert színész csak kisebb szerepben tűnik fel. Ernest Borgnine, George Kennedy, Robert Ryan - csupa kiválóság, és akkor még nem is beszéltem a címszereplők közül a legismertebbekkel: Charles Bronson, aki Lee Marvin mellett viszi a hátán a filmet, Telly Savalas, aki kellően beteg alakítást nyújt, és Donald Sutherland, akinek ez volt az első komolyabb szerepe, aminek hála szerződtették a M.A.S.H.-hoz is, hogy aztán azóta is meghatározó karakterszínésze lehessen a szakmának.
A 150 perces játékidő ellenére nincs idő unatkozni. Bár szokatlanul hosszú a felvezetés, egyáltalán nem érződik laposnak a film pl.: a kiképzés alatt sem. Fontos jelenetek ezek, hiszen bár mind a 12 tagot megismerni még sajnos így sincs időnk, a fontosabb szereplőket, és a köztük lévő kapcsolati rendszert rendesen kibontják, ami azért jó, mert a végén, a nagy csinnadratta közepette a kialakult érzelmi kötődésnek hála már tudunk értük izgulni is, nem csak egy unalmas tűzijátékozgatás lesz a fináléból. Szóval értitek... Karakterfejlődés is van, meg minden. Tök fura.
A nézők azóta is töretlen lelkesedéssel imádják - joggal. Be kell vallanom, én eddig csak részleteket csíptem el belőle a TV-ben (elég gyakori vendég a csatornák műsorában), most először sikerült az elejétől a végéig megnéznem, és örülök, hogy végre rászántam magam, mert korához képest is meglepően jól szórakoztam. Nem mellesleg egy hasonló (de azért kellően különböző) sztorit fejlesztgetek már évek óta forgatókönyv szintjén, úgyhogy mindenképpen jól jött, hogy végre megismerkedtem vele :)
