A tavalyi év egyik legnagyobb hazai közönségsikere. És én még így látatlanban örültem is neki. Mert tudjátok, akármennyire is szőrösszívűnek tűnnek a bloggerek, a lelkük mélyén a többségünk nem szeretne sz*r filmeket látni, és általában nem azért ülünk be a moziba, hogy szenvedjünk. Különösen igaz ez a kétes hírű (és szagú) honi filmgyártás produktumaira, noha sokszor kellett már csalódni bennük. A bizalmat ezúttal is megszavaztam, mert volt egy elég jó érvem: 10 milliárd légy...
Hát, most tévedtek. Jó, nyilván nem tudták, hogy milyen film lesz, míg be nem ültek rá, a statisztikák szempontjából pedig innentől kezdve mindegy, hiszen azt már senki sem számolja, hogy hányan mennek ki közben a termekből. De ez is csak gonoszság a részemről, mivel számomra döbbenetes módon a nézői visszhang is meglehetősen jó volt. Persze ezt is más világításba lehet helyezni azzal, hogy az általában mindent szarozó, frusztrált tinik és fiatal felnőttek helyett itt most az idősebb nők korosztályát célozták be.
Ez pedig - ha a marketing szempontjából nézem - nem volt egy rossz döntés. Annak idején a Mamma Mia is óriási érdeklődést generált, és a nyuggerkor felé repesztő asszonykák ott danolásztak a vászonnal szemben ülve Pierce Brosnannel, meg a többiekkel. Szóval igen, van egy olyan közönség, ami bár ritkán (évente talán 1-2x, ha megmozdul) vált jegyet moziba, de akkor azt tömegestől teszi. A szürke ötven árnyalata előtt 2 hónappal pedig szabad volt a terep.
A sztori szerint három különböző életkorú nőt összeterel a sors egy étterembe, ahol egy egykori díva kornyikál, amikor épp bírja szusszal. A valahol 80 és a halál között tengődő nő, miután egy kis rosszullét után kisegítik az éneklésben, befogadja a három főhősnőt, és swingegyüttest csinál belőlük, mert az ugye mostanában olyan kelendő. Némi traszvesztita segítséggel megtanulnak nőként létezni, és lemennek egy balatoni haknitúrára, ahol aztán számos rendkívül érdekes és izgalmas kalandba keverednek. Vagy nem.
A nagy egymásra találás az étteremben az utóbbi évek hazai filmgyártásának egyik legkínosabb pillanata - már a felvezetésben is érződik, hogy az író próbálkozik, de cefetül, hogy a nem túl eredeti karaktereit valahogyan felvezesse, de basszus az, hogy ennyire futotta, az rendkívül siralmas. Jöhetne a klasszikus fordulat, hogy ez még csak a kezdet, és hogy ennél bőven rosszabb lesz, de az igazság az, hogy ezt a mélységet már nem sikerül reprodukálni. Továbbra is a béka segge alatt a színvonal, az nem kérdés, de a legrosszabbon szerencsére már az elején túlesünk.
Na, és akkor itt jön a jó öreg Barátok közt színvonal a három főhősnővel, és az ő mindennapi problémáikkal. A legfiatalabb a Törőcsik Franciska által zombi-színvonalon alakított Angéla, akinek egy pillanat, nem sok, annyi szerethető megmozdulása sincs... Ezért is ér majd minket váratlanul a vége, amikor valamiért kiderül, hogy valójában ő volt a főszereplő. Na, szóval ő kapott egy szakmai féltékenység + szerelmi szálat, aminek a végkimenetelét csak azok nem sejtik, akik reménykednek egy kicsit abban, hogy ez a film talán egy kicsit MÁS lesz.
A másik mellékszál az meg is marad mellékszálnak. Rita, az 50-es, épp válófélben lévő nő Csákányi Eszter alakításában színészileg mindenképpen jobb, csak éppen annyira érdektelen, és ezerszer látott, hogy ismételnem kell önmagam: csak azok nem sejtik, hogy mi fog vele történni, akik abban bíznak, hogy a Swinget nem az olcsó, unalmas klisét mentén húzták fel. Bár mentségükre legyen szólva, a transzvesztiták végtelenül sztereotip ábrázolásával már az elején nyilvánvalóvá teszik, hogy ez bizony NEM AZ A FILM...
Végül pedig a sokáig főszálként pátyolgatott, nem barátokköztös, inkább olyan S.O.S. Szerelem-szintű sztoriszál Ónodi Eszteré és Mészáros Béláé. Harmadszor már nem írom le, mekkora kliséhalmaz ez is, úgyis tudjátok. Fantáziátlan, tipikus Sas Tamás-kaliberű vígjáték, ahonnan tényleg csak a Lay's és Axe termékekről készített közelik hiányoztak (azért TV2 volt benne szerencsére). Egy tucatsz*r, 3 darab érdektelen szállal, indokolatlan hosszúsággal és teljes fantáziátlansággal. Az életjeleket mutató magyar filmgyártás renoméját így lehet laza 2 óra alatt újfent a földbe döngölni.