Lisztes megmondja a tutit

Csendesek a hajnalok / A zori zdes tikhie (1972)

2015. augusztus 27. 15:00 - lisztes

A film alapja egy híres orosz regény, melyet már többször is megfilmesítettek (legutóbb épp idén), de az 1972-es változatot tartják a legjobbnak mind közül. Ezt még Oscarra is jelölték, de abban az évben a franciák nyertek A burzsoázia diszkrét bájával. Eredetileg 3 órás, de létezik többféle változat is belőle, nekem most a kb. fél órával rövidebb DVD kiadáshoz volt szerencsém. És látatlanban is azt mondom, ennyi játékidő is bőven elég ehhez a sztorihoz.

91ew3_wbjyl_sl1500.jpg

A film egyik érdekessége, hogy annak ellenére, hogy a 70-es években forgott, fekete-fehér, viszont a visszaemlékezéseket (flashbackeket) színesben láthatjuk. Furcsa, mert általában ezt fordítva szokták használni, de ha jól sejtem, a rendező így szerette volna érzékeltetni a háború szereplőire gyakorolt hatásait. Valamint akad még egy érdekesség a filmben: az egyik rövidke jelenetben kézikamerázás közben a szereplő POV-jából láthatjuk az eseményeket (a kezében a fegyver, fut az erdőben) - és ez a Doom előtt több, mint 30 évvel volt...

A helyszín az orosz-finn határvidék, a korszak a II. világháború, a szereplők pedig Vaskov tizedes, és egy csapat légvédelmis katona. Akik történetesen egytől-egyig nők. Mert hogy az oroszoknál a feminizmus már akkor ennyire előrehaladott volt... Na, szóval miután az egyikük megpróbál a közelben lakó fiához elszökni az egyik éjjel, felfedez 2 németet az erdőben, és riasztja a társait. Vaskov vezetésével pedig 6-an erednek a nyomukba, ami egészen addig tűnt csak jó ötletnek, míg ki nem derült, hogy az ellenség valójában nem 2, hanem 16 főből áll...

a-zori-zdes-tikhie-06.jpg

A már említett flashbackek szinte egytől egyig borzalmasak. A recept mindig ugyanaz: beszélgetés, közben az egyik szereplő elréved, a kamera gyorsban ráközelít a szemeire, aztán egy gagyi hullámzás effekt, és máris jöhet a visszaemlékezés. És ez ismétlődik, olykor percenként! Túlhasznált, erőltetett, javarészt felesleges. Nem tagadom, a múltbéli jeleneteknek is megvan a maga bája (néhol stilizálva mutatnak be valamit), de még a záró képsorok ismeretében sem éreztem mindet idevalónak. Egy-kettő elfért volna, de ez a dózis már kifejezetten idegesített.

A film első felében kis túlzással több a flashback, mint a cselekmény, és ez nagyon érződik rajta. Unalmas, alig történik valami, és javarészt felesleges információkat kapunk, a sok nő közül amúgy is nehezen tudjuk beazonosítani, épp kiről van szó, még ha a későbbiek során pont ez az 5 katona lesz is az, aki Vaskovval együtt elindul a Fritz-vadászatra. El kell telnie több, mint egy órának, hogy a tényleges cselekmény is beinduljon, addig meg meg kell elégednünk egy kis légvédelmi harccal - ami szó se róla ütősre sikeredett.

968full-a-zori-zdes-tikhie-screenshot.jpg

A film második fele ugyanakkor sok mindenért kárpótol bennünket. Itt már rengeteg az izgalmas pillanat, és a jól eltalált momentum. Az, ahogyan a szereplők favágóknak adják ki magukat, vagy maga a tény, hogy amit látunk, az nem egy férfi és 5 női rambó gyorskaszabolása, hanem néhány elkeseredett ember próbálkozásai, hogy valahogyan segítsék a hazájukat. Éppen ezért nem is a várt dramaturgiát követi a film, tehát a kevés szereplőből viszonylag korán elhullanak páran, így téve még kiegyenlítetlenebbé téve a küzdelmet.

A végére persze akad rambózás is, de egy percig sem érződik erőltetettnek. Amit látunk, azt elhisszük, mert hihetően van ábrázolva. És ami nagyon fontos: mind az oroszokat, mind a németeket emberekként jelenítik meg. Mindkét oldal hibázik, mindkét oldal sokat lő mellé és mindkét oldal fél. Oké, a végén már lehet, hogy egy kicsit túltolják a patriotizmust (ejj, ha ezek a szemét németek nem lennének, ezek a nők gyerekeket szülhetnének), de talán ennyi még belefért.

1118full-a-zori-zdes-tikhie-screenshot.jpg

A Csendesek a hajnalok egy baromi jó alapötletre épülő, a sztori második felében pompásan kivitelezett, életszagú háborús film, amiben sajnos ennek ellenére is bőven találni kivetni valót. Az első kb. 70 perc néhány jó momentumot leszámítva érdektelen, és bár a maradék rész sokat javít az összképen, még így sem tapasztaltam meg a lezárásra szánt "dicsőség-érzetet". Tudjátok azt, amit például akkor érez az ember, ha egy sportoló reménytelen helyzetből nyer meg egy fontos meccset. Ez pedig nagyon hiányzott a film végén nekem.

01blog_lisztes.png

02blog_elozetes.png

03blog_imdb.png

04_blog_mafab.png

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr547693900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Oldfan 2015.08.28. 18:21:30

Jó film ez, bár tényleg nem hibátlan. Az általad hosszallott első részben sok olyasmi volt a korabeli nézőknek, amiket korántsem találtak unalmasnak, mert magukra ismertek a tipikus részletekben. A katonalányok visszaemlékezéseiben sok a találó részlet az az akkori sorsfordulókból. Abban egyet értek, hogy a filmes kifejtése nem elég változatos. Újdonság volt a személytelen ellenség. Már nem az elvakult, gonosz fasiszta megszállókat akarták mutatni. Az ellenség is röhécsel, tekereg, visszalőve menti az életét, hibázik és meghal. Nocsak, szintén emberek. Mondhatni, szinte meglepő egy szovjet háborús moziban.
Másik erénye a bajtársiasság kialakulásának megmutatása. No, nem amerikai módon, nem a kiképzés során törik be őket. Nem is lehetne, hiszen lányok. Akik púpnak számítanak az egyszem férfi nyakán. Nem harcra termettek, de amikor nincs más mód, a maguk módján küzdenek. Mert megalkuvás a honvédelemben nincs.
Már talán unalmas, de ismét muszáj a korabeli nézőkre hivatkoznom, hiszen közülük sokaknak hasonló módon dúlta fel az életét a háború, s jött el a perc, amikor ki kellett állniuk a túlélésért, függetlenül attól, hogy akarták-e vagy sem, alkalmasak voltak-e katonának vagy nem. Nincsenek non-stop akciók, hiszen ide nem illenének. Egy eldugott frontszakaszon éppúgy pokolian unalmas tudott lenni napi szolgálat, mintha békeidő lett volna, de a változás rögtön életre-halálra ment. Ezt a miliőt remekül adja vissza a történet, bár nézőbarát megoldásnak nehéz volna nevezni, igényli a fogyasztó megértését és türelmét. A lányok megdöbbentő, néha borzalmas pusztulása attól lesz igazán tragikus, hogy teljesen ismeretlen marad. Hiszen még a napijelentésbe sem kerül bele a rádióban. Katonai szempontból semmi érdemleges nem történt. Mégis hány család élete változott meg örökre a visszavonhatatlan veszteség miatt. Ez a film a háború névtelen áldozatai előtt tiszteleg és nívós megoldásokkal teszi. Értékes mozi, a kisebb hibáival együtt.

wartburg1963 2015.08.29. 08:20:50

@Oldfan: Nagyrészt egyetértek; a hozzászólás lényegesen jobb, igényesebb, értőbb, mint a sajnos meglehetősen bornírtra sikeredett blog cikk.
Kedves Blogszerző!
Nem tudom, hány esztendős vagy, de kérlek, próbáld meg NE amerikai akciófilmként nézni, érteni, kezelni a filmet. Mert nem az. Nem akciófilm. Nem hepiendes.
POV, Doom, Fritz-vadászat, túltolt patriotizmus - ezek sajnos itt tökéletesen inadekvát, ostoba fogalmak, megközelítések; mint ahogy a Hamlet, a Nyomorultak vagy A nagy ábránd sem írható le ezzel a megközelítéssel, ilyen stílusban.
Sajnálom, hogy a film nem ragadott magával téged. Nem "maxoltad ki". Nagy kár.
süti beállítások módosítása