A Bajtársak voltunk a vörösek vs. fehérek küzdelembe, azaz a dicső orosz forradalomba kalauzolja el a nézőt. 1968-ban, de fekete-fehér képpel készült, fényképezésben magas minőségű, de történetvezetésben tipikus szovjet gyengeségeket magán viselő propagandafilm, amiről kezdetben még azt hihetné az ember, hogy egy érdekes témához, magához a propagandához nyúl (lásd még: Ellenség a kapuknál, A dicsőség zászlaja), de helyette "csak" egy sima pillanatképet kapunk a krími eseményekről.
A főhős ugyanis a forradalom előtt fotósként dolgozott, így a jól ismert "semmihez sem, de ahhoz nagyon értő" orosz vezető rábízza a hadizsákmányként megszerzett videókamerát, hogy készítsen vele felvételeket. Nem érdekes, hogy a két berendezés teljesen máshogy működik, ha ez a parancs, hát ez a parancs. Kap mellé egy segítőt is, egy amolyan "nép gyermekét", aki bár nem túl eszes, mégis megvan a véleménye mindenről, továbbá természetesen rátermett, mert hát egy vörös katona mi más lenne?
A sztori viszont az elején megpedzegetett propagandafilm-készítéses irányról gyorsan letér, és egy balulsikerült kamerás felderítőrepülés után afféle roadmovie-ba csap át, ahol a két főhős az ellenséges vonalak között, a Krími-félszigeten kényszerül túlélni. Ami nem is olyan könnyű, mert hiába vannak ott az "övéik" is, papírok nélkül nem sokra mennek, hiszen jó orosz szokás szerint azonnal végeznék is ki őket. Jah, és van amúgy egy másik szál is, amiben a fehérek egy tisztjének életét követhetjük végig.
Ezt azért említettem így, ilyen félmondat-szerűen, mert a film sem sokat foglalkozik vele. Kb. úgy, ahogyan most én csináltam: "jah, van ám még ő is, nézzétek!". Persze van kapocs a két szál között, de az arányok nagyon eltolódnak a címben is említett "bajtársak" irányába. Az ő "kalandjaik" persze érdekesek, csak tényleg azt sajnálom, hogy nem használták ki a kamerázás erejében rejlő lehetőségeket. Pedig ezt, különösen úgy, hogy a sztori a 20-as évek elején játszódik, nagyon szívesen megnéztem volna.
Amit tehát helyette kapunk, az egy kis ízelítő a forradalmi helyzetből: a fehérek a jól védhető Krim-félszigetre vonultak vissza, a vörösöknek meg információkra van szüksége a támadáshoz. A frontális móka az öngyilkossággal ér fel, így hadicselhez folyamodnak, részben a főhőseink által gyűjtött információknak hála. És ez a hadicsel egyébként egyszerű, de vizuálisan baromi jól néz ki - kár, hogy erre a tényleg nagy léptékűnek tűnő csatára elég sokat kell várnunk.
Egy "road movie" jellegű filmnél minden a két főszereplőn múlik: mennyire írták meg jól a karaktereket, és mennyire hitelesen játsszák őket. Különösebb panaszunk egyik részre sem lehet. A tehetősebb családból származó Andrei nem 100%-ban hithű vörös, egy kicsit másképp látja a dolgokat, ami mindenképpen izgalmassá teszi a karakterét. Persze ezek a "másként látások" általában csak arra valók, hogy az egyszerű paraszti logikát alkalmazó Ivan megmagyarázza, miért is akkora hülyeség valamennyi. Hát jah, az ilyesmire érzékenyeknek nem javallott a film megnézése...
Furcsa mód azonban mégsem érződik annyira a Bajtársak voltunkon, hogy csak és kizárólag a bolsevik tutimegmondásra törekedne. Egyrészt sokat foglalkozik magukkat a szereplőkkel is, nem csak a forradalmi történésekkel, másrészt pedig sokszor kedves és humoros, ami sokat old az egész hangulatán. A fehérek oldalát persze lényegesen kegyetlenebbnek, és távolságtartóbbnak mutatja be (mert ugye gazdagok, úri származású a többségük), de ez is inkább, mint tény, semmint propaganda-elem jelenik meg (mert azért a vörös vezetők sincsenek mindig a topon).
Egyesek háború-ellenes filmként hivatkoznak rá a lezárás miatt, de szerintem ez nem teljesen igaz. Valóban, nem mondanám happy end-szerűnek a záróképsorokat, de ettől még nagyon is érződik a filmen, hogy melyik oldal igazságát szajkózza, és hogy igen is fontos volt nyerni, áldozatokat hozni, mégha sok ezek közül értelmetlennek is tűnik. És engem igazol még a lezáráshoz pakolt "áldokumentumfilm" is, ami Andrei felvételeiből lett összevágva (mondjuk ez kicsit csalódás volt, kiderülhetett volna, hogy valódi felvételek köré húzták fel a sztorit...)
