Bár eredetileg egy cliffhangerrel ért véget az első rész, azt igazából csak poénnak szánta a két Bob, azaz Robert Zemeckis és Bob Gale forgatókönyvírók. Az, hogy végül a folytatás valósággá vált, leginkább annak köszönhető, hogy a Universal pénzszagot szimatolt. És mivel vagy velük, vagy nélkülük, de mindenképp elkészítették volna a folytatásokat, ők inkább azt mondták, ha már muszáj, akkor legalább legyen olyan, mint amilyent mi szeretnénk, ami a legjobban illeszkedik a mi elképzeléseinkhez.

Ami különösen aktuálissá teszi a dolgot az az, hogy Doki és Marty 2015. október 21-be utaznak előre az időben, és próbálják meg rendbehozni Marty fiának életét. Hogy ezt miért nem lehetett csak simán megmondani Martynak a jelenben, és megkérni arra, hogy vigyázzon kicsit jobban a gyereknevelésnél, azt nem tudom... Vagyis dehogynem tudom: azért, mert úgy nem lett volna sztorija a második résznek. Annak a résznek, amit én soha nem szerettem igazán, és ez sajnos az újranézéskor sem változott meg.

Persze, én is imádom azt a jövőképet, amit elénk tártak, Cápa 19-estől, önbefűzős Nike cipőstől, repülő autóstól és persze légdeszkástól. Sajnos a jóslatok java (még) nem vált be, úgyhogy be kell érnünk a Pepsi által piacra dobott Vissza a jövőbe témájú futurisztikus palackkal, meg azzal a tudattal, hogy valószínűleg már rég lenne légdeszkája az emberiségnek, csak valami hülye erre a neves évfordulóra tartogatta (persze ezt még ezen sorok írása pillanatában még nem tudhatom - a mágneses pályán mozgó kamu légdeszkáról meg inkább ne is ejtsünk szót).

Szóval a dolog úgy áll, hogy Dokiék megpróbálják megakadályozni, hogy Marty fia valami olyan butaságot csináljon, amiért lesittelhetik. De a nagy igyekezetben egy rövid időre őrizetlenül hagyják az időgépet, ami pont kapóra jön Biff öregkori kiadásának, aki visszautazik 1955-be, hogy átnyújtsa fiatalkori önmagának az 1950-től 2000-ig minden jelentős sportesemény eredményét tartalmazó sport almanachot, ezzel téve őt egy alternatív valóságban az ország egyik leggazdagabb emberévé. Szóval Martyéknak ki kell találniuk, hogy hogyan hozzák ezt helyre 1955-ben, miközben épp az előző rész problémakörének helyrehozása is nagyban zajlik ezzel párhuzamosan...

Mi nem tetszik ebben a részben? Túlságosan borús. A jövőben nagyon sokszor van rossz idő, rengeteg jelenet sötétben játszódik, és néhány szokás sem tűnik túl barátságosnak. De ez még a kisebbik baj. Ennél is depresszívabb, és félelmetesebb az alternatív 1985. Családi filmtől, és pláne az előző rész hangulatától ez már olyan mértékben eltér, ami rendesen megnehezíti a befogadását. Az 1955-ös rész ugyanakkor alapjaiban véve kreatív, és remek ötletnek tartom, ugyanakkor a kidolgozása meg sem közelíti az első film sokoldalúságát.

Ráadásul ami frissnek hatott az eredetiben, az már unalmassá válik a folytatásban. Az ötlet, miszerint "a történelem megismétli önmagát" (copyright by Nostradamus), és a jelenetek egy része kisebb-nagyobb változatásokkal minden korban megtalálható, jól működik egy filmen, de a másodikban, és a harmadikban már elcsépelt lesz. Arról már nem is beszélve, hogy a "What's wrong McFly? Chicken?" szöveg - bármennyire is agyon van idézve az utókor által - kifejezetten gyenge plot device, amit hasonlóan túlhasználnak az alkotók (de ez ugyebár az első részben nem is szerepel).

A folytatásra kevesebbek lettünk egy Crispin Gloverrel (aki Marty apját játszotta), mert túl sokat kért az újbóli szereplésekért. Helyébe Jeffrey Weissman került Crispin Glovernek maszkírozva, amiből lett is nagy balhé, és bíróság elé is került volna az ügy, ha nem egyeznek meg a színésszel peren kívül a Universalnál. Valamint Marty csaját, Jennifert is lecserélték Elizabeth Shue-ra (Claudia Wells édesanyja betegsége miatt nem tudta vállalni a visszatérést). Nem mintha sok szerepet kapott volna a lány, igazából csak teher volt ebben a részben, és csak azért került bele, mert az első végén őt is magukkal vitték az akkor még folytatásban nem igazán gondolkozó készítők.

A második rész jó hollywoodi szokás szerint egyben készült a harmadik résszel (a két forgatás között csak pár hetes szünet volt), ezért is van az, hogy egy év különbséggel mutatták be őket (ez így olcsóbb, ezért csinálják még ma is így sok franchise-nál). A rohamtempó sajnos érződik a forgatókönyvön, amiben bár még mindig rengeteg a jó ötlet, úgy érzem, nincs eléggé átgondolva, és kidolgozva ezek többsége. Ezért néha gyenge utánérzésnek hat csupán ez a film, ami szerintem messze a franchise legrosszabb darabja. Sajnos.