Lisztes megmondja a tutit

Őrült Johnny / Johnny Mad Dog (2008)

2015. november 14. 15:00 - lisztes

Nemrégiben kijött a Netflix gondozásában a Beasts of No Nation című film, amiben az afrikai gyerekkatonákról mesélnek kendőzetlenül. Nagy a felhajtás a film körül, lévén ez volt a Netflix első saját filmje, amit ráadásul a mozikba kb. csak azért küldtek, hogy beszállhassanak az Oscar-versenybe, merthogy egyébként az online terjesztés volt a fő célja a fejeseknek. És hogy hogyan jön mindez ide? Mert itt van ez a film, ami már 7 évvel korábban leforgott ugyanerről a problémakörről, mégis alig beszélnek róla.

tumblr_n8n29vgjbi1sp9w6so2_1280.jpg

Amihez persze köze van annak is, hogy nem annyira jó - vagy legalábbis kicsit nehezebb dekódolni a történéseket, mert igazából semmi másról nincs szó, mint arról, hogy egy rakás gyerekkatona mindennapjait követjük nyomon az új tag "felvételétől" addig a pontig, amikor kiderül számukra, hogy ők csak eszközök voltak, és csak addig kellettek, amíg valakiknek szükségük volt rájuk. Hogy utána mi lesz velük, az már a kutyát nem érdekli, ellenben azzal, hogy addig, amíg "harcosok" voltak, milyen szörnyűségeket csináltak.

A dolog pikantériáját - csakúgy, mint a már említett Beast of No Nation esetében is - az adja, hogy a szereplők nagy része annyira autentikus, hogy 1-2 évvel a forgatás előtt ők még tényleg gyerekkatonaként élték az életüket. A filmben persze nincs megnevezve az ország, de talán nem is olyan fontos, mert jó néhány fekete afrikai államban játszódhatna (magát a filmet Libériában vették fel). A lényeg itt is az, hogy felhívják a figyelmet arra, hogy mi folyik ott Gyöngyösön!!!

johnny-mad-dog-2.jpg

A módszer pedig, amit választottak, már-már dokumentarista érzetet ad a látottaknak. A gyerekkatonák bámulatos érvrendszereket használnak (nem tetszik a pofád, úgyhogy biztos dogo vagy! (megj.: a dogók a kormánypártiak, lényegében az "ellenség")), és pont az a félelmetes benne, hogy ész érvekkel nem lehet hatni rájuk. Tiszta Inception: valaki elkezd mondogatni valamit, így elülteti a bogarat a többiek fülében, aztán egy pillanat alatt a gyilkosságig eszkalálódnak a dolgok...

Ez a része abszolút működik is a filmnek: amikor a "színészeknek" önmagukat kell adniuk, és tulajdonképpen azt kell csinálniuk, amit mindig is csináltak, elképesztően jó jeleneteket kapunk. Nem viszik előre az amúgy is csak jó indulattal létező sztorit, de ha egy kicsit jobban belegondolunk, mi történik éppen a vásznon, és beleképzeljük magunkat az áldozatok szerepébe, akkor a hátunk is borsódzani fog a félelemtől. Ez a része a filmnek csillagos ötös...

johnny-mad-dog.jpg

Ahol viszont csak kettes alát ér el a film, az az, ahol tényleg színészkedni kellene: nem kell nagy drámai pillanatokra gondolni, csak a tök egyszerű dolgokra, mint amilyen egy szimpla párbeszéd, ahol mondjuk haragudni kell a másikra... Ezek a részek teljesen hiteltelenek, mert kb. olyan érzése van az embernek, mintha a gimis osztálytársak próbálnák előadni az egyik híresebb film jelenetét a szülők előtt, kötelességből. Érződik az izzadtságszag, érződik a stáb, akik ott állnak a szereplőktől egy méterre, és rögzítik az eseményeket.

A filmben állítólag szinte végig angolul beszélnek, de azt még a készítők is belátták, hogy nem szabad angol felirat nélkül kiengedni a Johnny Mad Dogot a nagyvilágba: még az angol anyanyelvű országok fesztiváljain is ott volt mankónak az angol felirat. Hallás alapján még Tom Cruise és a komplett IMF is rendesen megküzdene vele, mire dekódolnák, mit szerettek volna közölni a szereplők. Nagy segítség volt az igényes magyar felirat. Fun Fact: Libéria hivatalos nyelve angol...

p4955-sau-005.jpg

A Johnny Mad Dog rövidfilmként jobban működött volna. A "sztorija" kb. 20-25 percre elég, az, amit a szereplők művelnek szintén nem fulladt volna a végére unalomba, ha kisebb dózisban kapjuk és egyébként is sok a feleslegesnek ható mellékszál. Persze értem én: a környéken uralkodó káoszt úgy lehet a legjobban visszaadni, ha maga a film is egy nagy káosz. Ez legitimálja a látottakat, ugyanakkor ettől még nem lesz automatikusan jó is az, amit látunk... Nem rossz, de maradt némi hiányérzetem.

01blog_lisztes.png

02blog_elozetes.png

03blog_imdb.png

04_blog_mafab.png

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr328018785

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása