Számomra meglepő módon volt ez a téma száműzve a mozikból - mert hogy ezidáig nem nagyon készült épkézláb mozgóképes feldolgozás a szüfrazsett mozgalomról, leszámítva pár TV-s próbálkozást. A téma ugyan szerencsére nem mondható aktuálisnak (tudom, tudom, Európában is van, ahol még mindig elnyomják a nőket, meg ott van Patricia Arquette 2015-ös Oscar-beszéde is), de talán pont ez a legnagyobb erénye: nem küzd minden áron azért, hogy "felnyissa" a nézője szemét, és az arcába okádja a tanulságot. Izzadtságszag nélkül pedig sokkal jobb élmény a filmezés.
Nem tudom, hogy meglep-e valakit, de ezt a filmet nők készítették. A producerek közt is rengeteg a női név, de rajtuk kívül mind az író, mind a rendező (és nyilvánvalóan a főszereplők zöme is) a gyengébb nemet képviseli. Ez már önmagában is örvendetes dolog, de gonosz hímként engem nagyon meglepett, hogy leszámolva a prekoncepcióimmal a férfiakarakterekkel sem estek át a ló túloldalára az alkotók - azaz nem szupergonosz lényekként lettek ábrázolva (már amelyik), hanem megkapták a megfelelő motivációkat.
Rémesen hangozhat, tudom, de én kifejezetten féltem attól, hogy ahogyan a filmszakma férfi forgatókönyvíróinak kb. a 80%-a nem tud normális női karaktert írni, úgy ez a helyzet fordítva is igaz lesz... Sőt, általában igaz is, de szerencsére ez a film a fennmaradó 20%-ba tartozik. És most, hogy lappangó hímsovinizmusomnak és a szemét előítéleteskedésemnek hála elvesztettem az olvasóim jelentős részét, térjünk rá magának a filmnek az ismertetésére!
Az 1900-as évek elején járunk Angliában, főhősnőnk, Maud egy mosodában dolgozik már kb. 7 éves kora óta, sőt, ott is született. Nem vár sokat az élettől, próbál abból gazdálkodni, ami neki jutott. Egyszer azonban tanúja lesz annak, ahogyan pár nő "terrortámadást" hajt végre néhány kirakat ellen: a nők szavazati jogáért küzdő szüfrazsett mozgalom ekkoriban ért el arra a pontra, hogy már nem csak szavakkal, hanem tettekkel is harcba szálltak a férfiuralom ellen - hiszen a férfiak csak a háború nyelvén értenek. Maud pedig szép lassan bekerül a szüfrazsettek legbelsőbb köreibe, és élharcosává válik a mozgalomnak...
Na de ezt nagyon is ügyesen sikerült bemutatni. Elmehettek volna abba az irányba, hogy úgy ábrázolják ezt, mintha Maudot szép lassan "megtérítenék" a többiek, ahogyan azt a szektákban szokás, de szerencsére a készítők tudták, hogy ezzel ellenszenvet váltanának ki sokakból, ezért más megközelítéshez fordultak: amint Maud rálép az útra, beindul egy öngerjesztő folyamat, és maga a maradi társadalom az, ami rákényszeríti főhősnőnket arra, hogy megtegye az újabb lépéseket, mivel a visszafelé vezető utat hermetikusan lezárják mögötte.
Ez pedig - és ez most kicsit sz*rul fog hangzani, de - logikussá teszi a filmet. Minden, amit látunk abból következik, amit korábban láttunk. Nincsenek légbőlkapott ötletek, pálfordulás, nincs semmi erőltetett fordulat. A forgatókönyvet a jól megírt karakterei, és az előző mondatban vázolt hatalmas pozitívumai miatt ezért csak dicsérni tudom. Annyit tudok csak hozzáfűzni, hogy a végkifejlet függvényében megnéztem volna, hogy milyen lett volna ez a sztori a tényleges "főhős" szemszögéből bemutatva - de erről a spoilerveszély miatt többet nem is mondanék.
A rendezés is tetszetős: egész ügyesen ábrázoltak nagy tömeget... kis tömeggel. Azért érződik persze, hogy csínján bántak a nagytotálokkal, és itt-ott még a CGI-jal felduzzasztott sokaság is kiszúrható, de eltekintve a túlzott kézikamerázástól, az operatőri munka is teljesen rendben volt. De természetesen a technikai és művészi pozitívumok ellenére azért ez mégiscsak a színészek filmje: Carey Mulligan fantasztikus, nála keresve sem találhattak volna jobbat a főszerepre. Az arca kedves, de mégis ott ég a szemében az a tűz, amire itt szükség volt.
Brendan Gleeson színészi játékának is sokat köszönhet a csapat, no meg persze Ben Whishaw-t is jó volt látni egy tőle szokatlan szerepben. A szüfrazsett egy olyan film, ami a témája, és az előzetesei alapján is egy unalmas történelemleckének tűnik csupán, és mégis, meglepően szórakoztatóra sikeredett. A valós eseményeket ügyesen vegyíti a játékfilmes eszközökkel, így a végeredményről csak pozitívan tudok nyilatkozni: ezt a filmet legalább annyira szánták a közönségnek, mint a szakmának.
