Az I. világháború 100. évfordulóinak éveiben érdemes elővenni a poros polcról a témával foglalkozó darabokat. Az olyanokat is, amik talán nem annyira ismertek, mert néha találni köztük egy-két méltatlanul elfeledett művet is. Nos, Az ausztrál könnyűlovasság nem ilyen... Mármint nem méltatlanul elfeledett. De nem szeretnék gonosz lenni, hiszen egy teljesen korrekt darabról van szó, ami mellett a mi Honfoglalásunk nyüszítve elbújhat, csak éppen az a baj, hogy pont az a bizonyos valami hiányzik belőle, ami kiemeli az átlagból.
Az ausztrál filmgyártás egyik legdrágább filmjéről van szó, ezért is várna az ember egy kicsivel többet annál a bizonyos kötelező színvonalnál. De helyette inkább több, mint borzalmasan indul, hogy aztán az idő előrehaladtával szép lassan feledtesse a nézőjével a hibáit, és egy rendkívül látványos csatajelenettel még kifejezetten kellemes perceket is szerezzen neki. Nagyjából négyszer annyiba került, mint a pár évvel korábban, szintén világháborús témában napvilágot látott Gallipoli...
A film a legendás ausztrál könnyűlovasság mindennapjaiba enged betekintést. A klasszikus sztorivonalat követve jön a bátor hazafi ficsúr, aki hamar rá kell, hogy jöjjön, hogy a háború nem olyan, mint a szórólapokon. Szerencsére a legjobb csapathoz kerül, hiszen a könnyűlovasság olyan király, hogy csak na, stb... De főhősünk arra is ráeszmél, hogy bármennyire is szeretne, ő nem tud gyilkolni, ezért átrakják a szanitéc osztagba, pont a híres Beersheba-i csata előtt.
Ha ausztrálok, és I. világháború, akkor az észak-afrikai/közel-keleti front: bizony ez a film is itt játszódik, és rögtön úgy kezd, hogy kategórikusan mindenkivel felmondatják, mekkora nagy ász csapat az ausztrál könnyűlovasság. "Igen, nagy királyok, csak az angolok nem jól használják őket" - mondja (igaz nem pont ezekkel a szavakkal) a német tiszt teljesen a semmiből előhozva a témát. De ha a kötelező felszopáson túljutunk, a film elkezd filmként működni... Végre.
A legnagyobb erénye sajnos nem a forgatókönyvben, hanem a kivitelezésben van. Igaz, nem utaztak el a Közel-keletre egy jó kis sivatagért, amikor abból van elég Ausztráliában is, de egy pillanatra nem gondolná az ember, hogy nem autentikus helyszíneken forgattak, még a kicsit több növényzet ellenére sem. A díszletek és a kosztümök igényesek, de az aduász az a felhasznált lómennyiség. A CGI előtti korban egy ilyen filmet összehozni nem lehetett semmi, ráadásul ugye a kamerában 50 ember 20-nak látszik, itt meg legalább 2-300 lovaskatonát láttam, még sok száz méterrel a rögzített események mögött is, kígyózó sorokban.
A film statisztériája valami egészen döbbenetes, persze azért sajnos egy lovasezrednyi katonát még így sem sikerült összeszedni, így a Beersheba elleni végső támadás kicsit szellősnek tűnik, és nem érezni azt a fölényt, azt a lehengerlő túlerőt, amit akkor a lovasság támadása jelentett. Izgalmas belegondolni, hogy alig 100 évvel korábban még milyen ütőképes egységnek számított az alakulat - sőt, az talán még izgalmasabb, hogy kb. 20 évvel később végleg kivégezték a német tankok ezt a fajta harcmodort.
Az operatőri munka is páratlan, szerencsére tudta a dolgát a csávó a kamera mögött, és olyan fantasztikusan megkomponált képekkel örvendezetett meg minket, hogy le a kalappal. Még órákon keresztül képes lettem volna nézni a naplementében, hosszú sorban lovagoló regimentet, olyan fantasztikus látványt nyújtott. És szerencsére a vágó is tudta a dolgát: a harci jelenetek szinte kivétel nélkül izgalmasan vannak összerakva.
Hibái ellenére végül is a célját eléri a film: a nézőt szórakoztatja, közben pedig emléket állít egy híres ausztrál győzelemnek. És én sokkal szívesebben látnék ilyen jellegű próbálkozásokat a magyar filmesektől is, mert lehet, hogy 5 év múlva külföldön már senki sem fog emlékezni rájuk, de biztos vagyok, hogy még a gyerekbetegségeik ellenére is megtalálnák az utat a közönség felé idehaza.
U.I.: Egy szomorú dolog is kapcsolódik a film elkészültéhez, nevezetesen pedig az, hogy az egyik főszereplő a forgatás után mindössze 1 nappal súlyos balesetet szenvedett, és súlyos agysérüléssel volt kénytelen végigvegetálni élete hátralévő részét, noha akkoriban még hasonló karrier nézett ki neki, mint amilyen Mel Gibsonnak jutott. És elnézve a filmben nyújtott alakítását, egy jó kiállású, a fiatal Gibsonra egyébként nagyon hasonlító, ügyes színésznek tűnt, úgyhogy nagy kár érte.
