Hat év telt el azóta, hogy Eduardo Sacheri regényét megfilmesítették Argentínában - és milyen jól tették mindezt, hiszen az ország 2. Oscar-díját zsebelték be vele a legjobb idegen nyelvű film kategóriában. Most elkészült az amcsi remake, ami nem is igazán remake, hanem egy újbóli adaptáció (a lényegi különbségről a kettő között ITT olvashatsz), de ez igazából teljesen lényegtelen, hiszen egy sokak által tökéletesnek gondolt, nem is olyan régi filmről húzott le már megint egy bőrt az álomgyár... A piszkok!
Kétféle képpen lehet hozzáállni ehhez az egészhez: Az első - szerintem néha kicsit gyerekes - változat szerint nem is tudom, mit képzelnek ezek a pénzéhes, fantáziátlan köcsögök, hogy ilyesmire vetemedtek. Hollywoodban már nincsenek eredeti ötletek, blablabla. A második változat szerint pedig ezzel az eredeti filmet nem bántották - hogyan is bánthatták volna... Inkább segítenek abban, hogy ismét ráterelődjön a figyelem egy kicsit, és még több emberhez eljusson. Na, és persze az olvasni nem akaró/tudó angolul beszélő közönség is megkapta a maga verzióját.
Ami igen, rosszabb, mint az argentin változat, de szerintem koránt sem akkora a szakadék, mint ahogyan azt a sok sértett kritikus/fan lefesti. Sőt, én szerintem kicsit jobban is szórakoztam most a moziban - másként megfogalmazva: "közönségbarátabb" darab született, és ez szerintem nem baj, sőt! Így talán szélesebb rétegekhez is eljut a történet, bár sajnos most már lehet tudni, hogy egy isteneset zakózott a mozipénztáraknál. És még a kritikusok sem ölelték a keblükre... Hogy lesz ebből Oscar-gála?
Valószínűleg sehogy. Illetve egyre én mernék tippelni, noha ahogy körbenéztem a hazai vélemények között (pedig nem szokásom írás előtt), többen is az ellenkező véleményen vannak: én ugyanis ledöbbentem, hogy Julia Roberts mekkorát játszott. Az az ominózus pillanat a parkolóházban régóta nem tapasztalt hatást váltott ki belőlem, így egy kicsit reménykedek abban, hogy egy legjobb női mellékszereplő Oscar-jelölés befigyel neki. Mert szerintem most jobban megérdemli, mint az Augusztus Oklahomábanért.
Na, de ne szaladjunk ennyire előre: a sztori nagyjából megegyezik az argentin változattal, pár lényegi különbségtől eltekintve. Úgy mint: a helyszín ezúttal Los Angeles, a két idősík közt most csak 13 év van, focimeccs helyett baseball van (hehe) és a nyomozók számára is sokkal személyesebb ügyről van szó, hiszen az összeszokott csapat egyik tagjának a lánya az a bizonyos áldozat. Raktak hozzá egy kis "terrorizmustól való félelem" körítést (9/11 után járunk egy évvel a múltban), amitől kifejezetten erős amerikai ízeket kapott - és nem is áll neki annyira rosszul.
A könnyen fogyaszthatóság, Julia Roberts kiváló alakítása, és néhány ötletes változtatás sokat nyom a mérleg pozitív oldalán, de sajnos a Hollywood-kór mellékhatásai rárakódnak a negatív felére. Ezek közül talán a legfájóbb a kifejezetten kellemetlenül felerősített szerelmi szál a két főszereplő között. Túlságosan egyértelmű, túlságosan szájbarágós, és egyáltalán nincs meg a kémia Ejiofor és Kidman között - és erről esküszöm, nem a rasszkülönbség tehet. Ejiofor színészi eszköztára amúgy sajnos megmarad a "jajj, beszartam, de ezt most hogy mondjam meg a többieknek?" arckifejezés folyamatos használatánál. Végig. Majdnem két órán keresztül.
Oh, és persze az a csodás lezárás sem pontosan ugyanolyan. Nem, az amerikai változatban alá kell húzni háromszor, mellé pirossal kiemelni, és még egy kicsit mutogatni is rá, hogy mindenki felfogja a dolog súlyát... És bár már sajnos nem emlékszem, hogy az eredetiben volt-e ilyesmi, de [SPOILER] itt rettentesen zavart az, hogy bemutatták, ahogy egy visszaemlékezésben Julia Roberts karaktere megteszi azokat a dolgokat, amikről mesél, és amik valójában nem is történtek meg. Visszataszító rendezői húzásnak tartom. [SPOILER VÉGE]
De mindent egybevetve én személy szerint így sem tartom feleslegesnek az amerikai változat elkészültét. Vannak jó pillanatai, kifejezetten jó az a kevés humor, ami van benne, és erős alakításokkal is találkozhatunk (már amelyik persze). Kicsit más, de ez önmagában nem indokolja még a létezését - viszont semmi olyan indokot sem találtam, amit fel tudnék hozni a megléte ellen. Persze azon felül, hogy sajnos a rendezés színvonala lényegesen gyengébb. Mert pozitív világszemlélettel nézve számomra ez a film jó szórakozást nyújtott, és kedvet adott hozzá, hogy elővegyem ismét az eredetit. Miért kéne tehát dühösnek lennem?
