Lisztes megmondja a tutit

Joy / Joy (2015)

2016. január 11. 15:00 - lisztes

Egy felmosóról Oscar-gyanús filmet készíteni... Na az kihívás! Ezt a kihívást pedig az utóbbi évek egyik legjobban teljesítő író-rendezője, David O. Russell fogadta el, és menten össze is trombitálta azt a gárdát, akikkel korábban is halomra gyűjtötték az Oscar-jelöléseket. Úgyhogy ismét Russell-filmben láthatjuk Jennifer Lawrence-t, Bradley Coopert és Robert de Nirót - de utóbbi most nem Cooper, hanem Lawrence apját játssza el ismét hihetetlenül erős alakítást letéve az asztalra.

bgsebho.jpg

A Joy életrajzi film is, meg nem is. Főhősnője valóban létező figura, ráadásul Joynak hívják a való életben is, és tényleg feltalált egy olyan felmosót, amivel aztán az akkor virágkorukat élő teleshopoknak hála jól meggazdagodott, de ha ezt tekintjük a csontváznak, akkor a husi része egész máshogy néz ki, mint amilyen a valóságban volt. De ez egyébként már igaz volt az Amerikai botrányra is, úgyhogy annyira nem kell meglepődni rajta: Russell csak ihletet merít a valóságból, a forgatókönyvet azonban ő, és nem az élet írja.

A sztori szerint egy olasz-amerikai családból származó fiatal anyuka egy kis családi perpatvar után ráeszmél arra, hogy nem olyan jó buli a jelenleg forgalomban lévő felmosórongyokkal feltakarítani a koszt, pláne ha némi törött üveg is van a földre került mixben. Ezért megtervez egy újfajta felmosót, amihez nem kell hozzáérni, ha kicsavarják, valamint mosógépben is egyszerűen kimosható, és mindent feltesz egy lapra, hogy elérje az álmát, és meggazdagodjon belőle. De a sikert nem adják olcsón...

172335_1451570316_7491.jpg

2015 a nők éve volt a mozikban, és ezt az állításomat a Joy is alátámasztani látszik. Noha szerintem az előzetesek kicsit félrevezetőek voltak abban az értelemben, hogy az ott felvázolt Joy, és a filmbéli Joy jelleme között rengeteg különbség van (ebből is látszik, milyen fontos a vágás) - a filmbéli Joy ugyanis egyáltalán nem egy vérszívó, törtető valaki, mint amit az előzetes sugallt (legalábbis számomra), hanem egy kedves, dolgos háziasszony, akivel elég sokan kicsesznek, vagy legalábbis megpróbálnak kicseszni, de ő mégsem adja fel.

Ezt én egy meglehetősen meglepő fordulatként éltem meg a film nézése közben. Russell nem választotta a kézenfekvőnek tűnő, mindenkin és mindenen átgázoló női karaktertípust ahhoz, hogy bemutasson egy sikeres nőt. Főhőse sebezhető, főhősét sokan megpróbálják kihasználni. Főhőse elbizonytalanodik. Sokszor. Olyan... emberi sztorinak tűnik a számomra, és Jennifer Lawrence szerencsére ideális választás volt erre a feladatra is: ide most pont az általa képviselt szomszéd lány típus kellett.

mv5bnjmymda3otizml5bml5banbnxkftztgwmzuzotm2nje_v1_sx1180_sy492.jpg

A Joy ugyanakkor - bármennyire is emberi a főhőse - nem az általunk ismert világban játszódik. Hősnőnk édesanyjának TV-függőségét például meglehetősen furcsa módon érzékeltetik, és szerintem túl sokat időznek a kb. 2 órás film elején azzal, hogy ennek az elcseszett anya-lánya kapcsolatnak megágyazzanak. Főleg úgy, hogy a végén mindezt egy "boldogan éltek, míg meg nem haltak"-jellegű montázzsal elintézik, és a Joy vs édesanyja potenciális konfliktusforrás érintetlenül marad.

A film második fele sokkal izgalmasabb, mint a túlságosan is elnyújtott bevezetés. Nem gondoltam volna, hogy valaha is azért fogok izgulni, hogy valaki vegyen már egy másik embertől egy felmosót, de itt most ez volt a helyzet - és szerintem a hibái ellenére ez egy nagyon erős fegyvere a Joynak. A főhősnő karakteréhez nagyon közel kerülünk, a céljai, vágyai világosak, érthetőek, és az elérésükért lehet szurkolni is. És igen, ócska trükk, de sokszor sajnáljuk is mindazért, amit át kell élnie, el kell viselnie.

joy-gallery3-gallery-image.jpg

A sokak által elítélt könnyedebb hangvételt én nem éreztem olyan zavarónak, sőt, azt sem éreztem, hogy annyival könnyedebb lenne a hangvétele, amivel elütne a korábbi Russell-filmektől. És bár minden csoda három napig tart, és ez a három nap már az Amerikai botrány idején elmúlni látszott, de mégis úgy gondolom, hogy ez egy roppant tanulságos, ugyanakkor könnyen fogyasztható film, nagyszerű színészi alakításokkal, és rémesen színpad-szerű díszlettel, megvilágításokkal. Ami lehet, hogy szándékos volt, de ettől még egyike lett a kevés dolgoknak, amikben nem leltem örömömet a Joyban...

01blog_lisztes.png

02blog_elozetes.png

03blog_imdb.png

04_blog_mafab.png

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr748254656

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Asuka02 2016.01.12. 22:05:16

A trailer alapján elég vegyesek az érzéseim, és Lawrence ellenére sem érzem, hogy ez a film jó lehet, ezért is szeretnék minél hamarabb eljutni a moziba és megnézni. Írtad, hogy hiába valós történet az alapja, mégis sokszor elrugaszkodik a valóságtól, kb. nekem is ez jött le már a trailer után

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.01.13. 08:44:09

borzalmas film volt, a sajtó után kezembe nyomnak egy felmérő lapot, a végén írhattam pár epés megjegyzést is amit még nem tudtam elmondani mire én: életemben nem gondoltam volna, hogy eljutunk abba a mélységbe, hogy a felmosórongy feltalálásáról készítenek filmet

áááá igen a nők éve: jupiter ascending (ott is takarítónő volt a főhősnő), Ted 2-ből kiderült kire hasonlít Amanda Seyfried, aztán ennyi, ha ezt jelenti hogy ez a nők éve, hááát...
süti beállítások módosítása