Hidegháború. 1964-es, fekete-fehér film arról, hogy egy véletlenül aktivált bombázó nemsokára atomot ereszt a ruszkikra. Kinek melyik film jut eszébe erről? Igen, nekem is a Dr. Strangelove ugrana be, de képzeljétek: van egy másik, ugyanezt a témát feldolgozó film is, ugyanabból az évből, hasonlóan neves rendezővel, és még impozánsabb szereplőgárdával! Rögtön rávághatnánk, hogy a stúdiók közötti kémkedés egy újabb bizonyítéka (lásd: Rettenthetetlen vs Rob Roy, Armageddon vs Deep Impact, stb.), de a helyzet az, hogy ezúttal mindkét filmért a Columbia felelt.

Az, hogy a Bombabiztos nem lett világraszóló siker, és manapság nem említjük egy lapon pl.: a szintén Sidney Lumet-Henry Fonda nevével fémjelzett, zseniális Tizenkét dühös emberrel, nagy valószínűséggel annak köszönhető, hogy alig pár hónappal korábban Kubrick filmje kifigurázta a szituációt, így azt már lehetetlen volt komolyan venni, bármennyire is fapofával játssza végig Fonda, és a többi színész a Bombabiztost. Rossz helyen, rossz időben - néha ennyit számít mindez.

Mert az (bomba)biztos, hogy ez egy baromi jó film. Megkockáztatom azt is - bármennyire is szeretem a Strangelove-ot -, hogy még annál is jobb. Nem kivitelezésében, mert ott sajnos néha nagyon kilóg a lóláb, de erre még visszatérek. Hanem felépítésében, színészi játékában, karaktereiben és nem utolsósorban párbeszédeiben. Walter Matthau nem éppen szimpatikus figurája, vagy Henry Fonda csodás higgadtsággal, de mégis aggodalmas arccal megformált elnöke telitalálat...

A sztori pedig az, ahogyan már felvázoltam, hogy az egyre jobban a modern technológiára épülő USA-védemi hálózatban egy biztosítékhiba miatt valamennyi, a levegőben cirkáló atombombát hordozó rajnak kiküldik az indítójelet, amit aztán az egyik csapatnál nem sikerül visszvonni. Így a biztonsági zónából egyenesen Moszkva felé veszik az irányt. Az USÁ-nak pedig először is meg kell győznie az oroszokat, hogy csak véletlenről van szó, utána pedig segédkezni elpusztítani a bombázókat, mielőtt azok célt érnének...

Mivel a téma miatt nem számíthattak a hadsereg támogatására, sajnálatos módon a repülőket kívülről mutató felvételeket máshonnan kellett megszerezni, és ócska kamera-trükkök segítségével úgy kellett manipulálni, hogy úgy tűnjön az az egy szál felvétel, mintha mindig más lenne. El sem hinnétek, hogy egy ilyen apróság mennyit ronthat az élményen - inkább néztem volna a makettekkel megoldott verziót. Hasonlóan furcsa már maga a nyitó rémálom is, de azt álom-volta miatt még elnézzük Lumet-nek.

Egyébként baromira érdekes, ahogyan a végkifejletben a mai kor embere számára értelmet nyer a film eleji "látomás": a Wall Streetre ugyanis azóta felhúzták azt a híres bika-szobrot (ez a film készítésekor még nem létezett), így a "bika leszúrása" motívumot egy zseniális jövendölésnek is tarthatjuk akár. Mindenesetre kicsit meredek az amerikai elnök vállalása, bár bármennyire is furcsa, van benne ráció (de erről többet nem szeretnék írni, lévén nem akarom még így 50 év távlatából sem lelőni a fő fordulatot).

Javarészt kamaradráma, bár most nem egy szobában zajlanak az események, hanem 3-4 különböző helyen. A feszültség egyre csak nő, a félinformációkból, és a totális értetlenségből fokozatosan rajzolódik ki, hogy mi miért történik, és ez is rettentően szimpatikus volt. A Dr. Strangelove-ban csak finoman vázolt nézetbeli eltérések a katonai vezetők, és az elnök akarata között itt hangsúlyosabban jelen van - inkább az amerikaiak azok, akik nem akarnak segíteni az oroszoknak az elnök parancsa nyomán sem, míg az oroszok most mindenféle hátsó szándék nélkül vannak megjelenítve.

Ami miatt kicsit hiányérzetem van, az Walter Matthau, és az ő alulhasznált karaktere. Mert messze a legizgalmasabb figura a sztoriban, mégis teljesen elsikkad a végére, pedig ő az, aki szembenáll a látszólag józan ésszel, és normális érvekkel meg is tudja támogatni azt, hogy miért is lenne jó, ha kitörne az atomháború (még ha nincs is igaza, erősek az érvei). Szóval kár, hogy nem eresztik össze a végén a Fonda által megformált elnökkel, mert úgy még érdekesebb lehetett volna. De ennek ellenére is baromi jó film, amivel mindenképpen tenni kell egy próbát!

U.I.: 2000-ben készült egy remake egy igazi sztárparádéval, érdemes lehet azt is lecsekkolni.