Azaz "A 317-es szakasz", de mivel sajnos nem került magyar forgalmazásba (legalábbis nincs tudomásom ilyesmiről), ezért be kell érnetek az eredeti francia címmel. A furfangosabbja már sejtheti: ez bizony egy francia film, méghozzá a vietnámi háborúról. Hú, de uncsi, mi? Hiszen minden háborús film a vietnámi csetepatékról énekel... Jah, csakhogy ez nem az a vietnámi háború volt, hanem az azt megelőző. Amit a franciák vívtak meg, és buktak el, kijelölve az utat a néhány évvel később érkező amcsiknak.
Aki esetleg látta a Katonák voltunk című Mel Gibson-remeket, az emlékezhet a nyitójelenetre, ahol szintén ebből, az I. indokínai háborúból mutatnak egy röpke mészárlást (illetve az Apokalipszis mostban is megemlítik, hogy mást ne mondjak). Jah, a hős franciák a II. világháború után egy évvel már a dzsungelben harcoltak a helyiek ellen, akik persze sokkal jobban értettek az ilyen jellegű küzdelemhez. Ezért aztán 1954-ben lényegében átadták a szopni való brét az amcsiknak, akik legalább akkora elámmal vetették bele magukat a dologba, mint ahogyan azt minden más, tőlük tisztes távolságra lévő háborúval tették.
A 317-es szakasz története a háború végnapjaival kezdődik. A csapatnak el kell jutnia A-ból B-be, de közben belefutnak pár vietkongba, ami eléggé elrontja a napjukat. Többfelé oszlanak (a történet fő szála az idealista, jól képzett, de tapasztalatlan szakaszvezetővel és csapatával foglalkozik), és megpróbálnak eljutni egy franciák által ellenőrzött városba, de a dzsungelben, a sebesülteket cipelve ez egyáltalán nem egyszerű feladat. Ráadásul a helyi falvak lakói sem mondhatók túlzottan segítőkésznek, mert félnek a vietkong haragjától...
A film egy regényből készült, amit aztán maga a regény írója írt át forgatókönyvvé, amit szintén ez az úriember rendezett meg. Meglehetősen személyes projektről van tehát szó, hiszen ő maga vietnami veterán volt, és világ életében ezzel a háborúval foglalkozott (Oscart érő dokumentumfilmjét pl.: az amcsik vietnámi háborújáról forgatta). Ezért talán nem túlzok, ha azt mondom, hogy a hitelességgel egész biztosan nem lesznek problémák, ha ezt a filmet választod.
És valóban, a legnagyobb erénye A 317-es szakasznak az, hogy elhisszük neki: így nézett ki akkoriban a dzsungelharc. Az emberek lapítanak a bokrok között, a tisztást figyelik, nem hősködnek, inkább visszavonulnak, és otthagyják temetetlenül a halottjaikat. Amúgy is kikaparnák őket a vietkongok, hogy megtudják, kik haltak meg, akkor meg már nem tökmindegy? Tanulni is lehet belőle egyet s mást, dzsungelharc-trükkökről szóló oktatófilmként sem utolsó darab.
Ami viszont az átlagnézőt illeti: le van sz*rva szegény. A rendezőt ugyanis egyáltalán nem érdekli, hogy megismerjük a karaktereket, hirtelen bedob a közösbe vagy 5-6 nevet, nekünk meg rögtön tudnunk kellene, hogy ki kicsoda... Azzal, hogy a karaktereit csak ímmel-ámmal mutatja be, még egy óriási hibát vét: nincs kihez kötődni. Nem von be minket az eseményekbe, és emiatt aztán nem is érdekel egyik katona sorsa sem, úgy kb. 40-50 percen át. Utána már javul a helyzet, és a végére annyira elfogynak, hogy könnyű dolgunk van, de az eleje akkor is egy nagy katyvasz marad.
Nem viccelek: azt sem tudtam, hogy miről, vagy inkább kiről van szó. Mint amikor késve érkezel a bulira, ahol már mindenki összepacsizott a másikkal, és már javában megy a csit-cset, te meg nem értesz egy kukkot sem az egészből, hiába mutatkozott be 1 perce mindenki, ennyi nevet nem tudtál megjegyezni, és az arcokhoz társítani. A pozitív oldala ennek az lenne persze, hogy az események tényleg hamar beindulnak, de sajnos pont emiatt érdektelenek is maradnak a lövöldözések.
A 317-es szakasz hál'istennek nem kimondottan hosszú film, így még akár azt is tudnám javasolni, hogy kis időkülönbséggel kétszer is nézzétek meg, mert lehet, hogy ha tudjátok, kikről van szó éppen, akkor elkapjátok a fonalat, és nem tekintgettek jobbra-balra közben. Mert szép film, szép beállításokkal, szép képekkel, és egy egyszerű sztorival, ami igazából csak alibiként szolgál arra, hogy az író-rendező minden fontosabb tapasztalatát megmutassa nekünk. És ez végül is jó dolog.
