Csúnya dolgok történnek a nagyvilágban. Mindenhol. Te is csinálsz néha csúnya dolgokat, én is csinálok, még ha sikerül is magunknak megmagyarázni, hogy jó volt az úgy. Megmagyarázni. Tudod... Jó, hát agyonvert, de azért, mert odaégettem a rizst. Végül is érthető... Nem, nem érthető. Ahogy az sincs rendjén, hogy itthon többszázmilliós csalásokra is már csak legyintünk. "Politikusok". Most biztos furcsán fogtok rám nézni, de talán ez a legszörnyűbb része ennek az ügynek: a közöny, vagy a megértés az átlagemberek részéről.

Na, de kezdjük az elején: sok Oscarra jelölt dráma, egy olyan embertől, aki végre ezzel a témával megkapta a szakmától a kellő figyelmet (pedig csinált már pár jó filmet korábban). Megtörtént eset, durva dolgok, lassú változások. Az egész afféle retro tálalásban - mivel az újságírós oknyomozós filmek a 70-es években élték a virágkorukat. Szerintem mind ritmusában, mind pedig vizualitásában is ezekre a filmekre hajaz. Sztárparádé. Igazi csemege egy filmszerető ember számára. Ja, mert hogy a csillagok kedvező állása a végeredményre is jó hatással volt.

A sztori szerint a Boston Globe nevű újság új főszerkesztőt kap (most először zsidót egy eddig katolikusok által betöltött pozícióban), és ráállítja az éveként kb. egy témán dolgozó Spotlight csapatot egy katolikus pap pedofilügyére. A csapat jó szokásához híven elkezd nyomozni, és olyasmire bukkannak, amiről álmodni sem mertek volna. Egy komplett pedofil-hálózatra, melynek ténykedését maga a püspök segíti azzal, hogy a gyanúba keveredett papokat felelősségre vonás helyett áthelyezi egy másik helyre, ahol ott folytathatják, ahol az előző helyen abbahagyták...

Szóval közöny/megértés: Boston lakossága fel sem fogta, mi zajlik körülötte. Pedig már korábban is megírta az újság. Furcsa dolog ez: mármint az ügynek az a része, hogy mi az, ami futótűzként elterjed, és mi az, ami megreked valahol az elején. Mint a zenében: nem biztos, hogy az első előadó befut egy slágergyanús nótával, ugyanakkor ha pár évvel később kicsit átpofozzák és más köntösben tálalják szinte ugyanazt, a nép elkezdi kajálni. Fura egy recept, de szerintem a lényeg néha a tálaláson van.

Mert a híres ügy, amiről a film is szól, már korábban is megjelent az újság hasábjain. Sok-sok kis cikkben. Az emberek elolvasták, szörnyülködtek egy fél percig, aztán itták tovább a kávéjukat. Semmi nem történt. Ez az, amin a Spotlight csoport változtatott, és ezért lett ez az ügy igazán durva botrány: mert főoldalon, sok-sok cikkben tárták fel a botrányt. Becsomagolva a megfelelő köntösbe, ahogyan azt kell. Engem szerintem ez dobott földhöz a legjobban a film kapcsán. Kicsi mellékvágánynak tűnhet, a készítők szerintem nem is tudatosan építették így fel a filmet - ők elsősorban a nyomozásra koncentráltak.

Ami egyrészt tök jó, másrészt mégsem annyira jó. Tök jó, mert nem érezni egy percig sem azt, hogy valami ellen "kampányolnának". Nem érezni, hogy elítélik az ügyben érintett papokat, és ez jól is van így, hiszen az oknyomzós filmeknél szerintem fontos a pártatlanság. Nem azt mondom, hogy nem mondanak a szereplők véleményt, csak nem érződik a filmen a túlzott részlehajlás. A néző úgyis el tudja dönteni magának, hogy mit hogyan, és szerintem ez hatásosabb, mint felmondani a tanulságot.

Másrészt ugyanakkor mégsem annyira jó, mert még így is egyoldalúak voltak kicsit - már ami a nyomozás során felszínre került dolgokat illeti. Egy-két apróság azért beleférhetett volna a katolikus egyház szemszögéből is, mégha ez mit sem változtat magukon a tényeken. Ehhez azonban túl kellett volna lépni a "krimi" szálon - nem mondom, hogy jót tett volna a filmnek, mert nem tudom megmondani. Mindenesetre ha valamit, hát én ezt mindenképpen hiányolom ebből az amúgy nagyszerű filmből.

Michael Keatont megint meglopták: ezúttal ugyan nem az Oscar-szobrát, csupán a jelölését nyúlta le valamelyik köcsög az 5-ből, de legalább a színészek frontján a Spotlight még így is nagyon erős. Meg igazából minden téren - ahogy észrevettem, kiegyensúlyozottan vélekednek róla az emberek. Szóval ez az a film, amiről nem igazán lehet rosszat mondani - én sem nagyon tudok -, de talán pont ez az oka annak is, hogy rajongani sem tudnék érte olyan nagyon. Ahhoz túlontúl "középre rendezett". De lehet, hogy ez a téma ennél több merészséget nem bírt volna már el.