Több okot is találtam, hogy miért is időszerű újranézni ezt a művet. Egyrészt az egyik barátom megkért, hogy írjak erről, mivel ez az egyik kedvenc filmje, én pedig eleget is teszek ennek a kérésnek. Másrészt kaptunk egy pocsék Bruce Willis akciófilmet a mozikba nemrégiben, így a sebeket gyógyítandó célszerű egy klasszikust elővenni az öregtől, és ha házi feladatként a Die Hard korábbi részein túljutottunk a moziba készülődés hetén, nem találhatnánk ennél jobbat Bruce többi filmjéből. Harmadrészt annyira még talán nem is olyan régen, de az Az utolsó cserkész rendezője, Tony Scott öngyilkos lett és szerintem ez egy nagyon jó mozi tőle, így az ő tiszteletének adózni kívánóknak is kiváló választás. Negyedrészt pediglen azért, mert a film írója, Shane Black nemsokára tarolni fog a mozikban a legújabb Vasember-filmmel, amit íróként és rendezőként is jegyez és én a neve hallatán látatlanban is egy jó dumáktól hemzsegő filmet sejtek...
"This is the '90s. You can't just walk up and slap a guy, you have to say something cool first."
Shane Black ugyanis egy zseniális író, Tarantino és McDonaugh mellett még őt tudnám kiemelni, ha jó párbeszédeket felvonultató filmre gondolok. Talán a Halálos Fegyvert nem kell senkinek sem bemutatnom: Shane ezzel robbant be Hollywoodba, és emiatt kapott szerepet a Predátorban is (íróként átnézte a szkriptet), ahol két pinás viccet is elsütött a karaktere, amiket ő maga írt. A vicceken túl nem mellesleg ennek a klasszikus sci-finek a forgatási szüneteiben írta az Az utolsó cserkész forgatókönyvét is, amit pár évvel később akkor rekordösszegnek számító 1,75 millió dollárért adott el (ún. spekulatív szkriptért azelőtt ennyi pénzt még nem fizettek. Nemrégiben a Hófehér és a vadász 10 évvel korábban íródott forgatókönyvét porolta le és adta el a szerző 3 millióért). És ellentétben a Hófehérrel (ami az Aliz csodaországban rekordbevétele miatt készülhetett el), az Az utolsó cserkész szkriptje meg is érte a pénzét...
"If you go any faster we're gonna travel back in time."
Mert jó dumákból itt aztán van bőven. Gondoljunk a már említett Halálos fegyverre, az Utolsó akcióhősre, vagy a Durr, durr és csókra, ami feltámasztotta Robert Downey Jr. karrierjét (és milyen jól tette). Az Az utolsó cserkészt amúgy is láttam már jó párszor és ahogy haladtak előre az események a film nézése közben, úgy ugrottak be a vicces párbeszédek és beszólások és azon kaptam magam, hogy vigyorgok, mint egy hülyegyerek Bruce Willis macsóságain, vagy Damon Wayans idióta poénjain. És hiába tudtam betéve az események sorozatát, mégsem unatkoztam egy percig sem, hiszen teljesen beszippantott a film stílusa. Külön megemlítendő, hogy most, hogy végre tudtam hozzá egy kis hátteret, élvezet volt kiszúrni a Halálos fegyver kínzós jelenetét, amit egyrészt ugye szintén Black írt, másrészt a gonosz karaktert játszó szakállas csávó a Die Hard-ban is játszott, ahol meg ugye Bruce Willis ellenfele volt.
Az Az utolsó cserkész története tipikus buddycop movie: főhősünk és segítője, akik látszólag teljesen eltérő karakterek (erre még a bőrszín is rásegít), mégis pont ez az, ami miatt olyan jól tudnak együttműködni, így egészítik ki egymást. Szóval Jimmy Dix (Wayans) barátnője Cory (Halle Berry) komoly zűrbe kerül, ezért testőrt fogad fel maga mellé. Mivel az első választás rájön, hogy milyen komoly ügyről van szó, passzolja az ügyet "barátjának", Joenak (de már későn). Sajnos azonban Joe sem tudja megvédeni, így Coryt végül megölik. Jimmy és Joe rájönnek, hogy kik állnak az egész mögött, és nyomozni kezdenek, hogy felderítsék az ügyet: kik és hogyan akarnak egy bizottságot megbundázni, hogy a haldokló amerikai fociból újabb pénzforrást kerekítsenek, vagyis hogy legálissá tegyék a sportfogadásokat. Joe és Jimmy tehát nyakig belekerülnek a dolgokba, és rájönnek, hogy veszélyes dolog játszani a maffiával...
"The sky is blue, water is wet, women have secrets. Who gives a fuck?"
Bruce Willis a Die Harddal a csúcsra jutott, és igazából azóta is ott van az élvonalban, köszönhetően az olyan filmeknek, mint például ez is. Ami egyébként pár változtatással akár még egy Die Hard folytatásnak is elment volna, legalábbis a Drágán add az életed és az Az élet mindig drága közötti időszakban valahogy hasonlóan képzelném el John McLane figuráját. Mindenesetre Joe Hallenbeck karaktere remekül passzol Bruce unott, folyton másnaposnak kinéző képet vágó fejéhez, amit a harmadik Die Hard filmben is előszeretettel elővett. Damon Wayans ugyanakkor már egy letűnt csillag napjainkban, de a 90-es évek elején bizony elég híres volt a tengerentúlon, köszönhetően az In Living Colornak, ahol Jim Carreyvel (és még pár másik komikussal) szerepelt együtt. Halle Berry itt még inkább az attraktív mivolta, semmint a színészi tehetsége miatt szerepelhetett egy rövid ideig, mégis ő vitte a gárdából a legtöbbre: a csapat egyedüli Oscar-díjasa.
Igazi 90-es évek hangulatú tehát ez az időtálló darab, amin bármikor jókat lehet röhögni, és fontos részét képezi az évtized akció-krimi-vígjáték repertoárjának, hiszen kis túlzással a műfaj kitalálója írta ezt is. A dumák bármikor idézhetők, a történet ugyan semmi rendkívüli de pontosan ennyire is van szükség. Ami viszont mindenképp említést érdemel még, hogy ezen a filmen tényleg látszik, hogy igazi író írta: rengeteg apróság megkapja a film során korábban a set-upját, így érződik rajta a gondos szerkesztés és az átgondolt történetvezetés. Klasszikus Bruce Willis film, remek magyar fordításokkal és szinkronnal (bár utóbbi gyéren idomul a szájmozgásokhoz), bármikor ajánlott egy megnézésre.
