-Korábbi munkám 2013. február 15.-ről, a facebookról átmentve-
Valószínűleg a tavalyi év egyik legnagyobb klisévígjátékát láttam az imént, ami önmagában véve még nem lenne baj. Mert klisékből is össze lehet hozni jó filmet (nekem például tetszett az Avatar) ha megfelelően tálalják a dolgokat. Jelen esetben felemásan sikerült mindez, mert bár viccesnek annyira nem vicces, azért valamilyen szinten szórakoztató vígjáték az A maflás. És mondjuk szórakozni sem a főszereplőn fogunk, mert pontosan annyira humoros, mint egy parlamenti közvetítés: maximum kínunkban tudunk röhögni rajta.
Az Adam Sandler filmgyár újabb produkcióval lepett tehát meg bennünket, de a népszerű "humorista" most csak a produceri teendőket látta el, a színészi és írói munkát barátjára, Kevin Jamesre hagyta, aki tulajdonképpen mindkettővel megbukott. Mert a karaktere egyáltalán nem vicces, az elején tapló, aztán szánalmas, végül hősies, de poént egyet sem szállít. Az írás részével a már említett kevés poénon és kliséken túl nagy baj nincs, bár előbbi kettő épp elég gond egy vígjátéknál. Valahogy mégsem lesz rossz szájízünk, ha megnézzük a filmet, mert mégiscsak egy jobban sikerült feelgood-movieról van szó. Mondjuk a jelenlegi Adam Sandler filmeket nem nehéz überelni, és ezt sikerrel meg is teszik.
Szóval adva van egy anyagi csőd szélére került iskola, ahol leépítések várhatóak, és rögtön a zeneszakkörrel kívánnák mindezt kezdeni. De az eddig mindent leszaró biológiatanár kiáll a közel 70 éves énektanár mellett és meg akarja akadályozni, hogy elveszítse a munkáját, mert egyrészt nagypapa kora ellenére ismét apa lesz(! - ezen nevetnünk kéne, valószínűleg poénnak szánták, mert más értelmét nem sikerült felfedeznem), másrészt a gyerekek ha nem tanulnak zenét, mind hülyék lesznek - nem mintha ez eddig érdekelte volna a főhősünket. Szóval magánórákat tartanak, de hamar kiderül, hogy abból nem fog összejönni a 48 000 dollár. Egy véletlen folytán egy ex-ketrecharcos tanítványánál meglát egy MMA mérkőzést, és rögtön tudatják is mindenkivel a sztorit: 10 000-et kap a vesztes, 50 000-et a győztes. Na vajon mi lesz a végső cél?
Igen, szóval az van, hogy a történet nemhogy kiszámítható, hanem egyenesen a szánkba rágják. Volt olyan, hogy kommentálták, hogy most épp hogyan kellene éreznie magát a nézőnek, vagy az amúgy teljesen egyértelmű dolgot a biztonság kedvéért kimondatták a színésszel még egyszer. Mint például a végső küzdelem előtt: "hadd kérdezzek valamit: ha nyerek, mennyit kapok?" és ehhez hasonló dolgok. Ugye, hátha valaki elfelejtette, vagy annál a résznél épp aludt, meg amúgy is, ismétlés a tudás anyja. Nem is erőlködtek, hogy meglepetést vigyenek bele, amit annak szántak, azt is jó előre körülírják mindenhonnan, hogy még a 4 éves gyerekek is rájöjjenek. Ha például érdekelne, hogy miért ad minden kis megkeresett pénzt részletekben oda a főhős az iskola gazdaságisának, elárulom, szükség van erre az apró kis nonszensz dologra, hogy értelmes legyen a második plotpoint.
A rendező egyébként felemás filmográfiát tudhat maga mögött: rendezett már jobbféle Adam Sandler vígjátékokat (Nászok ásza, Távkapcs), nem annyira jóféle, de azért szerethető vígjátékot (Vizesnyolcas) és undorító trágyahalmot (80 nap alatt a Föld körül, A gondoZoo) egyaránt. Jelen alkotás az utóbbiaknál mindenképp jobb, bár a hiper-szuper happyendet ha lett volna merszük megoldhatták volna kicsit másképp is, amolyan Rocky stílusban, de inkább biztosra mentek. Kevin James a kis tömzsi testével nem kicsit hiteltelen az MMA harcos szerepében - mert az igaz, hogy biológia tanárnak még elmegy, de azért nah... Joel Edgerton fizikatanárként és MMA harcosként is hihető volt. Ja mert ha a történet ismerős lenne... várjáááá... áhháá! A The Warrior - A végső menet lecsupaszítva, idióta mellékszereplőkkel, vígjátéknak álcázva. Ez az A maflás.
És ha már mellékszereplők: itt van például Kevin James testvére: Gary Valentine (eredeti nevén Gary Joseph Knipfing, míg James valódi neve Kevin George Knipfing, mondjuk nem csoda, hogy megváltoztatták, én sem akarnék olyan nevet, amiben a "fing" szó szerepel). Szóval ő valamiféle poénforrás akar lenni, mert egy Adam Sandler vígjátékban kötelező elem a folyton a gyerekek miatt egymást utáló házaspár, hát megkaptuk most is. De szerintem nála sokkal viccesebb Bas Rutten, aki Nikot alakítja, és aki valószínűleg már régi cimborája főszereplőnknek, mert ez már legalább a 4. közös munkájuk. Bár az ex-MMA harcos mellékszereplőként a teljes színészi repertoárját kb. 3x is végigjátssza elejétől a végéig, még pont nem unjuk meg és a jól eltalált magyar szinkronnak hála a film legszerethetőbb karaktere lesz belőle. És itt van még nekünk Salma Hayek, aki a kötelező szerelmi szálon fut.
A maflás tehát pont olyan film, hogy... egyszer elmegy, meg lehet nézni. Nem fogod kikapcsolni, ahhoz túlságosan kedves kis történet, bár semmi újat nem fogsz benne látni. Szerencsére a háttérbe szorultak a Kevin Jamesre olyannyira jellemző "a főhős egy béna idióta" típusú gagek, így azt az egy sugárhányást (ami már 20 éve sem volt vicces) megbocsátjuk neki, sokkal kevésbé ciki a karaktere, mint azt megszokhattuk. Haverokkal, barátnővel egy unalmas délután vagy estén tökéletes néznivaló, de garantáltan nem fogsz arra vágyni, hogy újra és újra megnézd. Erős közepes az ítélet, ami a jelenlegi Adam Sandler-Kevin James felhozatalnál 5-ös alának számít. De ne várjatok túl sokat azért.
