Az ázsiai filmekkel a mai napig hadilábon állok, így aztán igyekszem pótolni a lemaradásomat. Ennek, no meg a börtönös filmek világába merülésemnek hála kerítettem sort erre a hong kong-i kicsit vicces, kicsit drámai darabra, ami idén lett 26 éves. 4 évvel később kapott egy folytatást is, sőt, elméletileg a 2000-es években is készült még egy rész hozzá (Preacher), de azt maximum pár eldugott kínai dvd kölcsönzőben lehet még megtalálni a turkáló részlegen.
Az első két epizód viszont még minőségi darab és európai szemmel nézve is viszonylag könnyen emészthető, egy-két jelenet kivételével. Klasszikus "véletlenül" börtönbe kerülős, beilleszkedős történet, aminek fő konfliktusforrása a rabok és rabok, valamint a rabok és a hatalmukkal visszaélő őrök között van. A "klasszikus" lehetne ugyan klisés is, de szerencsére azért tartogat meglepetéseket és eredeti fordulatokat is a film - no meg nem elhanyagolható az erős színészi játék sem.
Lo Ka Yiu (Tony Leung Ka Fai), a kissé esetlen, de intelligens srác egy szerencsétlen balesetet okoz (megvédte apját pár huligántól és az egyiket véletlenül kilökte egy autó elé), ami miatt 3 évnyi letöltendő börtönbüntetésre ítélik. A beilleszkedés nehéz, a fegyház lakói közti becsületkódexet pedig sehogy sem akaródzik főhősünknek megfejteni, ezért aztán rendre bajba kerül. Közben megismerkedik Chung Tin Ching-gel (Chow Yun-Fat) is, aki egy végtelenül jó kedélyű, folyton bohóckodó fegyenc és aki a 3 év alatt a legjobb barátjává válik...
A Lángoló börtön az a film, aminek a végén nem hogy semmi sem gyullad ki, hanem minden vízben ázik - de ezen nem kell fennakadni, hiszen itt most átvitt értelemben gyúl lángra a börtön: a fináléban egy jó kis lázadásnak lehetünk szemtanúi. Jó, azért nem olyan durvának, mint a Carandiru esetében, itt inkább a passzív ellenállás a lényeg, de akad egy kis bunyó is a végére, de tényleg csak azért, hogy valami ütős jelenettel zárhassák le a filmet.
Amúgy sem azon van a hangsúly, hogy mi történik, hanem azon, hogy hogyan. Mert a Lángoló börtön esetében a börtönlakók közti dinamika és hierarchia bemutatása a lényeg. Az, hogy hogyan lehet, ha lehet egyáltalán normálisan beilleszkedni egy olyan közösségbe, amit a kinti életedben a lehető legmesszebbről elkerültél. Nem ez az egyetlen ilyen témájú film és nem is ez a legjobb közülük, de ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes a megtekintésre.
Ha a börtönlakók közti dinamika a téma, akkor jól megírt karakterek kellenek. Tulajdonképpen ezzel a részével semmi gondja sincs a filmnek. A "gonosz" oldalt ketten képviselik: a börtönrészleg biztonsági tisztje kicsit komolyan veszi a feladatát és szeret szemétkedni... nincs túlripacskodva, de nem is túl emlékezetes/félelmetes. Mellette pedig az egyik börtönlakóval (hazug besúgó) gyűlik meg főhőseink baja, aki viszont sokkal ütősebb karakter. Az őt megformáló színész percek alatt elérte, hogy a szájába akarjak lépni éles stoplis focicsukával.
A "jó" oldalon pedig két egérnek szurkolhatunk... A szürke kis egér szerepében Tony Leung Ka Fai nyújt egy nem túl emlékezetes alakítást, persze főszereplőként azért akadnak jó pillanatai. A másik egér pedig a Tom és Jerry című rajzfilmsorozatból ismert kis barna troll, akit ezúttal Chow Yun-Fat formál meg... olyan jól, hogy a második részben őt teszik meg főszereplőnek. De tényleg egy az egyben Jerryre emlékeztet a kinézete és a viselkedése is.
A Lángoló börtönt tehát utóbbi úriember fergeteges alakításáért mindenképpen érdemes megnézni, mert még akkor is élvezetes a film, ha az ember történetesen nem rajong a kelet-ázsiai produkciókért. A börtönkörülményeket jól bemutatják, a szereplők tetteinek átérezhető a súlya és ez az egész érdekes is annyira, hogy 100 percen át lekösse az ember figyelmét. Bár az elején pár nem túl elegánsan megoldott visszaemlékezős résznél majdnem kinyílt a nemlétező bicska a zsebemben...
