Oka van annak, hogy nem túl hosszú az eredeti cím, igaz nem az, hogy a torrentkeresőben nehezebb legyen rátalálni. Mert az "R" rögtön két férfinév rövidítése is, akik mai filmünk központi figurái. Rune és Rashid bár egy nyelvet beszélnek, más világból valók. És mi azt nagyon jól tudjuk, hogy az ilyen típusú barátságok a legtöbb esetben valami rosszhoz vezetnek. Egy kegyetlen 2010-es dán börtönös filmmel van dolgunk, amit én (és gondolom még sokan másik is) nemes egyszerűséggel A próféta kisöccsének nevezek.
És ezzel szerintem elég sok mindent elmondtam az R-ről (már azoknak, akik látták A prófétát). Ebben az írásban akarva-akaratlanul is össze fogom hasonlítani a két művet. A kettő közül a franciák filmje az, ami világraszóló sikert ért el, holott egyáltalán nincs akkora szakadék a két mozi közt. Az R legnagyobb peche maga A próféta létezése, az, hogy nagyjából egy időben jelentek meg, így aztán nem maradt sok esélye tündökölni. Pedig ugyanúgy látni kell ezt is...
Rune börtönbe került, méghozzá annak egy kegyetlenebb bűnözőket felvonultató részébe. A cingár szépfiú elég durván ki is lóg a mezőnyből, aminek okán hamar rá is szállnak. Ahhoz, hogy békén hagyják, alaposan helyben kell hagynia az "Albán" nevű fószert. Feladatát teljesítvén szép lassan, a tisztes távolságot megtartva befogadják maguk közé a nagyok. Közben megismerkedik Rashiddal, akivel lepacsiznak - az ő segítségével egy furmányos trükköt alkalmazva Rune rájön, hogyan lehet kis kockázattal szállítani a drogokat egyik emeletről a másikra. A nagyfőnök az áldását adja a projektre, de minden felelősséget Runenek kell viselnie - mi pedig tudjuk, ez azt jelenti, hogy valami nagyon csúnyán félre fog siklani...
Kezdjük is mindjárt azokkal, amikben A prófétára leginkább hasonlít: a fiatal srác bekerül a kegyetlen börtönbe, ahol aztán az egyik klikk nyomására el kell intéznie valakit - pipa. Az európai börtönben lévő csoportosulások származás szerintiek (A prófétában korzikai vs arab, itt dán vs pakisztáni) - pipa. A főhős szerez magának egy arabforma legjobb barátot - pipa... Valamint a konfliktus forrása mindkét filmben rabok és rabok közt van, nincsenek szemét őrök, vagy igazgató, nincs szökési kísérlet, csak a már önmagában is kegyetlen börtönélet.
Ami mindenképp dicséretes dolog, hogy az R-t lezavarják laza másfél óra alatt szemben A próféta két és fél órájával, szem előtt tartva ezzel az átlagnézők igényeit. Ami viszont (bizonyos szempontból) kevésbé tetszetős megoldás, az az, hogy az R-t kicsit nehezebb követni - lehet, hogy ezzel egyedül vagyok és csak nem figyeltem eléggé, de például fogalmam sincs, miért olyan nagy cucc egyik emeletről a másikra szállítani a szajrét, mintha máskor nem is tudnának érintkezni egymással a rabok...
Ebből is érezhető, hogy sok felesleges beszéd bizony nincs a filmben, de ennek ellenére is egész jól ábrázolt figurákat kapunk, ami többek között az ügyes színészi játékoknak is köszönhető. Pilou Asbæk a szemünk előtt omlik össze kb. a 10. perc után Runeként. Egyszerű eszköztárral dolgozik, de itt pont erre volt szükség. Dulfi Al-Jabouri se rossz, de az ő karakterét csak a végén értjük meg igazán. A mellékszereplők között sincs olyan, aki hiteltelenül formálná meg karakterét, talán egyedül a dán nyelv kissé furcsa hangzása miatt húztam fel a szemöldökömet, valahányszor a börtönőrök parancsolgattak a bentlakóknak...
Tobias Lindholm és Michael Noer felelősek a forgatókönyvért és a rendezésért és azt kell mondjam, hogy atmoszférateremtésből csillagos ötösre vizsgáztak. Ez még mindenképpen egy olyan aspektus, amiben talán még A prófétát is veri a film. Viszont a már említett rövid játékidő ára az volt, hogy a börtönhierarchia bemutatására és Rune "lépcsőmászására" nem sok időt szántak, ami egy hatalmas ziccer kihagyása. A prótétánál is megemlítettem, hogy érzésem szerint még az ottani 2,5 óra sem volt elég rá, hogy megfelelően bemutassák mindezt.
Az R jó film. Nagyon is. Amit azért hangsúlyozok ki ennyire, mert megint egy remek alkalmat találtam arra, hogy rákezdhessek a kedvenc mantrámra: 200 millió forintnak megfelelő dán koronából készült csupán, bebizonyítva újfent, hogy a pénzhiány nem akadálya a minőségi darabok létrehozásának. Amíg mi itthon ötször ennyit költünk a maximum a filmfesztiválok közönségét érdeklő Nagy füzetre, addig a dánok ötödannyi pénzből összehoznak olyan darabokat, mint az R. Figyeljétek a befejezést, mert az tényleg odab*sz! Kávét valaki?
