Meglepően (számomra mindenképp) kedvező kritikákat kapott Ron Howard Forma 1-es eposza, így mihamarabb szerettem volna pótolni, amire az idei moziünnep kiváló lehetőséget biztosított. Egyrészt relatíve olcsó jegyáraknál (490 Ft-nak azért jobban örülne az ember) megnő a mozizási kedv, másrészt pedig a rendezvény köré szervezett plusz programok egyikét (szinkron vs felirat vita) pont ennek a filmnek az egyik MOM Parkos vetítésére helyezték, így az indok is megvolt hozzá, hogy az asszonyt is elrángassam.
Persze nem éppen csajos filmről lévén szó előtte még beiktattuk Richard Curtis utolsó rendezését, az Időről időre-t, nem mintha arra csak muszájból ültem volna be... Épp ellenkezőleg. De mellé nem is találhattunk volna nagyobb kontrasztot a James Hunt és Niki Lauda 300km/h-ás farokméricskélését bemutató, eddigi legjobb Forma 1-ről szóló filmnél. Eddigi legjobb - nem mintha olyan sok készült már volna. Amcsiországban a Nascar dívik, szóval Hollywoodban meredek húzás ilyesféle mozikra pénzt adni (ez meg is látszik a Hajsza a győzelemért nem túl fényes USA szereplésén).
A történet a 70-es években játszódik, ahol világraszóló csatát vívott egymással James Hunt és Niki Lauda - legalább is a forgatókönyv ezt sugallja nekünk. Valóban izgalmasabb lehetett még akkoriban a Forma-1, nem voltak ritkák a halálesetek sem és talán még a témában kevésbé jártas nézők is tudják, hogy maga Lauda is elszenvedett egy súlyos balesetet, amiben elég durván megégett. A film is ezt az időszakot járja körbe, amikor még mindkét szereplő szeme előtt kizárólag a világbajnoki cím megszerzése lebegett. Bármi áron...
A legfontosabb kérdés, ami az átlagnézőben felmerül a koncepció megismerése kapcsán: Mennyire Forma-1-es a film? Mennyire van szükség Forma-1-es történelmi tudásra, mennyire fontos az, hogy ismerjük a sportot, hogy rajongjunk érte? Én ismerem, kedvelem, de mostanában a megváltozott szokásaim miatt már nem követem a Forma-1-et, szóval egy köztes állapotot képviselek a témában, de én azt mondom, amit szinte mindenki más is: egyáltalán nem a sport a lényeg, lehetne ez hétvégi talicskatoló bajnokság is, mert itt a karakterek fontosak.
Persze, akinek van némi Forma-1-es előtudása, az ismerheti nagy vonalakban a sztorit, tudhatja, hogy mi lesz a végkimenetele, úgyhogy talán még kicsit hátrányban is vannak a sportág nagy rajongói. De ők is megkapják a maguk szórakozását, mert hihetetlenül látványos képsorokkal és beállításokkal mutatják be a korabeli futamokat... Hol voltak akkor még a 2-3 másodperces kerékcserék? Az operatőri munkára tehát abszolút nem lehet panasz.
Az igazi Niki Lauda és James Hunt
A film végén még pár eredeti felvételt is láthatunk, amiket Howardék kicsit feljavítottak minőségben. A rendező úr is kitett magáért, mert ahhoz képest, hogy tősgyökeres amerikai, nagy műértéssel nyúlt a témához. Persze ebben a kétségkívül nagyon jól összerakott forgatókönyv is sokat segített (hiszen ha rábólintottak a fejesek ilyen témával, akkor annak kellett lennie). Egyedül talán azt tudom felróni neki, hogy egy kicsit lassan indul be, lassan válik izgalmassá, holott egy Forma-1-es filmtől elvárható lenne, hogy 2-3 másodperc alatt gyorsuljon fel 100-ra...
A főbb szerepekre is megtalálták a megfelelő embereket. A reklámarc és a történet nagymenő nőcsábásza szerepében maga a skandináv hadisten, Thor, azaz Chris Hemsworth díszeleg, aki ausztrál létére is nagyon jól hozza a brit akcentust. De rajta is túltesz a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában már most jelölésre esélyesnek mondott Daniel Brühl is, aki műfogsorával és Lauda kiállhatatlan modorával ellopja a showt az egyébként rivaldafényben úszó Hunttól is. És ez nem kis dolog.
Olivia Wilde igazából csak bekukkantott a forgatásra, sajnos az ő karakterében semmi kihívás, vagy emlékezetes nem volt, de ez a film olyan férfiakról szól, akik jobban szeretik a kocsijukat, mint a nőiket, szóval... A Hajsza a győzelemért egy okosan felépített és meg okosabban hollywoodiasított történet a 70-es évek nagyszerű Forma-1-es csatáiról remek színészi alakításokkal és nagyon szép fényképezéssel. Mindenképpen érdemes a megtekintésre, még akkor is, ha az ember ki nem állja a Száguldó Cirkuszt.
