Kicsit körbenéztem a tavalyi év filmes felhozatalában és összeszedtem kb. 30 olyan darabot, amit valószínűsíthetően belátható időn nem hoznak be a forgalmazók szeretett hazánkba (nem hibáztatom őket), ellenben ilyen-olyan megfontolásból engem érdekelnek. Vagy azért, mert szeretnék képben lenni a fesztiválokon, díjkiosztókon körbenyalt filmekből, vagy azért, mert már több helyről olvastam pozitív kritikát róluk, esetleg egy ismerős ajánlotta, hogy nézzem meg, mert jó...
A Fruitvale Station (Fruitvale állomás) az előbbiek táborát erősíti. Ha az Oscarig nem is sikerül megtolni a szekerét (mivel a Golden Globe hanyagolta, minimálisra csökkentek az esélyei), már így is nagyszerű évet tudhat maga mögött a film. A film, ami természetesen igaz történet alapján készült és a mai napig divatos fekete-kérdésről húz le egy újabb bőrt. Ami különlegessé teszi a hasonló alkotásoktól hemzsegő felhozatalban, az az, hogy egy nem túl régi (2008. december 31-i) esemény áll a középpontban.
A filmben Oscar Grant utolsó napját követhetjük nyomon. A San Francisco külvárosában (Bay Area) élő fekete 22 éves apuka a barátaival töltötte az év utolsó napját a belvárosban. Hazafelé a HÉV-en verekedés tört ki köztük és egy másik banda között, aminek következtében a szerelvényt leállították és a rendőrök begyűjtötték a résztvevőket. A helyzet egyszer csak a semmiből eldurvult, az arccal a földre nyomott magatehetetlen Oscart az egyik rendőr hátba lőtte minden ok nélkül. Mindezt jó néhány ember rögzítette a mobiljával...
A felvételek elérhetőek az interneten (ITT, vagy ITT, vagy ITT is) és lett is belőle nagy botrány, meg tüntetések, meg minden, amit el tudtok képzelni. Főleg azután, hogy a gyilkosságért vád alá helyezett rendőrt nem szándékos emberölésért két évre ítélték, amiből mindössze 11 hónapot kellett lehúznia... Azzal védekezett, hogy összetévesztette a sokkolóval a pisztolyt. Persze. Speciel a szituáció a sokkoló használatát sem indokolná, de ez már csak részletkérdés.
A tipikusan rövidfilmre való témából természetesen egy fekete rendező varázsolt egész estés darabot. Egyfelől örömteli, hogy nem húzta el a sztorit a végtelenségig (egy, a történet szempontjából fontos flashbacktől eltekintve tényleg csak Oscar utolsó napját láthatjuk), másfelől ezt a 85 percet is épphogy sikerült értelmesen, kevés sallanggal kitölteni. Néha-néha indokolatlanul hosszan mutatják, ahogy Oscar vezet, vagy sétál és közben nem igazán történik semmi, de nem lépik át vele az ember ingerküszöbét.
Kicsit meg lehetett volna bolondítani a dolgot, ha az érintett rendőrnek - Oscar gyilkosának - is bemutatják ugyanazt a napját. Hogy mi okozta azt, hogy ilyen baromságot csináljon? Hogy milyen lelki állapotban volt, hogy milyen atrocitások érték, mert bár úgy látom, hogy egyértelműen ő a felelős, érdekelt volna, hogy tényleg csak egy ekkora p*cs, vagy talán volt valami magánéleti gondja, ami miatt mindezt elkövette. A végeredményen mit sem változtat, de számomra érdekesebb lett volna a film.
Ahogy sajnos azt sem merték meglépni, hogy Oscart ne a világ egyik legbecsületesebb fűdílerének ábrázolják (persze halottról vagy jót, vagy semmit). Ez a szituáció egy hatalmas győzelem már önmagában, lehetett volna a helyi drogbáró is a csávó, akkor is minden néző vele szimpatizált volna. De természetesen a filmben tisztes családapaként van bemutatva, aki új életet akar kezdeni, igaz munkája nincs, de mindenkivel (random vásárlóval, anyjával, kutyával) jófej, a sok pénzzel kecsegtető eladásra tartogatott mariska adagját is inkább kidobja, mert becsületes módon szeretne dellához jutni. No meg persze a verekedésbe is önhibáján kívül került bele.
Hiszi a piszi. Pontosan ez a legnagyobb problémám a filmmel: túl egyoldalú. Nem győzik hangsúlyozni, hogy Oscar mennyire jóarc volt, nem győzik ésszerű magyarázatokkal bemutatni, hogy a róla kiderült információk valójában egy sokkal rendesebb embert takarnak. Pedig erre nem volt szükség. Ennek a filmnek már önmagában akkora a drámai töltete, hogy simán elvitte volna a hátán egy kevésbé a nézői szimpátiára szabott/gyúró főszereplő is. Legalább a kopasz rendőr a lövés után mutatott némi együttérzést...
Ha ez nem zavar, vagy sikeresen túlteszed magad rajta, akkor egy érdekes, szomorú drámát tapasztalhatsz meg a Fruitninja Fruitvale Station képében. A színészi alakítások hitelesek (Az erő krónikájából ismert Michael B. Jordan a flashback-jelenetben rohadt jól változik át ki-ha-én-nem csávóvá, amint belekötnek), a Jordan édesanyját játszó, Oscar-díjas Octavia Spencer különösen a végén, a kórházas jeleneteknél produkál maradandót, érdemes figyelni a szemeit.
Az incidens dramatizációja tehát szerintem kicsit egyoldalúra, de kellően drámaira sikeredett. Itthon persze a különösebb sajtóvisszhang hiánya miatt nem tarthat számot nagy érdeklődésre a film, de aki egy kicsit is érdeklődik a 2013-as év "fesztiváltermése" iránt, annak kötelező darab a Fruitvale Station. Koránt sem hibátlan, de egyáltalán nem unalmas és azon a bizonyos állomáson történt dolgok bemutatása tényleg átütő erejűre sikeredtek.
