A film után elgondolkoztam, hogy milyen jó lenne, ha mindenki maradna a kaptafánál, ha mindenki azt csinálná, amihez ért: Justin Timberlake énekelne, Ben Affleck rendezne, én meg húznék vissza a laborba pipettázni, ahelyett hogy itt osztom az észt. De aztán rájöttem, hogy ez így bizony baromi unalmas lenne, szükség van a változatosságra, szükség van arra, hogy készüljenek néhanapján rossz filmek is, hiszen csak azok segítségével tudjuk értékelni a jókat, nem igaz?
A Vakszerencse csábító dolgot ígér: a színészgárdában ismerős, nagy neveket fedezhetünk fel, még ha nem is ebben a szakmában szerezték meg maguknak a hírnevet a delikvensek, van egy kifejezetten érdekes és modern online szerencsejáték plusz a maffia szál, ráadásul nem egy szilikonvölgybéli számítógépteremben játszódik, hanem egy frankón egzotikus helyszínen, tengerparttal, ribancokkal és krokodilfarmokkal. Virítják a lóvét meg a csöcsöket, szóval kizárt dolog, hogy félremenjen...
Vagy mégsem. Egyébként messze nem olyan vészes, mint amilyennek egyes helyeken beharangozták, egyszer simán meg lehet nézni, de biztos megbántam volna, ha erre a moziban kerítek sort. Nehéz megfogni, hogy pontosan mi a hiba, mert itt inkább arról van szó, hogy szinte semmi sem klappol. Még ha magában egy-egy jelenet működőképes is, az egészet végképp nem sikerült úgy összegyúrni, hogy egy erősen kérdőjeles "oké" filmnél jobb lehessen.
Richie Furst (Timberlake) szegénygyerek. Apja szerencsejáték-függő, a tandíj viszont rohadt magas az egyetemen, szóval ügyeskedésből kell összehoznia a pénzt. Azonban amikor online pókeren próbálja fialtatni azt a keveset, ami neki jutott, valaki jól megkopasztja. Főhősünket nem hagyja nyugodni a dolog és kiszámolja, hogy ellenfele "szerencséje" csak csalás eredménye lehet. Így hát mi sem természetesebb, mint hogy útnak induljon Közép-Amerikába, ahol a pókeroldal tulajdonosa, Ivan Block (Ben Affleck) éli gondtalanul FBI-mentes életét. A cél pedig annyi, hogy személyesen közölje a csalás tényét Block úrral, aki - újfent mi sem természetesebb - munkát ajánl főhősünknek.
De ezek a WTF momentumok a történetben még csak a jéghegy csúcsát képezik. Természetesen kiderül, hogy Ivan Block nagyon-nagyon rossz fiú, csak azt felejtették el a film készítői, hogy megmagyarázzák, hogy miért. Ugyanis még ismeretségük elején Ben Affleck szépen kifejti, hogy tök legális úton hány millió zöldhasú üti a markát naponta. Az összeg úgy nagyjából a végtelen és az "ezt már el sem lehet költeni" közt van félúton, így hát le kell vonnom azt a logikus következtetést, hogy nála kreténebb ember nem létezhet a világon.
Mert mit csinál Ivan Block? Lop. Még ehhez hozzá. A játékosaitól. Kockáztatva a jó hírnevét, kockáztatva a játékosbázist, akiknek hála kiskirályként élhet a világ bármely pontján. Tök logikus. Valószínűbb azonban, hogy kellett egy modern James Bond gonosz-szerű figura, aki eleinte mentorként, később pedig halálos ellenségként üzemel. Ám míg Rha's Al Ghulnak a Batman: Kezdődikben Nolanék voltak oly' kedvesek felfogható és érthető motivációkat írni, itt az egyébként korrekt munkáiról híres írópáros telibesz*rta a dolgot.
És ezek fogják A nemzet aranya harmadik részét is papírra vetni - nem mintha nagy rajongó lennék, csak már előre félek egy ilyen ajánlólevél után. Mert ezt leszámítva is ott van még a végtelenül klisés FBI-ügynök figurája, vagy például a NŐ, aki kettős funkciót tölt be: egyrészt dekoratív kellék, másrészt a két férfi főszereplő által egyszerre birtokolni kívánt lyuk két sima láb közt és ez ugye valamiféle konfliktust hívatott életre hívni, de ha erre vársz, csalódni fogsz. Hogy erre miért kellett egy Gemma Arterton kaliberű színésznő? Bár ezt - ha James Bond szóba került - már a Quantum csendjénél is megkérdezhettem volna.
Bámulatos, hogy 91 perces hossza ellenére milyen hamar elunja magát rajta az ember... Szinte nincs is semmi, ami kapaszkodót nyújtson: a sztori abszolút kiszámítható, Timberlakenél csak Affleck rosszabb, egyszerűen 0 átéléssel játssza a rosszfiút. Maximum egyszer megéri megnézni, ha épp olyan hangulatban vagy - ahogy a bevezetőben is mondtam, nem árt néha sz*rabb filmeket is felvenni a megnézendők listájára, mert máskülönben elfelejtjük értékelni a jókat...
