Ez a 10 Oscarra jelölt, de végül üres kézzel távozó modern western egyike a zsáner legjobbjainak. Coenék nagyot alkottak, nálam ez a film tőlük benne van a TOP3-ban (A Fargo és A nagy Lebowski mellett), igaz a teljes filmográfiájukkal még nem volt szerencsém megismerkedni, de a legtöbbön már azért túl vagyok. A western TOP50-es listám kedvéért újranéztem sokadszorra is és a magyar szinkront leszámítva továbbra sem tudok belekötni ebbe a remekműbe.
A szinkronba is csak azért, mert ennél a filmnél valamiért jobban szeretem az eredeti hangokat, akcentusokat, egyébként pazar munka, közel tökéletes szereposztással (Csifó Dorina hangját is szeretem, csak épp Hailee Steinfeldhez abszolút nem passzol). Szóval A félszeműhöz szinkronpártiként is az eredeti nyelvet javaslom, mert szerintem rádob az egyébként is fantasztikus élményre még egy lapáttal. Hogy ez a film egy Oscart sem nyert? Szégyen.
Tom Chaney részegen lelőtte Mattie Ross édesapját és elszökött a városból. A lány a hagyatéki ügyek intézése mellett egy marsallt is felbérel, hogy az indián területen bujkáló gyilkost mihamarabb elkapják. És bár Mattie túl fiatal (meg amúgy is nőből van) egy ilyen akcióhoz, makacsságának és kitartásának hála mégis csatlakozhat az általa fizetett Rooster Cogburnhöz (Jeff Bridges) és egy, szintén a férfira vadászó texas rangerhez, LaBoeufhez (Matt Damon)...
A félszemű az egyik kedvenc példám arra, hogy ha valakinek el kell magyaráznom, hogy mi a különbség a remake és az újbóli adaptáció között. Coenék filmje az utóbbi, hiszen az azonos eredeti címmel (True Grit) készült John Wayne-féle változat forgatókönyvéhez nem, csak az annak az alapját is képező regényhez nyúltak hozzá, amikor elkészítették a saját forgatókönyv-változatukat. Az eredmény pedig egy sokkal hitelesebb, komorabb és kegyetlenebb film.
Nekem a '69-es A félszemű seriff is tetszett, persze, mivel az a film több, mint 40 éves már, nem kell ugyanolyan élményt várni tőle, mint egy mai alkotástól. Coenék verziója még ezt figyelembe véve is szinte mindenben veri elődjét, még ha csak kicsivel is. Az operatőri munka például ég és föld, egyszerűen szemet gyönyörködtető, ahogyan ezt a filmet fényképezték. Van pár olyan csodálatos táj és beállítás, amit szabályosan kedvem lenne megkönnyezni.
A díszletek és kosztümök terén is elképesztően részletgazdag és hiteles darabról van szó. A szokásosnak mondható Coen-poénokból most sokkal kevesebb akad, de elvétve találni azért vicces szituációkat, még ha eléggé sötét humorúak is. Az is jót tett a végeredménynek, hogy a történetnek is inkább a borúsabb oldalát domborították ki, a befejezést sem csinálták meg mézédesre - épp ellenkezőleg. Ritka ez a fajta "happy", de mégsem annyira "happy end". Hogy stílusos példával éljek, az Így neveld a sárkányodat című remekbe szabott animációs csodát említeném meg.
Rooster Cogburn karaktere eredetileg 40-es férfi, de ezt valahogy egyik filmnél sem tartották olyan fontosnak (Bridges is 60 körül járt a forgatás idején), pedig ennél a verziónál ráadásul a záróképsorok kb. 30 évvel később játszódnak... Mindenesetre Jeff Bridges ezt leszámítva abszolút telitalálat volt a szerepre: az akcentusa, a fizimiskája, de még a mozgáskultúrája is hibátlan (egy ponton megidézi elődje, a Herceg sajátos járását is a filmben). Viszont továbbra sem néz ki jól, ahogy a végjátékban a főhős a fogai közé fogja a gyeplőt és megindul két pisztollyal a túlerő ellen... Ez csak a regényben működik, bár Bridges nagyon próbálkozott.
Mellette Hailee Steinfeld első szerepében nyújt valóban maradandó élményt, teljesen megérdemelten kapott Oscar-jelölést (ismét jelzem, hogy Csifó Dorina hangja sajnos elrontja a dolgot a magyar változatban). Matt Damont gyakran elfelejtik megemlíteni, pedig ő is remek, főleg a '69-es változat Glen Campbelléhez képest. Barry Pepper is zseniális a maga 5 percnyi játékidejével, ahol névrokonát, Lucky Ned Peppert formálja meg. Robert Duvall alakításához kellett felnőnie, szóval magas volt a léc, de én imádtam. Pepper egyébként is az egyik kedvenc hollywoodi karakterszínészem. Végül még Josh Brolint kell megemlíteni, aki egy Coen-film főszerepe után (Nem vénnek való vidék) most egy kevés ideig látható mellékkarakterből is kihozta a maximumot.
Szóval ha látni akarod az évezred eddigi legjobb westernjét, szerezd be valahonnan Coenéktől A félszeműt!
