Lakótársat keresünk / L'auberge espagnole (2002)

Az eredeti ötlet nagyon tetszetős. Egy francia diák (mivel hogy francia filmről van szó) elmegy külföldre tanulni az Erasmus program segítségével, és ennek köszönhetően számtalan új barátra tesz szert, kitárul előtte a világ és más aspektusból kezdni el szemlélni a dolgokat. Európa egy olyan kontinens, ahol nagyon sok ország fiai és lányai nagyon sok különböző nyelven hablatyolnak, miközben ugyanabban az Unióban éldegélnek vígan úgy, hogy alig tudnak valamit a másik kultúrájáról.

Xavier kalandjai tehát érdekesnek indulnak Barcelonában. A drága albiárak miatt olyan helyre költözik, ahol hozzá hasonló sorstársai Európa minden szegletéből érkezve fogtak össze, hogy közös erővel spóroljanak súlyos 100 eurókat, amit ehelyett kajára, vagy éppen dínomdánomra költhetnek. Xaviert annyira beszippantja ez a sokszínű világ, hogy rögvest meg is csalja az otthon hagyott barátnőjét és átértékeli az egész életét.

A két órás játékidőt ugyan sokallom, a furcsa gyorsítások néhol kifejezetten idegesítőek, de ettől függetlenül - noha én magam nem voltam Erasmusos - szerintem remekül visszaadja mindazt, amit a hasonló cipőben járók átélhetnek. A poénokból kevés van, és ha van, az is csak kellemes, aranyoska, semmi egetrengetően vicces, kivéve azt az ominózus "mentést", ahol a váratlanul látogatóba érkező otthon hagyott pasi majdnem rajtakapja Kelly Reilly karakterét egy amcsi bikával az ágyban (ezt egyébként a harmadik részben gyönyörűen megidézik).

Bár a sorozat védjegye, én kifejezetten rosszul tűrtem, ahogy Xavier mindent narrált, akkor is, amikor nem feltétlenül indokolt. Inkább emlékeztetett egy könyvre, semmint egy filmre a Lakótársat keresünk, és az is igaz, hogy egy szűkebb rétegnek, a világlátott, értelmiségi fiataloknak szól elsősorban, de mégis úgy gondolom, hogy aki nem alszik el rajta, az találhat bőven emlékezetes momentumot, gondolatot, amik megmaradnak az emlékezetében és amiket kamatoztathat a későbbiekben.

Lakótársat keresünk az imdb-n

Lakótársat keresünk előzetes

Még mindig lakótársat keresünk / Les poupées russes (2005)

Az első rész viszonylagos sikere, és szintén viszonylagos kultstátuszba emelkedése után 3 évnek kellett csak eltelnie, hogy Xavier és barátai története folytatódjon. Az új részen azonban érződik az izzadtságszag, noha maga az alapsztori szerintem ügyesen továbbgondolta az eredeti történetet. Most már nem a diákok nehézségeiről, hanem a késő huszasok, kora harmincasok problémáiról mesél Cédric Klapisch író-rendező.

Xavierből természetesen író lett, ami azzal jár, hogy kénytelen olyan munkákat is bevállalni, amihez semmi kedve, amit nem tart méltónak saját magához. Mégis sikerre visz egy szappanoperát, és úgy hozza a sors, hogy korábbi lakótársával, a zűrös életű Wendyvel közösen kell dolgozniuk egy sztorin. Ebből a munkakapcsolatból természetesen egy idő után más is kialakul...

Alapvetően nem lett volna nehéz hihető módon összeverbuválni újra a társaságot, de mégis sikerült egy meglehetősen nyakatekert megoldást választani. Egy orosz balerina és Wendy előző részből megismert, roppant kínosan viselkedő öccsének esküvője rém gyenge indok arra, hogy összejöjjön a csapat. Mert ugye amúgy egy 5 évvel korábbi, kb. két hetes ismertségről van szó...

A poénokból még kevesebb van, a sztori sem túl vaskos, a narrálás még mindig zavaró, a film szerencséjére pont annyira, hogy idegességünkben ne aludjunk el rajta. A hosszú játékidő indokolatlan, hiányoznak a kreatív(nak szánt) megoldások is, egy szóval egy felesleges folytatás, ami mindössze arra jó, hogy megágyazzon az első színvonalát hozó harmadik résznek (de ez, mivel 8 év különbség van a két rész közt, valószínűleg nem szándékos).

Még mindig lakótársat keresünk az imdb-n

Még mindig lakótársat keresünk előzetes

Lisztes