Azt azért mindenképpen ki kell hangsúlyoznom, hogy nem nézem/néztem a mesét soha. Láttam 1-2 részt a tévében, szóval nagyjából be tudtam lőni már a film megtekintése előtt is, hogy melyik szereplő kicsoda, de szerintem ennél több információ nem is kell ahhoz, hogy gond nélkül tudjuk élvezni ezt az elvetemült másfél órás tripet. Oh, igen, és aki esetleg nem tudná: ez már nem az első Spongyabob mozifilm ám! 11 éve is van annak, hogy a David Hasselhofot, Scarlett Johanssont és Alec Baldwint is szerepeltető első etap megjelent már. Na, azt sem láttam.
De nem is kell! Mert ez a film önmagában is megállja a helyét. És megnyugtatok mindenkit: a marketing-gépezet által orrba-szájba nyomott szárazföldi kalandok a mese kb. utolsó 20 percét adják, azelőtt javarészt a már megszokott normál módon rajzolt figurák ökörködnek a vásznon, na meg persze Antonio Banderas, aki olyan művészi szintre fejlesztette szerepe kedvéért a ripacskodást, hogy ha lenne erre külön Oscar-kategória, rögtön két szobrot kapna érte.
A sztori szerint Burgerszakáll (ez lenne Banderas), a ~kalóz lenyúlja Spongyabobék mesekönyvét, amit így kedvére szerkeszthet. Ezt meg is teszi, és így megkaparintja a herkentyűburger titkos receptjét, ami persze önmagában nem lenne baj, csakhogy ez Bikinifenéken apokalipszist idéz elő pár perc leforgása alatt. Mivel az ottlakóknak lételeme a herkentyűburger, rögtön előveszik a folyton a recept után ácsingózó Planktont, akit Spongyabob húz ki a pácból, hogy segítségével visszaszerezhesse a rejtélyes módon eltűnt papírtekercset...
A Spongyabob-féle humort ha egyszer láttad, nem tudod eltéveszteni. Itt aztán minden megtörténhet, és Murphy óta tudjuk, hogy akkor biza meg is történik. Beszélő sirályok, az univerzumot éberen vigyázó szabadkőműves delfin, fotóboxból összetákolt időgép, a tengerből kilépve 3D-ssé váló szereplők és egy elmebeteg kalóz, aki valójában nem is kalóz, csak egy menő büféskocsi tulajdonosa... Én is kérek abból, amit a készítők szívnak, csak sokkal kisebb mennyiségben, mert félek, hogy komoly kárt fog okozni bennem...
Egyébként az az egyik legjobb a Spongyabobban, hogy a kisgyerekek is simán tudják élvezni a filmet, noha ez valójában a felnőtteknek szól. A gyereklelkű felnőtteknek, akik néha-néha vágynak valami oltári nagy baromságra. És itt most a baromságot nem egy agyatlan akcióbombára értem, hanem egy elvetemült poénokkal operáló megállás nélküli LSD-tripre, pont olyanra, mint amilyen tavaly A Lego-kaland volt. Az egyetlen hiba ezzel a hasonlattal, hogy sajnos a Spongyabob-film az utolsó 20 percére (amikor kiérnek a vízből) elfárad...
A marketing meg ugye pont erre a szakaszra épített, elsősorban a 3D miatt, amire egyébként egyáltalán nincs szüksége ennek a filmnek. Mivel túlnyomórészt egyébként is a rajzfilmsorozatból ismert technikával megrajzolt Bikinifenék a helyszín, a 3D-s szemüveg inkább csak ront az összképen, mert azért ez a környezet - lássuk be - vizuálisan nem kimondottan izgalmas. Persze vannak utazások időben, és térben is, amit ügyesen oldottak meg, de annyi nincs, hogy ezért megérje megváltani a kényelmetlen szemüvegviseléssel járó drágább jegyet.
A magyar változat szerintem kifejezetten jól sikerült, a film végi Epic Rap Battle (az eredeti ERB-s csávóktól, akik a filmben is feltűnnek egy pillanatra) magyarul is elég pengén hangzott, a szinkronhangok pedig remekül illettek a karakterekhez. A poénok megállták a helyüket a magyar nyelvben is (és itt most a szójátékokra gondolok, mert azokból is akad bőven), persze jó lenne látni az eredeti változatot is a pontosabb ítélet megalkotásához. Az biztos, aki régen nem az eredeti hangokra hangolódott rá, az most sem fog csalódni.
Végezetül ha egy dolgot javasolhatok: kajálj, mielőtt beülsz a filmre. Mondanom sem kell, hogy az aznapi menü otthon hamburger volt, mert ahogy tavaly a már emlegetett Lego-kaland egy másfél órás lego-reklám volt, ez a film egy másfél órás hamburger-reklám. Igen, távozáskor másoktól is lehetett hallani, hogy mennek hamburgerezni... És arra is készülj fel, hogy nagyon elfáradsz a végére: egyrészt az eszeveszett tempó miatt, másrészt az elképesztőmód fárasztó poénoktól. De pont ezekért érdemes beülni a filmre.
