Jó néhányszor előfordult már a blog kb. 2 éves történetében, hogy skandináv filmekről áradoztam. Ezúttal kicsit vissza kell fognom magam, mert bár vitathatatlan, hogy a Nyomtalanulnak is megvannak a maga erős pillanatai, azért attól a vidékről, ami lényegében a bűnügyi történetekre szakosodott, ez egy pindurkát kevéske. Mert ha meghallja valaki azt, hogy "skandináv krimi", menten elkezd csurogni a nyála, de a Nyomtalanul a legjobb jóindulattal is csak átlagos mozis szórakozás.
Kicsit erős hasonlat lesz, de azt is mondhatnám, hogy ez a Döglött akták - A mozifilm. Oké, ezt azért egy pöttyet jobban átgondolták, mint egy mezei CSI részt, de nem annyira, hogy akárcsak megközelítse mondjuk a műfaj egyik etalonját, a Hetediket. Hiába másolják le Fincher ravasz stáblistás húzását, és a gyilkost játszó színész nevét csak a végefőcím megjelenésekor írják ki... Persze alapból hátrányból indultak, hiszen a hollywoodi sztárokkal ellentétben a skandináv színészek nevét nem ismeri a fél világ.
Szóval döglött akták: önfejű főhősünk, Carl egy elcseszett intézkedés után nem mehet vissza a gyilkosságiakhoz, ezért rásózzák a frissen megtámogatott részleg rendberakását... Azaz rendszerezni kellene 20 évre visszamenőleg a már lezárt, de gyanús ügyeket, írni róluk egy jelentést, oszt' szevasz. De persze főszereplőnket nem olyan fából faragták, és az első keze közé kerülő ügyet átolvasva rögtön szimatot kap. Mondjuk én is furcsállnám, ha hulla, vagy szemtanú nélkül öngyilkosságként zárnák le egy nő eltűnését...
Ha nem is Columbo-szintű megoldásokkal, de hamar a nézők tudtára adják, hogy természetesen szó sincs öngyilkosságról, inkább egy amolyan Oldboy-inspirálta emberrablásról, ahol szegény szerencsétlen áldozatot egy nyomáskamrában tartják fogva, folyamatosan emelve a belső nyomást, hadd szenvedjen a kicsike. Szóval miközben főhőseink (merthogy a részlegnél akad ám egy totális ellentét társ is, Assad személyében) göngyölítik felfelé a szálakat, betekintést nyerünk a nő egykori, és jelenlegi életébe is.
Úgy fél óra van még hátra a filmből, de ha jól figyelsz, már össze tudod rakni az információmorzsákból az ügyet. De tényleg figyelni kell, így szerencsére nem követték el a készítők a Fogságban egyetlen komolyabb hibáját: nem érezni tehetségtelen idiótáknak a nyomozókat. Nincs ott az orruk előtt a megoldás, vagyis hát ott van, de egyáltalán nem tolakodóan, és nem is bántóan egyszerű. Úgy tűnik, ilyen az, amikor egy jó regény az alap, és nem a forgatókönyvíró dobja össze 2 hónap alatt a sztorit.
És hogy érezzétek, hogy az igényességet igenis meghálálják a nézők, a második rész, a Fácángyilkosok 2014-ben hazája, vagyis Dánia legnézettebb filmje lett, közel 750 000 eladott jeggyel. Egy magyar filmnél ennek a tizedével is be kell érnünk idehaza, szóval van hová fejlődnünk. Pedig ahogy már említettem, inkább hasonlít a film kinézetében és stílusában is egy tv sorozatra: korrekt operatőri munka, világítás, na meg persze rendezés, de semmi egetrengető, semmi jól kivehető stílus.
És a színészi játék is "csak" rendben van. Még nincs meg a kellő összhang a két főszereplő között, közel sincsenek a legendás zsarupárosok "félszavakból is" partnerkapcsolatához, de valami elindult... És mivel már az 5. regénynél tart az író, feltételezem, ez valahol szándékos is volt a készítők részéről: hagynak időt az összemelegedésre. Ez a rész inkább Carlról szólt, az ő vívódásáról, makacsságáról, bizonyítási vágyáról - Assadnak pedig néha görcsösen próbáltak valamiféle szerepet adni (egyszer jól is jött a higgadtsága), de ez az ügy majdhogynem nélküle is megoldódott volna...
Az alapok tehát korrektek, lehet rájuk építkezni, és van hová fejlődni. Akadnak klisék (pl.: a rendőrfőnök karakere), a sztori inkább 80-as évek vége, 90-es évek eleje feelinget áraszt magából, és maga a film is inkább TVfilmes jellegű... DE! A nézők kegyeinek elnyerésével talán a költségvetés is egyre magasabb lesz a későbbi részeknél, ami pedig lehetőséget nyújthat egy kicsit feldobni a képi világot... Mert moziba ez még gyenge, de a TV képernyőjén már első osztályú szórakozás.
