A kosztümös filmek - bár már jócskán nem az aranykorukat élik - mindig találnak maguknak megfelelő nézőközönséget, és amíg ez így marad, addig számíthatunk újabb és újabb adaptációkra. Mert ha van nézőközönség, akkor pénzt is adnak rá, ha adnak pénzt, akkor meg minden második rendező/író/színész meg szeretné mutatni a világnak, hogy ő éppen hogyan értelmezi a klasszikus sorait. Úgy gondolom, ez teljesen rendben van, mindaddig, amíg nem felejtik el: a film az egy teljesen más műfaj, mint az írott, a film elsődleges célja, hogy szórakoztassa a közönségét 1,5-2 órában. Abban a 1,5-2 órában, amibe bele kell szuszakolni bármilyen történetet, legyen a könyv 100 vagy 600 oldalas is.
Így aztán rendkívül fontos a megfelelő írót megtalálni a projektre, aki nem rest mellékszálakat kihagyni/összevonni, néha-néha új elemeket is belevinni, hogy filmként (ami nagyban különbözik egy regénytől például) is működni tudjon a kétségkívül jó (időtálló) történet. Ez viszont már koránt sem sikerül minden egyes alkalommal. Most azonban úgy érzem, hogy az Anna Karenina esetén az író nagyrészt megfelelően helytállt. Ami ennél is fontosabb, hogy most a film mögötti csapat a rendező vezetésével kitalált valamit, ami eltér a szokásostól, és ez a jelen mozi legnagyobb erényévé vált. Ha határozottan kitartottak volna végig ennél az elképzelésnél, egy egész nagyszerű filmet kaptunk volna, így viszont csak egy határozott "jó"-val vagyunk kénytelenek megelégedni.
Mert ami különlegessé teszi az Anna Kareninát, az az érdekes látvány: a film nagy részében egy színházteremben játszódik, amitől én bevallom, meglehetősen tartottam. De mégis, olyan jól sikerült az első 20 perc, hogy nyomban beleszerettem az ötletbe. Mert a folyamatos díszletátrendeződés olyan dinamikát ad a filmnek, hogy egyszerűen élvezet volt nézni. Ötletes, és szép, és ezt a lassan csordogáló történetet is megtölti élettel. Ennek a filmnek pont erre volt szüksége. Sajnos nem tart ki végig a varázs: ahogy múlik az idő, egyre több jelenet játszódik nagyobb téren, például a szabadban, ami egyszerűen ráül az egész filmre. Ugyancsak a vége felé kezdtem érezni, hogy elfogyott a kreativitás a forgatás során, nem sikerült már kellően izgalmassá varázsolni a jeleneteket.
Az Anna Karenina történetét nyilván mindenki ismeri (haha, na jó, talán annyira nincsenek sokan)... Nagy vonalakban: Anna 18 éves korában férjhez ment Karenin grófhoz, aki egy nagy tekintélyű, konzervatív orosz birtokos. Fivéréhez látogatóba megy, ahol találkozik Kick-Ass-szel, azaz Vronsky gróffal (maradok az angol neveknél), egy jóképű katonával, aki elkezdi őt üldözni a szerelmével. Anna egy ideig ellenáll, lévén férjes asszony, akinek gyereke is van - de egy idő után már nem tud parancsolni érzéseinek és bűnös viszonyba kezd udvarlójával. Nem sokáig sikerül titokban tartaniuk, Anna terhes lesz, el akar válni, de Karenin gróf nem szeretné a jó hírét kockáztatni. A dolog sokáig húzódik, a gyermek megszületik, Anna megbetegszik és a "halálos ágyán" bocsánatot kér férjétől. De végül nem hal meg és elhagyja őt Vronsky-ért. Aki egy idő után kiszeret belőle, és ezt Anna nem tudja elviselni...
A bevezetésben említett mellékszálas-dologhoz kapcsolódva: sokan nem fognak velem egyetérteni, de a film nagyrészt működött volna Levin szála nélkül is, sokszor éreztem úgy, hogy lelassítja a történet folyamát. A vége "tanulságban" persze fontos, mégsem gondolom feltétlen szükségét, hogy a filmadaptációban is megjelenjen a karaktere. Igaz, a történetet így is csupán 2 órában kapjuk meg, de talán ebből még többet le lehetett volna faragni. A rendezés szerintem egész jó, a már említett "nem végig a színházban" dolog kicsit bántó, de ettől függetlenül még egy bátor és nem mellesleg pénztárca kímélő dolog volt ilyen díszlettel dolgozni. Olyan díszlettel, amit egyébként Oscar-díjra is jelöltek. Jogosan - teszem hozzá. Sőt, szerintem inkább nekik kellett volna megnyerniük is, mert kreatívnak és nagyszerűnek tartottam, szemben a Lincoln 19. századi unalmas belsőépítészetével, vagy például a Nyomorultak utcasarok-forradalmával.
És ha már Oscar: abszolút megérdemelt díj a legjobb kosztüm, a jelöltek közül itt még elsősorban a Nyomorultak érdemelte volna meg szerintem, a két Hófehérke film koránt sem volt olyan izgalmas és művészi ezen a téren. Egyébként meglepően sok, összesen 5 kategóriában versenyzett az Anna Karenina, és ebből a már említett kosztümöt meg is nyerte. Ha kosztümös film, akkor persze Keira Knightley, aki még mindig nagyon szép csontváz, bármelyik gimnáziumi biológia teremben remekül mutatna. Mosolya kedves, érzelmesen játszik, de mégsem ő volt a legjobb. Jude Law szerintem egészen nagyszerű Karenin szerepében: visszafogott, keserű, csalódott, mindezt egy konzervatív, szinte érzelemmentes embertől. Finoman operált ezekkel, és ő lett számomra a film leghitelesebb karaktere. Hitelesebb, mint Aaron Taylor-Johnson a gaz csábító szerepében. Igaz, ami igaz: elég változatos karaktereket játszik el a srác (Kick-Ass, Vadállatok), de kicsit kölyökképű még ehhez a szerephez és ezt semmilyen színészi játékkal nem tudta volna feledtetni. Meg se nagyon próbálta.
Szóval összességében kicsit ugyan lassan csordogált az idő a film nézése közben, lévén az alapanyag sem egy Expendables szintű akció-orgia, de pozitív élmény marad nekem az Anna Karenina - ami egy kosztümös filmnél számomra nagy szó. Érdekes adaptáció, jó szereplőkkel és remek ötletekkel. Filmként is abszolút megállja tehát a helyét ez a történet, amit főleg pároknak ajánlok, randifilmnek és szingliknek nem annyira...
