A kézikamerás filmkészítés bizonyos zsánerekben igen jól tud működni - hasonlóan a 3D-hez a horrort és a pornót tudnám kiemelni -, így ritkán találkozik az ember olyan alkotásokkal, amik túllépik a műfajnak szánt keretet. Az utolsó műszak (a magyar fordítók kihagyták a ziccert a zseniális "A karóra vége" cím kukázásával) egy merész vállalkozás tehát, hiszen lényegében egy akciókrimi, ami nagyon ügyesen használja ezt a kézikamerás megoldást. Egyrészt belekerülünk vele az események sűrűjébe, másfelől pedig nem a "keveset mutatunk, mert úgy misztikusabb" irányvonalat választották, hanem a narratíva segítségére hívták ezt az életszagú megvalósítást: a főszereplő rendőrök mindennapjait vagdosták össze egy izgalmas cselekménybe.
Ott volt a komoly melléfogás lehetősége, engem például egyáltalán nem győzött meg a trailer, de a sok pozitív visszhang után a DVD megjelenés kapcsán rögtön pótoltam a lemaradásomat: és milyen jól tettem. Mostanában ennél a kamu-házivideó irányvonalnál fontos kérdéskörré avanzsálódott, hogy van-e benne idegesítő kameramozgatás, vagy sem: én is azok közé tartozom, akik ki nem állhatják, ha egyszerűen nem látni, hogy mi folyik a vásznon. Itt szerencsére nem egy "olcsó megvalósítás-amatőr színészek" kombót választottak, ennek köszönhetően egészen élvezhetőek a jelenetek, inkább hasonlít operatőrrel mozgó riportfilmre, mint Parkinson-kóros egyetemista epilepsziás rohama közben felvett agonizálásra.
A történet tehát faék egyszerűségű: Los Angeles, drog kartellek, mexikói terjeszkedés és mindezek ellen a szélmalom harcot vívó rendőrök serege. A főszereplő vagány páros, két jó barát Brian és Mike kalandjai eléggé izgalmasak és széles sklálán mozognak: egyszerű letartóztatás, csendháborítás, eltűnt gyerekek bejelentése, égő ház, rendőrök elleni erőszak, drog és drogpénz szállítók lefülelése és embercsempészet (és hidegvérű mészárlások) mind-mind beletartozik az életükbe. Cseppet sem veszélyes tehát ez a rendőrszakma, úgyhogy nagyon oda kell figyelni mindig mindenkire. Nem csak az ellenségekre, akik bármelyik bokor mögül lecsaphatnak, hanem a szeretteinkre, akiknek szintén komoly feladat együtt élni egy veszélyes szakmát űző emberrel...
Kezdem mindjárt a negatívumokkal, mert hogy az is van azért, de bőven megbocsátható mennyiségben. Az egyik, hogy nem konzekvensen használják a kézi kamerát/rendőrségi kamerát/biztonsági kamerát, hanem jó párszor előfordul, hogy olyan beállításból mutatják a szereplőket, ahol bizonyosan nincs senki, aki kamerázhatna, csak az operatőr. Nem tart ki tehát teljesen a film az általa választott terep mellett és én ezt a kreativitás hiányának tudom be, egyszerűen nem volt kedvük kitalálni plusz kamerameneket, akik esetleg felvehetnék az adott jelenetet (ennek ellenpéldája a videoblogoló csaj az Erő krónikájából, ami szerintem egy egész jó ötlet a más szemszögből történő esemény-bemutatásra).
A másik apróság a vágások, néha egy nyílegyenes jelenetből vágnak ki kb. 1-2 másodpercet, majd ugyanonnan folytatják, ugyanabból a beállításból. Ez, hogy a minimum 120°-os váltásokat kihagyják eléggé zavaró, még akkor is, ha csak a felgyorsítás miatt történt mindez (vagy talán a többször felvett jelenet lett így összevágva). Igen, a műfaj velejárója az esetlegesen hosszabb, több perces beállításokkal rendelkező snittek, de itt ezt javarészt hanyagolták. A mexikói bandatagok gyatrán voltak megírva és túl is játszották a szerepüket, kifejezetten irritáló volt néha sajnos. Utolsó megjegyzésem pedig a magyar szinkronra vonatkozik (ami természetesen nem a filmkészítők hibája), de nem tudok nem elmenni amellett, hogy a mexikói banda fejének sikerült a legkevésbé passzoló hangot kiválasztani. Mi lesz ezután? Für Anikó Morgan Freeman magyar hangjaként? Bántó nagyon, pedig apróság.
A rövidre vágásoktól eltekintve egy jól kigondolt és kivitelezett filmről van szó, nagy piros pont illeti David Ayert, aki olyan filmekért felelős, mint a kiképzés, vagy az U-571 (nekem tetszett ez anno, nah). Rendezőként az utóbbi években munkálkodik csak gőzerővel, a téma mindig Los Angeles és a rendőrség, szóval nem meglepő, hogy az Utolsó műszak is erről szól. Az operatőri munkát is dicsérem, hiszen már a bevezetőben is említettem, hogy nem rángatta idegesítően a kamerát az emberkénk, ami ennél a műfajnál a legnagyobb erény. Hitelesnek tűnik az egész, nincsenek művinek ható díszletek, szóval ez a fele is rendben van a filmnek.
A színészi játék úgyszintén erős. A főszereplő Jake Gyllenhaal elég meggyőzően játszik, igazából hozza a szokásos kopasz katonát (Bőrnyakúak, Forráskód), csak most rendőrként adja el, de végül is működik, úgyhogy nem lehet ok panaszra. Anna Kendrick sem az a mindig vigyorgó magabiztos, mégis üres tekintettel bíró szarkasztikus lány, mint szerepei 90%-ban, hanem inkább az overly attached girlfriendre emlékeztet, mégsem sajnáljuk meg Briant mindezek láttán sem. Nálam az abszolút favorit Michael Pena produkciója, több van ebben az emberben a klasszikus mexikói mellékszereplőnél... Bár Jake mellett nem sok pillanat maradt neki, mégis úgy vélem, hogy megérett már az efféle hosszabb szerepekre, esetleg főszerepre is - bár tény, hogy a nevével filmet kb. sosem fognak eladni... Mindenesetre a nagy számú spanyol ajkú lakosság szerintem potenciális nézőközönség lehet az ő nevével fémjelzett filmeknek.
Nem kimondottan buddy-movie zsarufilm, de mégis egy fontos barátságot látunk, amiben mindkét fél maximálisan szerethető és Jake és Michael között működik a kémia (de itt most megmaradnak a barátságon innen, nyugalom). Jó történet, a főszereplők egy életének hosszabb szakasza (hitelességért piros pont) a fontosabb állomásokkal és egy szívbemarkoló végkifejlettel. [spoiler]Na meg a valaha előadott legtrágyább gyászbeszéddel Jake Gyllenhaal szájából.[spoiler vége] Mindenképpen ajánlom megnézésre, mert valóban ütős darab, van miért izgulni, van min szörnyülködni és van kinek szurkolni. Érzelmes darab a zsarufilmek királyától, David Ayertől. Végszóként pedig annyit mondanék, hogy reszkessen minden film, aminek a címében benne van, hogy "Az utolsó XY", mert úgy gondolom, ideje végignézni a lehető legtöbbet belőlük :) Érkezik: Az utolsó mohikán.
