Régi filmek? Phejj! Ki néz olyanokat? Hát... Néha én. És milyen jól teszem! Itt most nem a sznobizmusról van szó, lehet teljes értékű élete bárkinek a mozi klasszikusainak ismerete nélkül is. Csupán azt mondom, ha valaki tényleg, igazán szereti a filmeket, annak néha-néha igenis kötelessége bevállalni egy-egy régebbi darabot, mert remek képet kapunk a múltból és arra is jó esélyünk van, hogy modernebb filmekben felismerünk később utalásokat, megidézett jeleneteket. És ez szerintem jó dolog. Mint ahogy az is, ha az embernek van fogalma az út elejéről is, nemcsak a mostani állomásról. Mert a Sierra Madre kincse bizony 65 évvel ezelőtt készült...
Félreértés ne essék, attól, hogy valami régi film, még nem lesz feltétlenül jó is az. Sőt, az idő múlásával - és ezzel sokan nem fognak egyetérteni velem - egyenesen veszítenek az értékükből, vagy legalábbis a jelenkori ember számára megnehezítik a befogadást. Ráadásul még csak nem is feltétlenül a technikai dolgokra gondolok (verekedés-jelenet, trükkfelvételek), hanem például a nyelvezetre. Mert a mai szemmel a Barátom, Harvey egyáltalán nem tűnik zseniálisnak, olyan az érzésünk, mintha egy színdarabot néznénk, a színészek túljátszanak, körbeírnak mindent és affektálnak ezerrel: színházi produkcióra emlékeztetnek (ettől függetlenül a Barátom, Harveynek is megvan a maga bája, amiért lehet szeretni - és számomra is kedves emlék marad).
De az A Sierra Madre kincse - megkockáztatom - még mai szemmel nézve is kiváló mozi. Persze, fekete-fehér, a 4:3-as képarány sem mutat túl jól, meg gyakran kiszúrható, hogy a stúdió falai közt zajlik a forgatás, de mindezeken felül is tud szórakoztatni. Szeretem a western műfaját és bár ez a film nem kimondottan az, azért a mexikói tájtól így is egyből a Vad banda jut az ember eszébe. Jah, mert hogy tudjátok, hogy miféle műfajú film ez? Akció-kaland-dráma-western az imdb szerint, de én nyomban hozzátenném a thriller-t is a sorhoz. Néha olyan durván kapjuk az arcunkba a főszereplő paranoiáját, hogy rágjuk a körmünket és azon imádkozunk, hogy jöjjön meg végre az esze, ne tegyen butaságot...
.jpg)
A történet szerint két amerikai sehogy sem kap munkát a városban (vagy ha kap is, nem fizetik ki), így kénytelenek kockáztatni. Mivel korábban az egyik szálláson egy öregemberrel csevegtek az aranyásásról, felkeresik és hárman nekivágnak egy addig ismeretlen helynek szerencsét próbálni. A mexikói Sierra Madre hegységet szemelik ki erre a célra: még a térképen sincs megrajzolva pontosan, banditákkal zsúfolt a környék - de erre van szükség, hiszen a lényeg a "szűz" terület, olyan, ahol aranyásó, de még ember se nagyon járt azelőtt. Rövid idő után sikerrel is járnak és elkezdik kitermelni, amit találtak. Igen ám, de ahogy nő az arany mennyisége, úgy csökken a másikakba vetett bizalom...
A film nézése közben végig azon gondolkoztam, hogy ha ezt a filmet remakeelnék, micsoda western-thrillert lehetne kihozni belőle, még jobban rájátszva a film erősségeire. És bár kétség kívül nagy klasszikusról van szó, amihez nem szép dolog hozzányúlni, sokkal nagyobb réteghez eljuthatna ez a zseniális történet. Azt nem kockáztatom meg, hogy feltétlenül jobb film lenne, de ezt a színvonalat simán lehetne hozni a megfelelő színészgárdával, csupa A listás sztárral a főszerepben, mert Bogartékat még csak megközelíteni sem lenne egyszerű feladat. És hogy tényleg jó ötlet lenne-e? Nézd meg a Börtönvonat Yumába című mesterművet, vagy a Coen fivérek Félszeműjét... Jó, utóbbi nem szó szerinti értelemben vett remake, inkább a könyv újraadaptálása (a kettő nem ugyanaz ám!), de abszolút volt létjogosultsága a projektnek.
Szóval a színészi játék: Humphrey Bogart átlényegült Dobbsá a film során teljesen. Valami olyan durva átalakuláson ment keresztül, hogy leesett az állam (és még csak nem is jelölték Oscarra érte). Elképesztő módon tudja játszani a paranoiába lassan beleőrülő aranyásót, szinte jelenetről jelenetre látni, ahogy egyre inkább a hatalmába keríti az aranyláz. Ha néha kicsit vissza is tér úgymond a normális mederbe, a következő képsorokban durvábban magával rántja az őrület, mint addig valaha. És azt hinnéd, hogy egy idő után ezt nem lehet fokozni, de tévedsz. Az, hogy magában beszél, még csak a kezdet... A barátot alakító Tim Holt ugyan kicsit elveszik mellette, de még így is egy emlékezetes figura marad a becsületes ember szerepköréből.
Ám az igazi nagyágyú Walter Huston (Angelica Huston és Danny Huston nagyapja), a profi aranyásó öregember, Howard szerepében. A jó kedélyű, rendes és tapasztalt öregúr ellopja a showt. Már a szállón is olyan mosollyal az arcán meséli a történetét, hogy szinte odaképzeljük Alaszkába, Ausztráliába, meg a többi helyre, ahol aranyat ásott már élete során. A filmet egyébként Walter Huston fia, John Huston írta és rendezte - pazarul. A Sierra Madre kincse a Huston famíliának 3 Oscar-díjat is hozott, John saját apja rendezte a legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díjába. Ritka dolog az ilyesmi, hasonló példa talán a Keresztapa 2, ahol Francis Ford Coppola a saját húgát, Talia Shire-t rendezte Oscar-jelölésig.
Kis érdekesség: A Huston-család volt az első, akik 3 generáción keresztül Oscar-díjat kaptak, ugye a fenti apa-fia taroláson túl Anjelica Huston (John lánya) is kapott '86-ban szobrot. A másik család a már említett Coppola-família, itt a nagypapi Carmine Coppola a Keresztapa 2 zenéjéért kapott, Francis Ford nyert 5-öt is, végül Sofia Coppola az Elveszett jelentés forgatókönyvéért, de Nicholas Cage is felhozható a harmadik generációjából a Coppola családnak Sofia mellé, bár ő August Coppola fia.
Olyan remek jelenetek vannak a filmben, hogy tényleg le a kalappal: amikor például Howard magukra hagyja őket, mert a faluba kell mennie, ott kezdődik az igazi thriller, aminek csúcspontjában Dobbs meghúzza a ravaszt: őrülete teljesen hatalmába kerítette, kialvatlansága meggondolatlan dolgok megtételére vezérli. Nagyon szép jelenet például, amikor dolga végeztével a tűz mellett fázni kezd, majd elfekszik, mi pedig azt látjuk, hogy a lángok felcsapnak, eltakarva a mellettük fekvő embert - ezzel jelezve, hogy mit tett, hogy felemészti őt a (pokol)tűz. Vagy Howard makacs szamarának szomorú történetét is felhozhatnám, esetleg Dobbs és a banditák találkozását a falu melletti kis tónál... Ebben a filmben a szereplőknek ugyanis nemcsak saját magukkal (és a kapzsiságukkal) kell szembenézniük, hanem banditákkal és a természet kiszámíthatatlanságával is...
Mai szemmel persze egy-két dolog már nem tűnik a legjobb megoldásnak és a narratíva kedvéért is feltűnően gyakran hoznak a szereplők nem túl logikus lépéseket, de ezt elfeledteti velünk az a 2 órányi filmélmény, amit kapunk. Nem véletlen az imdb-n kapott pontszám, amivel bőven a 100 legjobb film között szerepel jelenleg. A Sierra Madre kincse azok közé a régi filmek közé tartozik, amiket érdemes megnézni, mert szórakoztató és izgalmas még ennyi év távlatából is és olyan nagyszerű színészi alakításokat láthatunk, amit nem sok filmben. Az én régi-filmes listámon előkelő helyet szerzett magának, ha van időd és kedved, nézd meg te is!
