A spanyolok már 2007-ben megcsinálták, amit nekünk is régen meg kellett volna - már ha azokban a bizonyos székekben nem kelet-európai művészlelkek csücsülnének: egy olcsó módszerrel egy hatásos horrort, ami ráadásul még jó is. A mai napig szkeptikusan állok hozzá minden egyes magyar filmhez és sajnos hiába látom az újító szándékot (Cycle, Gingerclown, Telomeris), nem vagyok biztos benne, hogy fel tudnánk venni a versenyt még a tengerentúli B kategóriával sem. Pedig a magyar filmre ráférne a piacképesség és nem csak annak látszata, de manapság még ott tartunk, hogy mindegy, milyen sz*r, majd 3D-ben csináljuk és akkor beülnek rá az emberek.
Pedig a horror szerintem kiaknázatlan zsáner, már ami az igényességet illeti és pont ez az, amit kevés pénzből fel lehet tuningolni: mert hiába a kézikamerás megoldás, attól ez még egy nagyon érzékeny műfaj és könnyen lehet vérlázítóan kacat remegős kezű trágyát és magas szórakoztatási faktorral bíró igényes darabot is végtermékként létrehozni. És ami a fontos: a kettő közt nem a pénz a különbség, hanem az igényesség, az odafigyelés, a hozzáértés. Ez az, ami a [Rec]-ben megtalálható és ez az, ami miatt nem hiszem el senkinek sem idehaza, hogy a pénzhiány miatt készülnek rossz filmek. Az ugyanis nem kizáró ok. A tehetség hiánya viszont az.
A [Rec] alapfelállása a következő: adott egy két tagból álló (riporter és operatőr) videós stáb, akik a tűzoltóság egy éjszakáját mutatnák be a műsorukban. Az unalmas semmittevésből egyszer csak egy tömbházban találják magukat, ahol egy furcsán viselkedő nénihez bejutni kívánó rendőröknek kellene segítség. Az intézkedés során az egyik rendőrt megharapja a nagyi és emiatt sürgős kórházi ellátásra lenne szüksége, azonban időközben karantén alá vették a házat, így annak minden lakójával és a sérült rendőrrel együtt bennragadnak. Szép lassan elszabadul a pokol, mert karantén nem véletlenül lett felhúzva, ugyanis egyre több halott kel ismét életre, akiknek egy célja van: szerezni egy kis rágcsálni valót.
A zombihorror nem új keletű dolog, de szerencsére pár évente tartogat valami igazán jó filmet a műfaj rajongói számára. Bár én nem tartozok ezek közé, egy 10-es listát már összedobtam a témában és akkor akadt meg újból a szemem a [Rec] című filmen: ideje lenne már bepótolni... Bár nem vagyok feltétlen híve a kézikamerás megoldásnak, el kell ismerni, hogy néha tényleg jól működik, azonban azt is hozzá kell tenni, hogy mindentől függetlenül egyfajta hangulat azért kell hozzá. A [Rec] legfőbb erénye az, hogy egy könnyen követhető, gyors tempójú és jól körülhatárolt keretek közt mozgó film, ami a kézikamerát nem az effektek hiányosságainak elfedésére használja, hanem arra, hogy a néző átélhesse a szereplők helyzetét.
Ezek a zombik nem is igazi zombik - szólal meg a horrorguru, ezek veszett emberek, olyanok, akik a 28 nappal/héttel később című filmekben is a kaja után rohangálnak. Persze mindez a film megítélése szempontjából abszolút mellékes, sokkal fontosabb kérdés a rendezés és forgatókönyv minősége: Utóbbi nagyon jól kezeli azt a helyzetet, hogy a ház lakói karantén alá kerültek, szépen megmagyarázza, miért gyűlnek alul össze, elejt morzsákat, amikből lehet következtetni (értsd: nem a pofánkba nyomja) a későbbi történésekre. A rendezés is jól játszik azzal a feszültségkeltéssel, ami az információhiányból fakad, a "senki nem tud semmit és ezért mindenki ideges" felállás átcsap a nézőre is.
A szereplők hitelesek, az biztos, hogy nagyon ijedten tud itt mindenki nézni, nagyon jól tudnak kétségbeesetten rohanni és bepánikolni. Az operatőr kulcsfontosságú szereplő, lényegében az ő szemszögéből követjük az eseményeket a riporter tolmácsolásában (itt meg kell említeni, hogy a kamera mögött álló emberkét sosem látjuk). Kreatívan használják a felvevőkészüléket és funkcióit, ugyanakkor hál'istennek a filmkészítők profi stábot helyeztek az események sűrűjébe, így a kamerarángatás minimális, élvezhető a kép. Persze ez felveti a kérdést, ami sajnos ott mocorog még mindig a fejemben, hogy egy idő után azt a nehéz kamerát miért nem hagyták ott a fenébe valahol? Ennyire fontos az embereket tájékoztatni, hogy akár az életük árán is veszik tovább a dolgokat? "Zombik marcangolják a testemet, uh, de jól fog ez a tv-ben mutatni!"
Ez az apró logikai bukta azért nyomot hagy az emberben, hiába próbálják a szereplőket a legkötelességtudóbb riportereknek beállítani, egyszerűen a józan észnek mond ellen az, hogy loholó zombikkal a hátam mögött is kamerával a vállamon flangálok mindenfelé. Ez az egyetlen negatívum, amit ki tudnék emelni, hiszen maga a film a néző igényeire van szabva: nincs felesleges duma, kevesebb, mint 80 perc alatt végeznek mindennel. Mindezt egy igazán emlékezetesen paráztatós sötétben tapogatózós végjátékban (ahol maguk a színészek is tényleg sötétben voltak, hogy hihetőbben ijedjenek meg). Ráadásul a magyarázatba némi okkultizmust is belekevernek, amivel a második résznek is megágyaztak.
Mindenképpen megéri megnézni az utóbbi évek egyik legjobb kézikamerás horrorfilmjét, amit ráadásul kicsinyke kontinensünkről szállítottak a spanyolok. Éppen ezért természetesen nem kerülhette el a végzetét és a következő évben már meg is jelent az amerikai remake Karantén címmel, a Dexterből ismert Jennifer Carpenter főszereplésével. Az eredetinek idén érkezik a negyedik része, az USÁban csak egy folytatásra részre futotta. A róluk terjengő hírek alapján nem vagyok benne biztos, hogy a közeljövőben megnézem őket, de talán egyszer sor kerül rá. Ami biztos: a [Rec] története így is teljes, hiába hagyták nyitva a lehetőséget a folytatásoknak.
