Tim Burton író-rendezőt talán nem kell bemutatni senkinek, elég szép a filmográfiája és filmjeiben általánosan nagy nyomot hagy egyedi stílusa, ami mostanában némelyik munka eseténél mintha kicsit megkopott volna (például legnagyobb mozisikerénél, az Aliz csodaországbannál). Bár lehet, hogy ezt csak a szigorú produceri felügyelet tette. Védjegyei közé tartoznak Johnny Depp, akivel országos cimborák, Helena Bonham Carter, akivel férj és feleségként élnek, valamint a halottak. Utóbbi hóbortja már elég régóta tart (a másik kettő védjegyénél biztosan régebben) és most az egyik korai munkájához nyúlt vissza (khmm, remake, khmm) és varázsolt belőle fekete-fehér nagyjátékfilmet Disney pénzből.
Az eredeti Frankenweenie egy 30 perces (a linkelt videó a 6 perces Vincent című bábfilmet is tartalmazza), 1 millió dollárból készült fekete-fehér élőszereplős film volt, ami 1984-ben készült, és olyan neveket vonultatott fel a csapatban, mint Shelley Duvall, Deniel Stern vagy épp Sofia Coppola, aki mostanában az egyik legelismertebb rendezőnő a világon (itt még csak 13 éves volt). Bár a rövidfilmet csak tekerve néztem meg, úgy tűnik, hogy jelen mese ennek az eredeti koncepciónak a nagyjátékfilmre bővített változata: a bábfilm főbb momentumait ebben is fel lehet fedezni. Amivel utóbbi többet nyújt, az a rengeteg plusz utalás a régmúlt idők horrorfilmjeire és szörnyeire: kapunk többek közt vámpírt, vérfarkast, múmiát, a szörnyecskéket és gamerát is, ami az élőszereplős rövidfilm költségvetésébe nyilván nem fért volna bele.
Mert a Frankenweenie története a klasszikus Frankenstein mesét idézi, csak most nem egy új emberi lényt próbál a főhős halott részekből összeállítani, hanem balesetet szenvedett kutyáját szeretné visszahozni az élők sorába. Mivel a tudományos projektre felkészítés kapcsán a biológiatanár épp az elektromos áram és a idegrendszer kapcsolatáról tart előadást, Victor agyából kipattan a szikra: Sparky talán újra életre kelhet egy kis tudomány és villámlás segítségével. Az első adandó alkalommal megkísérli és sikerül is a tervét végrehajtania. Sparky újra önmaga lesz, és vidáman éli tovább életét. A gond csak az, hogy ha mindez kiderül, akkor komoly problémák elé néz Victor. És persze egy titok sem marad örökké titok...
Azóta sem sikerült megszeretnem a bábfilmeket, hiába a ParaNorman, hiába a Frankenweenie. Bár a szívemtől távol áll a műfaj, nyitottan ülök minden ilyen film elé, várva a nagy varázst. A stop motion technikával készült filmek közül nekem a Wallace és Gromit és a Kalózok! tetszettek eddig a legjobban (legjobb emlékezetem szerint). A herceg menyasszonya, a Csibefutam, vagy a bekezdés elején említett két idei Oscar-versenyző bábfilm mind-mind jó volt, meg szép volt, meg érdekes is volt és látszott a rengeteg munka is, amit belefeccöltek, de a történetük nem az én ízlésemnek való és ezen semmi sem tud segíteni, ezt sajnos be kellett látnom.
Ennek ellenére nem volt rossz film a Frankenweenie, bár én itt-ott egy kicsit unatkoztam rajta. Az biztos: egyedi, amolyan timbörtönös a látványvilága, és valamilyen szinten a történet is szerethető volt, no meg nem mellesleg kaptunk egy rakás utalást is a tudományos projektek félresikerült szörnyei képében. Mert ugye van egyszer a Frankenstein család: Victor a fiú, csak úgy, mint az eredeti regényben a teremtő, és nem véletlen a Sparky sem, ami egyébként egy közkedvelt kutyanév, de itt utalás arra is, hogy a teremtmény fél a tűztől (a spark meg ugye szikrát jelent). Ezen, a már az eredeti rövidfilmben is megpendített alapkoncepción túl a macskából repülő denevér lesz, a hörcsögből múmia (kinek gazdája feltűnően Boris Karloffra hasonlít, aki Frankensteint és a múmiát is eljátszotta), a döglött patkányból egy vérfarkas szerű lény, a teknősből (Shelley, mint a Frankenstein regény írónője) Gamera, a vízibolhákból (seamonkeys) pedig szörnyecskék (miután vízzel érintkeztek).
Megidéződik pár klasszikus film, úgy mint az előző bekezdésben tárgyalt Nosferatu, Frankenstein, A múmia, Gamera és Szörnyecskék, valamint jeleneteket idéznek fel a Madarakból, a Jurassic Parkból, vagy például ugye a Kedvencek temetőjéből. Szóval referenciából van bőven, és ezekből jó néhány eléggé direkt, ami nem feltétlenül egy jó dolog. A ParaNorman Halloween-idézése (csengőhang és kinézés az ablakon) például egy sokkal finomabb módja szerintem a tisztelgésnek, mint amit néha ebben a filmben látni. Hasonló a problémám, mint a ParaNorman esetében, bár ott szerintem a képi világ félelmetesebb, a történet meg egy fokkal bugyutább volt, mint itt, ennek ellenére még ennél a filmnél sem tudom feltétlenül eldönteni, hogy pontosan kiknek szánták. Mivel megbukott a mozikban, feltételezem a nézők is így voltak ezzel.
Eredeti szinkronhangok tekintetében nem lehet panaszunk: 21 év után Tim és Winona újra együtt dolgoznak, bár most Johnny Depp sajnos kimaradt a dolgokból (pedig húzónévként lehet, hogy tompított volna a mozis bukáson). Helena Bonham Carter sincs most a névsorban és így bevezetőben említett 3 védjegy közül csak a halál maradt, ironikusan utalva a mozikban való szereplésére a filmnek. Kapunk azonban Catherine O'Hara-t, a Reszkessetek betörőkből Kevin édesanyját, aki a Beetlejuice-ban már dolgozott együtt Burtonnel. Hasonlóan visszatérő vendég Martin Landau, akit a mester egyenesen Oscar-díjba rendezett az Ed Woodban és Martin Short, akivel meg a Támad a Mars! forgatásán dolgoztak együtt. Egy szó, mint száz: a kabalaszínészek hiánya ellenére is szép kis társaság gyűlt össze, nem mellesleg a híresebbek már mind-mind dolgoztak együtt korábban a rendezővel.
Hogy milyen film a Frankenweenie? A Frankenweenie kéremszépen egy Tim Burton film. Aki szerette a rendező eddigi munkásságát, az ezt is imádni fogja, aki meg nem, az nem emiatt fogja megszeretni, ahhoz túlságosan látszik rajta a mester keze nyoma. Igen, ennek a filmnek ott volt a helye a legjobb 5 között idén az Oscaron és igen, nem lep meg, hogy végül nem nyert. Összességében végül is jobban tetszett a ParaNormannél és a Meridánál, de a Rontó Ralph és a Kalózok! szerintem jobbak voltak. Ne feledd, ez egy teljesen szubjektív vélemény, és már sokszor leírtam, most sem hagyom ki: elég gyenge éve volt ez az egész estés animációs filmek tekintetében. Sajnos. Reménykedtem a katarzisban a Frankenweenie megnézése után, de nem jött, hiába egy jó film.
