Nem, nem Rómeó és Júlia, nem tudom, miért kellett a magyar címet megváltoztatni...
Ha már megjelent a mozikban Baz Luhrmann új filmje, az A nagy Gatsby és nemrégiben kaptunk egy előzetest Shakespeare szerelmes meséjének a legújabb adaptációjához, sőt, még az Eleven testek is ezt a történetet dolgozta fel (az összes közül a legszabadabban eddig), akkor ideje volt újra elővenni a Rómeó + Júlia című, 1996-os filmet. Ugyan a véleményem nem változott róla, továbbra is érdekes, sőt szinte már-már remek ötletnek tartom ezt a fajta modern köntösbe helyezését az egésznek, de néha még mindig túlontúl harsány az én picinyke lelkemnek.
És ez azért van, mert Baz nem nagyon fogta vissza magát. Fogalmam sincs milyen drogot szed ez az ember, ha eljár partyzni, de hogy valami nagyon durvát, az egészen biztos. Szegény Mercutio sínylette meg leginkább a rendező fura ízlésvilágát. De a film nagy részében mégis illik ez a stílus a történethez, ami számomra furcsa és érdekes is volt. Abban biztos vagyok, hogy ennek az adaptációnak volt/van létjogosultsága, még ha sokak osztják is a néha az ízléstelenség határait súroló jelenetekről alkotott kritikus véleményemet.
A történet... Uhm... Really? Szóval a napfényes Veronában járunk, a modern városban a kaliforniai pálmafás tengerparton, ahol két család (Capulet és Montague) zsigerből gyűlöli egymást és ez gyakran vezet lövöldözéshez, amolyan bandaháborús fajtához. A Capuletek bált rendeznek, ahová a Montaguek egyetlen fia, Rómeó is elmegy. Itt találkozik Júliával, a Capuletek egyetlen lányával és bumm! - szerelem első látásra. A családi viszályok ellenére titokban összeházasodnak, bár Júliát másnak szánta apja. Ám a forrófejű Tybalt bekavar és egy csetepaté után Rómeót száműzi a rendőrfőnök Veronából...
Nekem az ötlet - ismét kiemelem - nagyon tetszett. Az, hogy modern köntösbe helyezték, még nem nagy érdem, de emellé Shakespeare korabeli szöveget adtak a karakterek szájába - na ez az, ami igazán pikáns ízt kölcsönöz a látottaknak. A forgatókönyvírók kreatívak voltak és ráadásul nem féltek az olyan mára már egyáltalán nem hétköznapi megoldásokat is alkalmazni, mint Rómeó száműzetése Veronából... A rendőrfőnök által. Persze mondhatnánk, hogy ez a kreativitás hiánya, hogy egyszerűen, bármennyire is nem illik bele a modern korszakba, csak átpakolták az eredetiből az elemeket, de én inkább a merészségüknek tudnám be.
Fantasztikus az operatőri munka is, nagy dicséret illeti az akváriumos jelenetnél alkalmazott technikáért Donald McAlpine operatőrt. Ahogy a díszletek is nagyon jól sikerültek: a kardok helyett pisztolyok vannak a két család férfitagjainál (ráadásul mindegyik egy-egy kardtípus után van elnevezve) és a szereplők kinézete is passzol a látottakhoz. Ez különösen a nyitójelenetnél ütős: Zoolander-féle benzinkutas jelenetet ugyan nem, de egy izgalmas, pattanásig feszült helyzetet követő lövöldözést kapunk, ami remekül megadja a film alaphangulatát.
DiCaprio jó választás volt már akkor is, igaz talán kicsit nyálas, ez a kép erről a szerepéről a korral és az elismertségével sem változott, de valahogy pont így képzeli el az ember egy tini 'szerelem első látásrá'-ját. Mellé Claire Danes már-már tökéletes döntés volt (jobb, mint Natalie Portman, aki szintén versenyben volt a szerepért), mert olyan boci szemei vannak, hogy talán a hollywoodi színésznők közül ő tudja a legjobban (igen, a legjobban) eljátszani azt, ha szerelmes egy férfibe. Bár itt még tartozik hozzá egy huncut kislányos báj, a Csillagporban már teljesen levetkőzi azt és élete legjobb alakítását nyújtja. Szerintem.
John Leguizamo a Joe Pesci-féle Kaszinó/Nagymenők gengszter kevésbé "classy" változata, aki arra is ugrik, ha valaki pislant egyet. Kétségkívül ő vette le eddig a legmenőbben a mellényét a film történelme során (benzinkutas nyitójelenet). Mercutio Harold Perrineau tolmácsolásában sajnos félresiklott nagyon, még ebben a szándékosan túlszínezett világból is képes volt kiemelkedni ripacsságával, ami elég nagy szó. Nagyon "sok" volt és sajnos nehezen hisszük el, hogy ő Rómeó legjobb barátja. Peter Postlethwaite pedig az egyetlen, aki jambikus pentameterekben osztja az észt és nagyon jól hozza a badass Lőrinc barátot.
A film végi üldözős jelenet a semmiből érkezik, majd ahogy Rómeó a templomba ér a rendőröknek teljesen nyoma veszik - azért ez elég nagy hiba. De ezen felül is van pár apróság, ami minimum megkérdőjelezhető. A befejezés olyan, amilyennek lennie kell, a film a pontosan 2 óra hossza ellenére sem unalmas, de mégsem eget rengetően jó. Érdekes vállalkozás volt ezt összehozni, filmélményként is mindenképpen megérős darab, de továbbra is tartom a véleményemet: néha túl harsány, némelyik színész nem túl jó és néha elég nehézkes kibogozni, mit is akarnak mondani a szereplők.
