Ausztrália az egyik legérdekesebb kontinens szerintem. És nemcsak a teljesen egyedi élővilága (erszényesek csak Amerikában honosak még, tojásrakó emlősök pedig sehol máshol), hanem a különleges helyzete és történelme miatt is. Írtam már filmről, ami nagyrészt itt játszódott (M:I 2) és fogok is még írni (BMX banditák, muhahaha), de ezek általában ugyanúgy megállnák a helyüket egy másik kontinensen is, nem változna sokat a helyzet, ha például az USÁba helyeznénk a történetüket.
Ellenben Az ajánlat ízig-vérig Ausztrália. Ha szabad ezzel képzavarral élnem (és már miért ne szabadna, ha Tarantino is megtette a Django elszabadul kapcsán), ez egy ausztrál western. Az ausztrál (australis) latin szó, jelentése déli, a western meg ugye nyugatit jelent. Ha a préri nem lenne elég kies és kihalt, akkor ott az ausztrál sivatag, ami remek lakhelyéül szolgált a korabeli banditáknak. Ráadásul itt adva voltak az őslakos négerek (oké, más rassz, mint az afrók, de akkor is), ami ugyanúgy szolgáltatta a rasszista eszmék kibontakozását a börtönkontinensen.
Stanley kapitány lecsap a Burns fivérek két tagjára és az idősebbnek (Charlienak) tesz egy ajánlatot. Hozza el a legidősebb bátyjukat, Arthurt a törvény színe elé (mert bandájával megerőszakoltak és megöltek egy terhes asszonyt), cserébe ő és a szinte még gyerek öccse amnesztiát kapnak. Charlie elindul a sivatagba, találkozik egy fejvadásszal és megtámadják a bennszülöttek, akiktől Arthur menti meg. Közben öccsét a vérszomjas falusiak halálra akarják korbácsolni és úgy néz ki, hogy ez ellen Stanley kapitány sem tud mit tenni...
Szikár western John Hillcoat első komolyabb nagyjátékfilmje, ami remekül használja ki az ausztrál sivatag idegenségét. Nem túl gyakori témája ez a kies táj a filmeknek, pedig szerintem lényegesen több lehetőséget rejt magában, mint azt elsőre gondolnánk. Az ajánlat is egy remek példa minderre: megtalálható benne a magányos főhős, a bujkáló banda, a fejvadász, a frissen épülő város és a bennszülöttek (indiánok helyett ausztrál négerek). Mégis sokkal nyomasztóbb, mint akármelyik prérin játszódó amerikai film.
Az operatőri munka nagyon jó, meleg, sárgás színeket használnak, szinte mi is izzadunk, hogyha látjuk a kiszáradt szereplőket a vásznon. Hillcoat ebben később is jó volt, Az út című filmjének is elképesztő színvilága van. A forgatókönyvvel az egyetlen probléma, hogy Charlie Burnst egyáltalán nem érezzük főszereplőnek Stanley kapitány mellett: Guy Pearce karaktere ugyanis lényegesen kevesebbet szerepel és még kevesebbet beszél. Persze a film végén tetteivel kárpótol minket, de mégsem tudtam rá igazi főszereplőként tekinteni.
Ez ugyanakkor nem Guy Pearce miatt volt, ő nagyon is hiteles Charlie szerepében, csak sajnos túl sok karaktert kapunk viszonylag nagy szereppel mellé, ami nem jellemző a westernekre, hiszen azok mindig a magányos pisztolyhősről vagy antihősről szólnak. Pearce azóta is együtt dolgozik Hillcoattal (Az út, Fékezhetetlen), igaz csak mellékszerepekben, de még így is zseniális, amit ez a két ember csinál. Ha 1-2 éven belül nem kap a jó öreg Guy legalább egy Oscar-jelölést, nagyon morci leszek...
Ray Winstone is fantasztikus a kissé öntörvényű, de jó szándékú rendőr és szerető férj szerepében. A filmben érdekes módon kezdetben teljesen unszimpatikus a karakter (talán az teszi, hogy a törvény embere?), de ahogy halad előre az idő, egyre mélyebben és mélyebben tudunk azonosulni vele és végül rájövünk, hogy ő az egyetlen, aki törődik a mások sorsával, legyen az egyszerű falusi, vagy akár bandita. Veterán fejvadászként feltűnik John Hurt is, egy összesen 2 jelenetes, de annál emlékezetesebb szerepre.
Danny Huston élete talán legjobb alakítását nyújtja Bodri kutyaként, szerintem az ő karaktere volt a legérdekesebb. Mert bár tudjuk, hogy mit tett, a film mégis megingat a hitünkben és egy pillanatra talán még el is hiteti velünk, hogy nem ő volt - mindezt úgy, hogy maga a szörnyű tett nem is kerül szóba: Arthur Burns művelt és szereti a testvérét, filozofálgat és remek bandavezér is. Ahogy halad előre a történet, elkezdjük szeretni őt is és emiatt üt igazán nagyot a film befejező jelenetsora...
Az ajánlat fantasztikus film jó zenével, szép képekkel és nagyszerű színészi alakításokkal (Emily Watsonról sem szabad megfeledkezni). Ami talán a legbántóbb, hogy Charlienak kevés szerep jut és a közepe tájékán néha le-le ül egy kicsit a film, de unalmas egy percig sem lesz. A Karácsonykor játszódó finálé egyszerűen pazar. Ott a helye a 2000-es évek legjobb westernjei közt, kár, hogy ennyire kevesen ismerik idehaza.