Nagyon ritka az olyan mozifilmsorozat, aminek az ötödik része sikerült a legjobban, de a Halálos iramban: Ötödik sebesség, minden kétséget kizáróan ütős lett. Nem vagyok egy nagy autórajongó, így nem kötött le sohasem igazán ez az utcai versenyek világában játszódó "kinek nagyobb a lóereje"-féle péniszméregető verseny. Olyannyira, hogy a harmadik (állítólag leggyengébb) részt a mai napig nem láttam még, de ha minden igaz, akkor a részek kronológiai sorrendjét tekintve jól tettem.
A határozott lejtmenet után a gödörből egy kis műfajváltással (heist) kikecmergő sorozat hatodik része is ugyanazt a tuti receptet alkalmazza, amit a két elődje is: verbuváljunk össze egy csapatot a közös balhé kedvéért, hogy aztán az autóinkat kreatívan használva kaszáljunk egy nagyot. Jelen esetben a "kaszálás" most kivételesen amnesztiát jelent az USÁtól messze, kiadatási szerződéssel nem rendelkező országok tengerpartjainál dollármilliók közt sínylődő főhőseinknek. Hát igen, én is visszavágynék a gettóba onnan.
Szóval az előző rész legnagyobb aduásza, Hobbs ügynök azért a bizonyos amnesztiáért cserébe megkéri Domot és a csapatát, hogy segítsenek elkapni egy Shaw nevű exkatonát, aki szintén egy autós csapattal lopkod össze ezt-azt, aminek a fekete piacon a terroristák közt nagy értéke van. A rábeszélésben Hobbs segítségére van a Dom halottnak hitt szerelméről, az amnéziában szenvedő Lettyről frissen készült kép is. Így hát irány London, ahol nem számít az sem, hogy a kormány a másik oldalon van, a csapatnak semmi sem jelenthet akadályt. Még a fizikai törvényei sem.
Oh, igen, a fizika. Nah, azt ez a film minden eddiginél magabiztosabban szarja szemközt, de mentségére legyen szólva, hogy mindezt baromi látványosan és menőn teszi. Persze az ember azért néha-néha már fogja a fejét azon a sok azonnali szörnyet halással kecsegtető mutatványon, amit bemutatnak, de hát a szuperhősös mozik világában egyre inkább immunissá válunk az ilyesmire. Megfigyeltem például, hogy Hobbs sikeresen alkalmaz egy fizikai kiskaput: ha mozgó járműről ugrassz mozgó járműre, nem számít, hogy milyen magasról teszed, nem fog fájni. Azért otthon ne próbáljátok ki!
Erre még rádob egy lapáttal az amnesztia-amnézia kombó (utóbbit mintha csak egy brazil szappanoperából csórták volna) és azok a hihetetlenül mélyen szántó párbeszédek, amik sosem adnak 10 szónál többet egyszerre egy karakter szájába. Sőt, Dom esetében minden 10. szó a "család", ami egy idő után már annyira komikussá válik, hogy már csak kínunkban röhögünk rajta. De az igazán szemét húzás a filmtől az, hogy ezt a sok-sok negatívumot simán megbocsátjuk neki, mert annyira szórakoztató.
Valószínűleg ez egy olyan film, ami otthon a kanapén ülve még a plazmatévén sem szól túl nagyot, ellenben a moziban teljesen elvarázsol. Az akciójelenetek félelmetesen jól vannak megkoreografálva és bár ebben a filmben található a világon messze a leghosszabb leszállópálya, az sem érdekel minket, hiszen épp a Szikla meg Vin Diesel bunyózik a Teddy mackóval... Egyébként az Empire magazinnál kiszámolták, hogy nagyjából 28 mérföld (~45 km) hosszú szakaszon üldözték a fináléban a felszállni vágyó repülőt.
Én ezt a számolást kicsit megfordítanám: tegyük fel, hogy a világ leghosszabb leszállópályáján mentek (2,42 mérföld), amit az egyszerűség kedvéért 4 km hosszúnak veszek. 12,5 perces a jelenet és ugye Spielberg Párbaj című filmje óta tudjuk, hogy a kamerával sokat lehet csalni és a valódi sebességek sokkal lassabbak a filmben érzékeltnél: szóval 12,5 perc alatt megtettek 4 km-t, azaz a kemény autós üldözés valójában 19,2 km/órás sebességgel zajlott.
A színészi játékról szívem szerint szót sem ejtenék, hiszen aki már látott egy részt is a sorozatból, az tudja, hogy itt tesztoszterontúltengéses macsót (vagy azok macáját) játszik mindenki, ebből következően nem shakespeare-színészek flangálnak a vásznon, hanem az általánosságban kevésbé tehetséges izompacsirták, akiknek a karakterei is a megformálói kvalitásának megfelelően vannak megírva. Hobbs minden eddiginél nagyobb szerepet kap és gyakran súrolja a paródia határait is a Szikla alakítása.
Paul Walker szorul talán csak egy kicsit háttérbe (hiszen a Szikla nagyrészt az ő egykori karakterének felturbózott változatát játssza), de legalább kap egy egyébként tök felesleges börtönbe 24 óra alatt beépülős és információmegszerzős háttérszálat. Vin Diesel talán már egy kicsit unja ezt az egészet, de hát jól jön neki az ezzel szerzett hírnév, szóval újra és újra kiáll a kamera elé, vagy épp beül az autóba. Michelle Rodriguez valószínűleg megbánta, hogy a sorozat diadalmenete elején szállt ki, így gyorsan visszakönyörögte magát...
A többieket ledegradálták az egy karakter=egy tulajdonság szintre. Van vicces néger, van egy számítógépes zseni (aki csak mostanában lett az), van egy ázsiai, akinek még tulajdonsága sem nagyon van (hmm, hősszerelmes?), csak az etnikai sokszínűség miatt van rá szükség. És persze vannak új szereplők is szép számmal, lévén az ellenfél is egy autós banda. Luke Evans nem nagyon kap teret, így teljesen egysíkú főgonosz lett sajnos. Valamint itt van Gina Carano, aki az MMA-ból ugrott át a színészethez és szerintem nagyon jól áll neki. Az biztos, ő a filmen látott verekedéseket könnyű szerrel hajtotta végre.
A Halálos Iramban 6. része a sorozat második legjobban sikerült darabja szerintem, mivel az Ötödik sebességet nem sikerült túlszárnyalnia. Ha tovább fokozni már nem is nagyon lehet a látottakat, ezt a szintet tartva még jó néhány nagyszerű akciójelenetet kaphatunk a következő részekben. A hetedik installáció minden esetre úton van, de Justin Lint a Fűrész rendezője, James Wan váltja majd (Lin azért lépett ki, mert a stúdió túl gyorsan - mondhatnám: halálos iramban - akarja az újabb és újabb részeket gyártani). A főgonoszról a stáblistás jelenet már gondoskodott (nem lövöm le a poént, hogy ki a színész, de a mostani ellenlábas, Shaw bátyját alakítja) és még egy ún. spin-offra is számíthatunk, ahol a Szikla által megformált Hobbs ügynök kalandjait követhetjük nyomon.
