Sötét múlt, korrupt zsaruk, névtelen levelek. Közkedvelt elemei a kis költségvetésű tucatfilmeknek. Ügyesen kell azonban keverni a kártyát, hogy ezekből egy jó produkció összeálljon. Dito Montielnek most ez nem sikerült. Hiába a saját történet (ami a kiadatlan könyve alapján készült), hiába rendezhette saját maga a filmet és ami a legfájóbb: hiába vonultatott fel egy kisebb fajta sztárparádét. A Senki fia rémesen otromba és érdektelen mozi.
És ha azt mondom, hogy sztárparádé, akkor tényleg egy rakás ismert névre gondolok. A főszereplő Channing Tatum, Dito (szinte) állandó színésze, a mellékszerepekben pedig ilyen arcokkal találkozhatunk: Tracy Morgan, Juliette Binoche, Ray Liotta, Katie Holmes (jó, ő csak vicc volt) és Al Pacino. Szóval egy ilyen gárdával tényleg művészet volt összehozni ezt a teljesen unalmas, kiszámítható, rosszul ütemezett filmet.
Jonathan "Milk" (magyar fordításban "Kispöcs") White a harmincas éveiben kezdő rendőrként dolgozik egy lakhelyétől távoli rendőrőrsön, ott, ahol az apja is szolgált régen. Egy újságírónő zavarja meg az állóvizet, aki névtelen leveleket jelentet meg újságában egy '86-ban történt kettős gyilkosságról, amit annak idején eltussoltak. Az elkövető az akkor még gyerek Jonathan volt és a főnökétől ő és társa kapják azt a feladatot, hogy nyomozzanak utána. Az ügy mihamarabbi felderítésében érdekelt a rendőrőrs vezetője is, akinek szintén sáros a keze és nem jönne neki jól a botrány az előléptetése előtt...
Unalmas, unalmas, unalmas. Ez tipikusan az a film, amit csak a blog kedvéért néztem meg, normál esetben 10 perc után kikapcsoltam volna. Nem volt semmi jó előjel: az imdb-n ramatyul áll, már az első 10 perc is rém unalmas volt, mozikban jóformán nem is szerepelt, a gyártási költéségnek a 0,1%-át sem termelte vissza. Mégis adtam neki egy esélyt, kíváncsi voltam, hogy ez a sok színész miért vállalhatta el ezt a messziről is bűzlő trágyakupacot. De választ nem kaptam rá.
Dito Montiel olyan szinten kiszámítható sztorit vetett papírra, hogy én szégyellem magam helyette. Az egyik slusszpoén, hogy ki írja a leveleket csak a vak számára nem világos. De rettentően hosszúra van nyújtva a múlt bemutatása is, pedig már az elején tudjuk, hogy két gyilkosság lesz és már az elején tudjuk azt is, kik fognak meghalni, mert mások egyszerűen szóba sem jöhetnek, a proli környéken lévő tömbház lakói közül csak a két hullajelöltet mutatják a srácokon és azok szűkebb családján kívül.
Rossz arányérzékkel van összefonva a múlt és a jelen. Ez teljesen darabossá teszi a történetet: 2-3 jelenet a múltból, aztán vissza a jelenbe, majd megint a múlt, kicsit több a jelenből, stb, stb... A váltogatás teljesen önkényes, arra nem vették a fáradtságot, hogy legalább a hangulatot átvigyék, hogy legyen valami kapocs a múlt és a jelen jelenetei közt. De az egész film rettentően száraz is mellé, szóval teljes a kudarc.
Na de legalább a színészi játék majd jó lesz, mi? Nem, az se... Channing Tatum elméletileg főszereplő, de gyakorlatilag két szót nem szól a film alatt és a klimaxban sem csinál egyebet, mint végignézi, ahogy a többiek "megoldják" a problémát a tetőn. Egy szótlan, passzív, az árral sodródó kisember kifejezetten pocsék főszereplőnek és ezen egy kiváló színész sem tudna segíteni, nem hogy Channing Tatum meg az ő kis bajusza.
Ray Liotta még úgy ahogy elmegy, tulajdonképpen ő az antagonista, de ezt sokáig nem teszi egyértelművé a film. Mindenesetre Liotta jobb, mint bárki más ebben a filmben. Al Pacino nyugdíjas rendőrként nem kapott sok szerepet, ám annál fontosabb karakter, de az ő motivációt nem is igazán érteni. Katie Holmes szokás szerint említésre sem méltó, tehetségtelenségével kevés színésznő tud felérni és ezt most is bebizonyította. Az sem derült ki számomra, hogy Juliette Binoche mit látott a karakterében, hogy még lobbyzott is érte, hogy férfiról átírják nőire és így eljátszhassa.
A Senki fiát - bocsi a hülye szójátékért, de - senki fiának és lányának sem ajánlom, mert tényleg csak szenvedni lehet rajta. Hasonlóan a Ramparthoz, valami nagyon félresiklott ennél a projektnél is. Mindenesetre vannak nála ezerszer, sőt, milliószor igényesebb korrupt zsarus thrillerek. Ne tévesszen meg tehát senkit sem a sok ismert név, a Senki fia ugyanis kifejezetten borzalmas. Én haragszok rá (vagy inkább magamra), amiért elpazaroltam rá 90 percet (te jó ég, mennyivel többnek tűnt!).
