Mi sem egyértelműbb az Acélember megjelenésének idején, mint hogy végigzongorázza magát az ember Superman eddigi mozis szereplésein (azért a Lois és Clark-nak meg a Smallville-nek már nem mernék nekimenni). Ez nálam a Christopher Reeve korszakra és az utána következő 2006-os Superman visszatérre korlátozódott. A színvonal ingadozó és azt is könnyű szívvel ki lehet jelenteni, hogy igazán jó Superman-film még nem készült. A mostani Acélember ugyan közel állt hozzá, de sokaknak csalódást okozott és meg is tudom érteni a miértjét.
A Reeve-éra viszont még a két újabb filmnél is rosszabb, ami nem csak a néhol poros effekteknek, hanem Superman (és az emberiség) túlságosan idealista ábrázolásának is köszönhető. A lejtmenet sokak szerint szigorúan monoton, de az én meglátásom szerint a második résznek sikerült túlszárnyalnia az elsőt: nézhetőbb, kevés az üresjárat és méltóak az ellenfelek. Nem csoda, hogy az Acélemberben is (ami leginkább az első két Reeve-filmmel mutat rengeteg hasonlóságot) Zod tábornokot választották a nemezisek közül...
Szóval a "szokásos" Superman eredetsztori valahogy így néz ki: A Krypton pusztulásra ítéltetett, de lakói ezt nem akarják elfogadni, egyedül a tudós Jor-El látja valósnak a veszélyt. Ezért elküldi fiát egy másik bolygóra, a Földre, épp a Krypton felrobbanása előtt. A kis Kal-Elt gondos szülők veszik magukhoz és jó embert nevelnek belőle. Felnőttként a Daily Planet nevű lapnál kezd el dolgozni Metropolisban, ahol ugyanekkor az alteregoja is feltűnik: a jóságos, embereket mentő Superman.
A film 1978-ban készült (ez már a Star Wars után van egy évvel) és ez sajnos meg is látszik rajta. A Krypton ábrázolása elképesztően giccses, ugyanakkor steril: ez a világ valóban teljesen idegen az embertől, de épp emiatt nehéz is elfogadni, hogy amit bemutatnak, az egy élhető hely. Ez a kb. első 20 perce a történetnek azon felül, hogy rém randán néz ki, unalmas is. Ami azért baj, mert ez az a szakasz, ahol a nézőt meg kellene győznie a filmnek, hogy érdemes végigülni azt a 2,5 órát.
Oh, igen: rövid Superman film még nem született. A 4. rész igaz csak másfél órás változatban jutott el hozzánk, de eredetileg az is 2 óra feletti játékidővel bírt, csak aztán megnyirbálták végül, de erről majd később... Szóval a 2,5 óra főleg a lassan beinduló sztori miatt emberpróbáló. Mert a Krypton után még a fiatal Clark Kent életébe is bepillantást nyerünk, de még ez a szakasz is meglehetősen lassan csordogáló, unalmas párbeszédekkel teli.
Christopher Reeve megjelenéséig kell várni arra, hogy végre beinduljanak az események, de itt már közel egy óránál járunk a filmben... A Daily Planet nyüzsgése nagyon jól jön, Superman karaktere egyértelműen a városi forgatagba való, ahol mindig történik valami. Annyira mindig, hogy miután először megmenti szíve választottját, hosszasan nézhetjük az újabb és újabb embermentéseket, hogy még a papucsállatkák is felfogják: Superman ultrajó arc.
Aztán persze feltűnik a színen Lex Luthor is, a mindig zseniális Gene Hackman alakításában. És amilyen komolyan kezdődött a film (bármennyire is gagyi a Kryptonon játszódó szakasz, nevetni nem fogunk rajta kínunkban sem), olyan sebesen megy át önmaga paródiájába: egy öntelt főgonosz egy kétbalkezes sidekickkel, egy megint csak kétbalkezes alterego - Clark Kent - és egy nem éppen szekszi, inkább vicces outfit. De legalább kalandokból nincs hiány: a teljes nyugati partot kell megmenteni és szerintem egész jól sikerült makettekkel mutatják be a történéseket.
Bármennyire is ócskázom ezt a filmet, azért a korához képest egyáltalán nem rossz darab, csak nagyon nehezen köti le az embert az első 1 órában. Az effekteken lehet mosolyogni, de annyira azért nem rosszak, a szereplők ábrázolása meglehetősen lapos (van a mindig jó, meg a mindig rossz), de legalább szórakoztatóak. Amiért tényleg nagy pirospont jár: a film elején már rögtön felvezették a második rész főellenségeit, Zod tábornokot és két csatlósát. Kevés filmkészítő gondolkodik ennyire előre.
