A rémisztő előjelek után (durván elhúzódó forgatás, sorozatos balhék, újraforgatások) meglepően pozitív visszhangot kapott a sajtótól ez a film és úgy tűnik, nem is fog megbukni a mozipénztáraknál sem. Pedig mindenki temette - köztük én is. Mea culpa. De hát miért is ne vontuk volna le azt ezekből a baljós előjelekből, hogy csúnyán be fog fürödni, hiszen annyi példa volt már rá korábban is (talán a legemlékezetesebb a 13. harcos Antonio Banderasszal). Arról nem is beszélve, hogy az előzetesekben megvillantott CGI finoman szólva is otrombának tűnt első blikkre.
Ez utóbbival tényleg akadnak gondok, de szerencsére nincs túlhasználva, így megbocsátható. Ahogy megbocsátható sok más kompromisszum is, úgy mint a PG-13 besorolás és az ezzel járó vér- és belsőségtelenség, ami azért egy zombihorrornál eddig alapkelléknek számított. No és persze az ismét felvetődő legfőbb vitaforrás, ha horrorfanokkal beszélget az ember: A kór ábrázolása. Mert ugye tekinthető-e zombinak a veszett ember, az olyan, mint ami például a 28 nappal... filmekben, vagy a Legenda vagyok-ban is szerepel?
A történet nem sokat sz*rozik, rögtön a lényegre térnek: egy békés palacsintázás után a városi dugóban a Pitt Lane família azon kapja magát, hogy mindenfelé emberhúsra kajás, hörgő népség szaladgál, akiknek harapásától a még józan emberek is pár másodperc alatt átalakulnak. Egy kiadós menekülés és egy rövidke ingyér' történő bevásárlás után egy lakóházban húzzák meg magukat, ahol az apuka egykori kollégái az ENSZtől mentőhelikoptert küldenek értük. A menedékhajóra kerülve a családfőt rossz hír fogadja: okkal van ott, a segítségére van szükségük a kór eredetének kinyomozásában. Ha esetleg nem vállalná a világ körüli utazgatást, akkor pedig mehet vissza a szárazföldre a családjával együtt...
Ez a sztori tényleg maximális fordulatszámon pörög, nincs idő szinte semmit megemészteni, belepakoltak mindent, ami akciódús, Brad Pitt egyik helyről a másikra rohan, hogy pár információmorzsa begyűjtése után folytassa is az útját. A hazánkban forgatott moszkvai csata lett volna eredetileg a finálé, de ez végül nem nyerte el a producerek tetszését, így a korábban felvett anyagból összevariálva egy másik befejezéshez asszisztálót rettyintettek. Ki gondolta volna, hogy pont ez válik a film legnagyobb erényévé?
Mert a néző nyilván sejti már rögtön az elején, hogy két befejezése lehet ennek az egésznek: főszereplőnk a végén vagy meghal, vagy nem. A kulcs a "végén"-ben van. Így az elején nagyszerű megoldás a szemünk elkápráztatása, de USA és Izrael után még egy nagy hepaj Oroszországban már fárasztó lett volna. Így végül egy sokkal érdekfeszítőbb, költségkímélőbb és izgalmasabb befejezést hoztak össze a filmnek, ahol tényleg úgy érezzük a viszonylag kevés zombi ellenére is, hogy itt bizony van miért izgulni.
Szóval a harmadik felvonásban visszakanyarodtak az alapműfajhoz, a horrorhoz és megmentették a filmet - igaz ezt a budapesti forgatás statisztái bánhatják, mert ők így végül nem kerültek bele. Van egy elméletem, ami valahogy így hangzik: ha folytatni fogják (és ha elég sikeres, biz' isten fogják), akkor a már felvett jeleneteket egy kis kreativitással beleszőhetik a második részbe, így nagyobb teret kaphat Matthew Fox karaktere és végre premierplánban csodálhatjuk a Budapesten folyó moszkvai csatát.
A film Brad Pitt one man show-ja, mindenki más jön és megy, de pont ettől életszerű az egész. Már ha életszerűnek lehet nevezni egy zombiinváziót... David Morse rövidke feltűnésével a 12 majom után újra egy apokalipszis körül forgó moziban szerepelt együtt Braddel és talán a legemlékezetesebb beszélgetés az övék volt a filmben (az észak-koreai fogkihúzósdi remek ötlet). A már említett Matthew Fox pedig pipa lehet az vágóollóra, ugyanis 5 mondatra redukálták az amúgy sokkal nagyobb és egy lehetséges folytatást is felvezető szerepét.
Állítólag ez az egyik legpongyolább adaptáció a filmtörténelemben, Max Brooks (Mel Brooks fia) regényéből szinte csak az alapfelállást kölcsönözték, maga Gerry Lane, Brad Pitt karaktere nem is szerepel benne. A világméretű zombijárványt jól (változatos helyszíneken, országokban) mutatták be és a nem túl szép CGI és az idegesítő kamera rángások ellenére is simán mozibannézős darab készült ebből a káoszból. Utóbbinak egyedül az első percekben volt csak létjogosultsága, ott ugyanis remekül átadta az "úristen, mi a fene folyik itt?" feelinget. Kár, hogy később sem tudtak leszokni róla.
