A film előzetese alapján rögtön az volt az első benyomásom (mint nyilván még sokaknak), hogy ez tulajdonképpen a Die Hard a Fehérházban. A klasszikus Die Hard formula itt is megtalálható (egy épületben egy ember a rosszfiúk ellen, amolyan "pain in the ass"-ként), de valami mégis hiányzott nekem. A káromkodások... Pedig még az R besorolás is adott volt, szóval azt sem lehet mondani, hogy a cenzúra miatt lett visszafogva Gerard Butler karaktere. Pedig örültem volna, ha ebből az ötletből készítik el a Die Hard széria ötödik részét a John Moore-féle mocsadék helyett.
Nem kellett volna olyan sokat változtatni, nyilván a főszereplő háttértörténetét kicsit át kellett volna alakítani (McLane turistaként juthatott volna oda) és persze a szövegeit pár "fuck"-kal felturbózni. A nép zabálta volna. Az meg már csak tényleg a producerek pénzhajhászatának tudható be, hogy egy neves széria ötödik részét, aminek védjegye volt valaha a csúnya beszéd, nem, míg egy teljesen új akciófilmet hasonló büdzsével be mernek küldeni 18-as korhatárkarikával a mozikba. (disclaimer: a Die Hard 5 is "R" rated elméletben, de rengeteg országban kivágták azt az 5 szem csúnya szót, meg azt a pár csepp vért, hogy alacsonyabb korhatár besorolást kapjon (értsd: úgy volt összerakva a film, hogy 2 perc alatt ki lehessen minden ilyesmit vágni belőle)).
Mike Banning a titkosszolgálat embere volt, mígnem egyszer télen az elnököt és feleségét szállító konvoj autói megcsúsztak a jeges úton és csak az elnököt sikerült kimentenie, a first lady életét vesztette. Másfél évvel később a dél-koreai elnök látogatja meg a Fehérházat, amikor az épületet észak-koreai terroristák támadják meg és túszul ejtik az elnököt. Mike az ostrom alatt bejut az épületbe és egyetlen túlélőként módszeresen levadássza a rosszfiúkat. Közben sikerül kapcsolatot létesítenie a válságkormánnyal, így feladatot is kap: először mentse ki az elnök fiát, majd az elnököt is...
Ez a film tök jó. Minden patriotizmusa és 'mericca istenítése ellenére. Fel ugyan nem érhet a Die Hard színvonalához, de ki is fejtem, hogy miért:
1, A tét. Sajnos úgy érezték, hogy muszáj megemelni. Már rég nem elég a mozinézőknek az, ha az amerikai elnök és még pár fejes életveszélyben van, muszáj az egész világot érintő fenyegetettséget kreálni. De emiatt sajnos kicsit hiteltelenné válik az egész.
2, A klisék. mert abból azért van egypár. A Függetlenség napjából ismert arrogáns és önfejű védelmi miniszter és az ő elcseszett kommandós akciója (amiről már a kitervelése pillanatában tudjuk, hogy kudarc lesz), az elengedhetetlen nő nemű terrorista, vagy a megkeseredett egykori titkosszolgálatos, aki a rossz oldalra állt (komolyan, ez már az Elnökcsemete című borzadályban is unalmas volt).
3, A főszereplő. Igen, a legnagyobb problémám Mike Banninggel, hogy egy kib*szott terminátor. A titkosszolgálatos múltból fakadó "profi gyilkológép" karakterrel nehéz azonosulni. Egy jóval emberibb, amolyan 80-as évekbeli John McLane jobban passzolt volna főszereplőnek. Hiányoztak a nagy dumák tőle.
4, A CGI. Néha nem a legszebb, gyakran túl is használják és ez nem válik a film előnyére. Persze 2013-ban már mások a közönség igényei, elengedhetetlen egy robbantásokkal egybekötött akciózúzda, amihez meg a számítógépes effektek. Bár ez a kép konkrétan egy makettre emlékeztet:
Maga a film egyébként sok mindent kölcsönöz a Die Hardtól az alapszituáción túl is. Banning és Forbes találkozása például egy az egyben McLane és Hans Gruber találkozására emlékeztet. Vagy ahogy Banning cukkolja Kangot, a terroristavezért, az is, még ha nem is olyan sziporkázó, de McLane dumáira hajaz. [spoiler]A végső nagy elterelés a terroristák részéről pedig a Nakatomi toronyház tetejének felrobbantásának a koppintása.[spoiler vége]
A kivitelezés az indokolatlannál több CGI ellenére is jól sikerült. Az a ~13 perces jelenet, amiben a terroristák elfoglalják a Fehérházat baromira ütősre sikeredett, ha a film sz*r lenne, már csak ezért is érdemes lenne megnézni. De jók Gerard Butler bunyói is, izgulhatunk, hogy ne szólaljon meg a pisztoly, vagy ne kiáltsák el magukat és ez nagyon jól megteremti a feszültséget. No meg az sem utolsó szempont, hogy a terroristák valóban nem a levegőbe beszélnek, hullanak a túszok, ahogyan azt kell.
A színészek közül Gerard Butlernek kéne elvinnie a hátán a filmet és az akció részével nincs is baj, egyedül a már említett nem-olyan-frappáns szövegével van. Aaron Eckhartot próbálják szerepeltetni és ez néha már majdhogynem kínos is, hiszen magának a karakternek sok dolga nincs, csak túszként csendben maradni. Morgan Freemannek már elnöknek sem kell lennie ahhoz, hogy elnök legyen - ő alakítja a megfontolt házelnököt (természetesen a szokásosnak mondható kimért freeman-stílusban), aki átveszi a válság idejére az ország irányítását.
A "rossz" oldalt ugyan nem túl ismert színészekre bízták (lásd a Die Hardot megint csak, ami Alan Rickman első mozifilm szerepe volt), de ha nem is lesznek olyan maradandók, mint Hans Gruber, tisztességesen helytállnak. Rick Yune Kang megformálójaként félelmetesen ázsiai, már a nézésével is lekungfuzik bárkit. Viszont a kisebb szerepekben ismert arcokat kapunk: Ashley Judd nyúlfarknyi játékidejével 4-re nőtt azoknak a filmeknek a listája, amiben együtt játszik Morgan Freemannel. De az Oscar díjas Melissa Leo is beugrik egy időre, hogy a főgonosz péppé verhesse.
Aktuálpolitikai vonatkozása is van a filmnek, holott jóval az észak-koreai balhék előtt kiválasztották már a terroristák nemzetiségét (nem akartak arabokat, mert az most már uncsi ugyebár). Felkapott lett nagyon a Fehérház elleni támadás témája, a jóval viccesebbnek, amolyan Die Hard 3-nak (és kicsit Die Hard 4-nek is) ígérkező Az elnök végveszélyben (Channing Tatummal és Jamie Foxxszal) Roland Emmerichtől is befut nemsokára. Én már láttam moziban (bibibí) és hozza azt a színvonalat, amit a Támadás a Fehérház ellen tudott adni, szóval azt is érdemes megnézni augusztus végétől.
