Maximus után Max is el szeretne jutni az elíziumi mezőkre. Mindketten elhagynák a Földet (a hadvezérből lett gladiátor meghalna, mai filmünk főszereplője pedig űrhajóba szállna), pedig ha tudnák, hogy rossz helyen keresik... Mert én már voltam ott. Párizsban van. Nem nagy cucc, tele van boltokkal, meg minden. Szép, szó se róla, no de ekkora áldozatot hozni nem éri meg érte... Neill Blomkamp, a rövid idő alatt leghíresebb dél-afrikai rendezővé avanzsáló fenegyerek azonban mégis egy ilyen sztoriból készített filmet. Az eredmény?
Csalódás. Nem nagy, de akkor is az. Nagyjából a Tom Cruise-féle Feledéshez tudnám hasonlítani: szép-szép, egyszer meg lehet nézni, még a mozijegyet sem bántam meg, de semmi több. És igen, a District 9-nal berobbanó, rögtön rendezőzseninek kikiáltott Blomkamptól ennél többet várna az ember. Habár talán az túlzás lenne, hogy a sztori videójáték egyszerűségű, de attól még tényleg nem nagy szám. Lehet, hogy egyedül vagyok vele, de nekem a film második fele jobban tetszett.
Mert az elsőben Blomkamp keserű jövőképét láthatjuk: elszegényedett, túlnépesedett, elüvegházhatásosodott Föld, ahol a csóró többség lakik és menő űrkéró pálmafákkal a tehetősebbeknek, a bolygónk körül keringő szekérkerék alakú űrállomáson. Vagy minden, vagy semmi: szimpla szegény-gazdag ellentét és utóbbiakat csak azért kell utálnunk, mert van pénzük a limitált javakra. A gettó szerű Földön pedig örülj, hogy van munkád és tűrd, hogy a rendfenntartó robotok (szinesfím!!!) agyonvernek egy poénod miatt...
Az volt a baj vele, hogy ez bizony egy elcsépelt jövendölés, ilyet már bemutatott nekünk jó pár film és a szeméttelepeken élő szegény emberek nem a jövő, hanem a valóság. Nincs ebben semmi eredeti, szóval maradt a felturbózott Matt Damon vs robotok és felturbózott zsoldosok küzdelem, ami viszont nagyon szépen koreografált, izgalmas és látványos ~1 óra volt. Ebben sem volt sok új, de legalább ezt nem is próbálták új papírba csomagolni. És inkább ezt nézem kikapcsolódás gyanánt, mint a putriban gengelő koszos embereket...
A kamerarángatásoktól most sem sikerült megszabadulni, pedig a több, mint 100 milliós büdzsé azért már sokkal több lehetőséget kínált a látvány elénk tárására, mint a District 9 harminc milliója. De ettől függetlenül azért bőven élvezhetőek az akciójelenetek meg a csihi-puhik. Ráadásképp van pár menőn feltunningolt (AK-47) és néhány futurisztikus fegyver is. Geekorgasm! De a legszebb azért mégis csak maga Elysium: én is ott szeretnék élni, pusztán a kilátás miatt... Szóval igen, Blomkamp jól bánik a pénzzel, meglátszanak a filmre költött milliók.
Viszont a forgatókönyv... az mellé ment. A Smoking Barrelsnél danialves kolléga már nagyon jól összefoglalta a lényeget. Kezdve a főszereplő nyálas (és tipikus) háttértörténetével, a megalapozatlanul, szinte a semmiből behozott exoskeletonon keresztül a végső nagy dicső tettéig... És tele van blődségekkel. Eltört a karod? Áh, begipszeljük, másnapra kutya bajod. Halálos sugárzást kaptál? Vedd be ezt a gyógyszert és másnap kutya bajod (de azért 5 nap múlva meghalsz). Hasba szúrtak és összeestél? Bekötözünk és másnap kutya bajod...
Klisés és kiszámítható, ami miatt kicsit még haragudni is lehet rá, hiszen ilyenkor mindig az az érzése a nézőnek, hogy azt hiszik róla, hogy hülye. Mert higgyem el, hogy az illegális bevándorlók ellen semmi védelmi rendszer nem véd a "habitátumról", azokat a Földről kell megállítani. Mert higgyem el, hogy Elysium irányítóközpontjában egy nyamvadt robot sincs a rendet fenntartani. Mert higgyem el, hogy a csodatévő ágy meggyógyítja még a szétroncsolt arcot is és visszahoz a halálból, de egy adathalmazra telepített biztonsági rendszer kinyír úgy, hogy még az sem képes újraéleszteni...
Én csipázom Matt Damont, jó arcnak tűnik úgy általában és azt sem feledem, hogy nem csak színésznek kiváló, hanem az írásban is jeleskedik. Általában. Az Ígéret földje, amit legutóbb ő írt, alibi sztorival futott, ebben a filmben pedig az egyik legrosszabb karaktert kapta meg. Egyik miatt sem repes a szívem. Nem hozza rosszul, Bourne óta tudjuk, hogy akciósztárként is remekül működik a fickó, de valami mégis hiányzott... És nem a haja.
Nála rosszabbul csak Jodie Foster járt, akinek karakterét a gonosz, mert gonosz logika alapján kreálta meg az író és mint ilyennel, semmi említésre méltót nem is tudott kezdeni. Pedig ugyanolyan jól hozza az erős nőket, mint a kiszolgáltatottakat. Sharlto Copley Krugerje, bár ugyanazon logika mentén készült, mind Foster védelmi miniszter asszonya, lényegesen emlékezetesebb. Ő egy agresszív zsoldoskatona, neki ilyennek kell lennie. Ráadásul az olyan elejtett félmondatok, mint "Pedig meg akartam gyógyíttatni a lányodat" még valamelyest mélyítik is a karaktert: se nem nyomornegyedlakó, se nem elysiumi polgár, neki nem érdekei, csak küldetései vannak.
Személyes kedvenc, mint oly sok filmben ezidáig, most is akadt: a Spidert játszó Wagner Mourát az Elit halálosztók 1-2 óta ismerem és kedvelem, a Carandiruban is egész ügyes volt pár évvel korábbról, most meg egyenesen a legszerethetőbb és legösszetettebb karaktert hozta kiválóan (és még a szinkront is eltalálták hozzá). És bár nem csak miatta érdemes azért megnézni az Elysiumot, de sokat emelt az év egyik legjobban várt sci-fijének a fényén. Ha tetszett a Feledés, akkor ez is fog.