Egy nem túl ismert, 1995-ös, TV-film szerű moziról van szó, amiben egy érdekes ember börtönéveibe nyerhetünk bepillantást a naplója és az egyik foglár szemein keresztül. Tim Metcalfe egyetlen rendezése, ő ugyanis javarészt íróként tevékenykedik és az valószínűleg jobban is megy neki. Mert annak ellenére, hogy a Killerben baromi erősek a színészi alakítások, a hangulat és a feszültség megteremtése egyáltalán nem sikerült: sokszor fel sem tűnik, hogy a történet a 20. század elején játszódik.
Az egyetlen vállalható minőségű poszter, amit a neten találtam...
Oh jajj, majd elfelejtettem: színtiszta igaz történetről van itt szó, Carl Panzram életének egy rövidke szakaszáról... Igazából maga a film is ennek a történetnek a megírását és a már említett foglárhoz kerülését mutatja be (utóbbi férfi lesz az, aki sorra járja a könyvkiadókat ezzel a nem mindennapi irománnyal). És hogy ki volt ez a hírhedt Carl Panzram? Szép hosszú cikk van róla a wikipédián, érdemes lehet áttanulmányozni, mert egy igazi vadállat volt a csávó.
A zsidó Henry Lesser (Robert Sean Leonard, a Dr. House Wilson dokija) szabó létére úgy dönt, hogy a továbbiakban börtönőrként szeretné keresni a kenyerét. Pont aznap, amikor kezd, a sok friss rab közt egy nehezen kezelhető állat is érkezett, Carl Panzram (James Woods) személyében. A rablásért lesittelt elítéltet ki nem állhatják a börtönőrök: az egyik nevelő célzatú verés közben címszereplőnk ráadásul bevall több, mint 20 gyilkosságot, aminek eredményképp a rövidke tárgyalás után a halálsorra kerül: de ő pontosan ezt akarta...
Szóval Tim Metcalfe kezei közt egy TV-film szerű produkció született, amin nagyon érződik a kis költségvetés: a jelenetek zöme belső térben játszódik (erre a börtön mindig kiváló helyszínül szolgál), ha pedig kimegyünk a falakon túlra, akkor is maximum egy szűk utcarészlet, vagy egy elhagyatott út az csupán, amit megmutatnak nekünk. De nem is baj, mert ennek a filmnek nem a korhűség az erőssége, sokkal inkább a főszereplő karaktere és annak megformálója, James Woods.
Ő ugyanis hi-he-tet-le-nül zseniális, fantasztikus, satöbbi... Remekül játssza el ezt a pszicho- és szociopata gyilkost, aki annak ellenére, hogy milyen szörnyűségeket tett, egy nagyon intelligens és művelt ember. Nyilván valami komoly problémája volt, amit az akkori lélekbúvár-tudomány még nem ismert. Annyit azért megtudunk, hogy a társadalomba nem tudott beilleszkedni, amiben közrejátszott a filmben is bemutatott sanyarú gyerek- és fiatalkora is.
Ahogy az egyik szereplő szájából is elhangzik: Panzram egy nagy gyerek. Ugyanazt csinálja a világgal, mint amit az csinált vele. Kegyetlen, mániákus, nem tiszteli a törvényt, mert valójában nem is ismeri. Legalábbis nem ebben a formában. A túlélés törvényei merőben mások voltak, azokhoz alkalmazkodott. Amikor pedig rájött, hogy micsoda szörnyeteggé vált, nem bírta tovább és megszabadult világi porhüvelyétől - James Woods minden érzést, minden dühkitörést zseniálisan tálal a nézőknek.
Robert Sean Leonard igazából itt is Wilsont játssza a Houseból: az empatikus, jószándékú zsidót, aki most orvos helyett börtönőr, de ugyanúgy hamar kialakít egy erős köteléket az elesettek felé. Igazából színészileg semmi olyat nem nyújt, amit később Hugh Laurie mellett nem csinált, fontossága ellenére hamar felejthető karakterré válik. Az apja szerepében 2 jelenet erejéig feltűnik még Jeffrey DeMunn is, aki Frank Darabont egyik kabalaszínészeként a Halálsoronból, a Remény rabjaiból, vagy a Walking dead sorozatból lehet ismerős.
Bármennyire is kiváló alapanyagból dolgoztak (az adaptált könyvről nem, de Panzram életútjáról tudok nyilatkozni), a Killer - Egy sorozatgyilkos naplója alkotóinak nem sikerült még Oliver Stone produceri felügyelete mellett és James Woods-szal az oldalukon sem egy emlékezetes filmet kreálni ennek a pszichopata gyilkosnak az utolsó pár évéből. Vannak ugyan jó pillanatai (például James Woods a saját tárgyalásán), de csak elenyésző mennyiségben: bevallom, ennél azért többet vártam a Killertől.
