A Bilincs nézése közben egy tök jó játékot lehet játszani: "Szúrd ki Nicolas Cage-et a tömegben" a címe. Mert bizony az egyik leghíresebb Coppola ebben a filmben "játszott" először, bár azt azért túlzás lenne állítani, hogy színészkedett, mindössze statiszta volt. Kiguvadt szemekkel bámultam hát a filmet és úgy hiszem, hogy sikerrel jártam: van egy jelenet, amikor a rabok sorba állnak az étkezdénél és plusz pénzért szendvicseket osztanak... Na, ott mintha láttam volna 1 másodperc erejéig az akkor még csak 15 éves Nickyt.
A Bilincs másik érdekessége, hogy egy kisebb szerepben a még viszonylag fiatal (1980-at írunk) Morgan Freeman is feltűnik egyik legelső mozis alakítását nyújtva a börtönbéli magánzárka egyik lakójaként. Érdekes látni, hogy nem az a tipikus bölcs(nek tűnő) Freeman karakter köszön vissza ránk, hanem egy zavart elméjű magánzárkalakó, ráadásul szeplők nélkül... De gondolom sejtitek, hogy a filmet nem Nicolas Cage és nem is Morgan Freeman viszi el a hátán, hanem egy fess úriember, bizonyos Robert Redford.
Henry Brubakert (Redford) nevezik ki egy lepukkant börtön igazgatójának, aki ahelyett, hogy csak simán besétálna dolgozni, rabnak álcázva magát eltölt pár napot az intézményben, megtapasztalva a másik oldal minden nyomorúságát. A körülmények borzasztóak, az étel ócska, a megbízottak (akik maguk is rabok, mégis fegyverrel vigyáznak a többiekre) korruptak és rengeteg kiváltságuk van, sőt, még a börtönorvos is külön pénzt szed a raboktól, hogy ellássa őket. Brubaker változást szeretne, de ezt nem csak a megbízottak, hanem a felette álló börtönbizottság tagjai sem nézik jó szemmel...
Megmondom őszintén, nekem fogalmam sem volt, hogy a 60-as, 70-es években egyes börtönökben bevált szokás volt az, hogy egyes rabokat kineveztek megbízottaknak, akik aztán vigyáztak a többiekre, hogy el ne szökjenek. El sem tudom képzelni, hogy ez a rendszer hogyan lehetett működőképes. Nos, a filmben ábrázoltak alapján szinte semennyire... És ha ezt elintéznénk egy legyintéssel, hogy "ugyan, ez csak kitaláció", meglepődnénk: a film megtörtént eseményeket dolgoz fel.
Pontosabban az 1967-es Arkansasi börtönbotrányt. A forgatókönyv Tom Murton saját tapasztalatai alapján írt regényéből, az Accomplices to the Crime: The Arkansas Prison Scandal-ból született meg és annyira jól sikerült, hogy a film egyedüli Oscar-jelölését kapta meg érte W.D. Richter. A rendező személye is említésre méltó, hiszen a Bilincset ugyanaz a Stuart Rosenberg rendezte, aki 13 évvel korábban a méltán híres Bilincs és mosolyt is jegyezte.
Kifejezetten jó magyar címet kapott a film: A főszereplő, Henry Brubaker keze tulajdonképpen meg van kötve, mintha "bilincsben lenne". Minden lépését támadják, nem csinálhatja meg a hőn áhított börtönreformját, mert az senkinek sem az érdeke. Még a vele egyébként egyetértő Lillian Gray sem támogatja, vagy áll mellé, amikor fontos lenne. Másrészt ha jól sejtem ez egyfajta utalás is a rendező már említett korábbi filmjére: 13 év kellett ahhoz, hogy eltűnjön onnan az a "mosoly". (Persze az eredeti címekben ("Brubaker" ill. "Cool Hand Luke" nincs semmiféle hasonlóság...)
Redford uralja a vászont minden jelenetében és bár sok érdekes mellékszereplővel operál a film, Brubaker messze a legérdekesebb: egyfajta Don Quixote, aki szélmalomharcot vív a begyöpösödött és korrupt bürokratákkal. Vagyis csak vívna, hiszen van olyan erős jellem, hogy hiába tűnik az egyetlen megoldásnak a kompromisszumokkal zsúfolt "politikus-út", ő nem azt, hanem a sajátját választja. Így persze bukása elkerülhetetlen, habár a film végén a raboktól megkapja a neki járó tiszteletet, szóval úgy is vehetjük, hogy győzött.
Tulajdonképpen nem csak úgy vehetjük, hanem ténylegesen megnyerte a háborút (legalábbis a való életbéli folytatásban mindenképp): a botrány kirobbant, a börtönreform égető problémává vált és a korrupt, köcsög szenátort sem választották újra. Sőt, még filmet is készítettek mindebből, ami bőven nyereséges lett (9-be került, 37-et fialt) és még a kritikusok is szerették. Bár igaz nem tökéletes darab, de mindenképp érdemes megnézni a Bilincset.
