Amikor először hallottam a filmről, felcsillant a szemem: egy gengszterfilm Robert de Niroval, Tommy Lee Jonesszal Luc Besson rendezésében (a Leon, a profit imádom), Martin Scorcese produceri felügyelete alatt. Ebből rossz nem sülhet ki, gondoltam magamban. A cím is kellően hangzatos volt: akkor még Malavita-ként volt feltüntetve az imdb-n, de sajnos ezt később megváltoztatták és a semmitmondó "The Family" lett belőle. Ezzel párhuzamosan pedig az első előzetes is megjelent...
...és akkor jött a hatalmas pofára esés, mert amit ott láttam, az egy kicsit izzadtságszagú gengszterparódia ízelítője volt - úgy látszik, hogy Robert de Niro már sosem lesz olyan menő törvényen kívüli, mint a Nagymenőkben, vagy a Kaszinóban. A hamarjában lelohadt kedvemet aztán már nem is tudtam feltámasztani. A mélypontot egyértelműen a szójátékoskodó magyar címmel való megismerkedésem jelentette, ezen a mai napig nem sikerült napirendre térnem. Mert én egy "Malavita" című filmre hamarabb beülnék, mint a "Vérmesék"-re. De úgy látszik, a forgalmazó szerint én vagyok kisebbségben.
Giovanni Manzoni (de Niro) new york-i gengszter volt, de beköpte a rokonságot, így családjával az FBI tanúvédelmi programjába került. A heves vérmérsékletű - mondhatni vérmes - család azonban sehol sem tud hosszabb ideig feltűnés nélkül maradni és mivel a maffia bérgyilkosai vadásznak rájuk, mindig új hely után kell néznie a Robert Stansfield (Jones) nevű FBI ügynöknek. Szóval Manzoniék most épp a "Blake" családként költöznek Normandiába a Riviéráról, hogy jól felforgassák a francia kisváros életét...
Luc Besson stílusosan rendezte meg a filmet, e tekintetben nincs is ok a panaszra: gyorsítások, lassítások, ügyes kameramozgások, kreatív vágások és jóféle zenehasználat jellemzi a Vérmeséket. Az akcióból csak az utolsó harmadban akad, de ott viszont rengeteg... Látványos és ügyesen megkomponált, kellően morbid, abszolút illik a film hangulatához az, ahogy a gyerekek is előkapják a mordályokat és szembeszállnak a new york-i bérgyilkosbandával. Mert nem árulok el nagy titkot, hogy a finálé erről fog szólni...
Ami viszont felemásan működik, az a humor. Van egyfelől a szövegelés, ami inkább béna, semmint vicces, sajnos a párbeszédekre nem fektettek nagy hangsúlyt a készítők. Ellenben a szituációs poénok zöme működik. Megkockáztatom, a film eleje a legrosszabb, folyamatosan javul a színvonal, aminek nagy filmrajongóként egyértelmű fénypontja a filmklubos vitaest, ahol egy kis kikacsintással is találkozhatunk de Niro és Scorcese közös múltja felé.
Még mindig a forgatókönyvnél maradva: Tonino Benacquista regényét (amiből a Vérmesék készült) sajnos nem ismerem, de a filmben a "család" sajnos egyáltalán nem funkcionál családként. Apa-anya-fia-lánya mind-mind külön utakon jár, mindenkinek megvan a maga kis története, amik a nagy fináléban jobb esetben is csak ímmel-ámmal fonódnak össze. Ennél azért valahogy többet várna az ember, főleg ha ennyire markáns különbségek vannak a mellékszálak között.
Az apa otthon ír - ez a szál működőképes, narrálásban ismerjük meg a háttérsztorit -, de néha elszökik otthonról, hogy utánajárjon annak, miért folyik barna víz a csapból. Nyomozósdi maffiamódszerekkel (=erőszakkal) - ez a szál viszont teljesen működésképtelen, nem fut ki sehová, a poénok ismétlődnek és nincs is sok belőlük. Az anyuka a védőőrizettel bratyizik - ez ismét egy értelmes szál -, amikor pedig van egy kis szabadideje, a templomba jár - ezt viszont egyetlen egy elcsépelt gyónós poénra húzták fel...
A gyerekek jártak a legrosszabbul. Warren, a fiú 14 évesen egy teljesen érett karaktert kapott, aki rögtön beveti a maffiamódszereket a sulijában, amiből később akkora baj lesz, hogy inkább elszökik otthonról (mi van???). Belle, a lány pedig az elején egy amolyan "tökös" csajként jól leveri a körülette legyeskedő sihedereket, hogy aztán 180°-os fordulatot téve tvájlájtnyálas szerelembe és depresszióba essen egy borostás matekszakos egyetemista láttán, majd a románcuk végeztével az öngyilkosságot is megkísérelje (mi van???).
A nyelvi gondokra nem fektettek sok hangsúlyt (Blake-ék nyilván tudnak franciául, de az elején még az a poénok tárgya, hogy nem nagyon), ahogy arra sem, hogy tudassák, mégis mikor játszódik mindez... A 90-es évek végére tippelnék. Mert ezt csak a használati tárgyakból lehet belőni (meg abból, hogy a Dallas megy a TV-ben), legalábbis az én figyelmemet elkerülte a pontos időbehatárolás. Persze ez nem olyan vészes dolog, csak sokáig nem érti az ember, miért nem használ senki se mobilt, meg internetet, stb...
Összességében a Vérmesékről azt tudom elmondani, hogy pontosan olyan, mint amilyennek az előzeteséből látszik - talán kicsit véresebb, amiért (vagyis az "R" besorolásért) hatalmas plusz pont jár a készítőknek. De ezen felül vegyes kép alakult ki bennem, ettől a bandától ugyanis joggal számítana az ember egy sokkal jobb produkcióra. Igen, én még mindig kitartok Robert de Niro mellett, hiába gyártja futószalagon a sz*rt. Szerencsére a Vérmesék tőle minőségben az utóbbi idők jobbjai közé sorolható.
A filmet a Premier MoziMagazin egyik játékának nyerteseként néztem meg, ezúton is köszönet érte a szervezőknek.
