"Monroe Hutchen már 10 éve legyőzhetetlen. De a Sweetwaterbe új rab érkezik" - Több, mint 10 éve, hogy nálunk bemutatták ezt a filmet, de valamilyen rejtélyes okból kifolyólag a mai napig emlékszek erre az előzetesben elhangzott sorra. Fogalmam sincs, hogy miért, mert a trailer nem volt nagy szám, maga a film sem hagyott bennem mély nyomokat - konkrétan arra emlékeztem csak, hogy ki nyert, meg hogy Snipes karaktere folyton fogpiszkálóval szórakozott...
Újranézve is azon a véleményen vagyok, hogy ez bizony egy meglehetősen furcsa alkotás, persze ez nem feltétlenül baj. Ugyanis a film főhőse csupán mellékszereplő - én nem is tudnék más ilyet felhozni hirtelen a filmtörténelemből, ahol ennyire háttérbe lenne szorítva az, akiért végül szorítani fogunk. Nem is igazán értem, Wesley Snipes mit látott benne. És nem, Ving Rhames karaktere itt nem valamiféle antihős, hanem az a seggfej a boxfilmekből, akit 2 jelenet után szívből utálsz és ezért nem is szoktak sokkal többet rájuk pazarolni... Főszerepnyit meg aztán igazán nem...
Szóval Monroe Hutchen (Snipes) 10 éve legyőzhetetlen a sitten, amikor a nemi erőszak vádjával börtönbe juttatott nehéz súlyú boxvilágbajnok, George Iceman Chambers (Rhames) megérkezik Sweetwaterbe. A rácsok mögötti maffia vezéralakja, Mendy Ripstein (Peter Falk) nagy boxrajongóként különleges viadalt szervez. Már csak az kell, hogy a két delikvens elvállalja a meccset, szóval Hutchennek pénzt ajánlanak, amivel a nővérét tudja bentről támogatni, míg Chambersnek azonnali szabadulást (kemény ez a maffia, mondhatom).
A filmnek van stílusa, igaz ez most talán kicsit inkább hátrány, mint erény, mivel az, hogy egy-egy új karakter megjelenésekor kiírnak róla a képernyőre pár "hasznos" információt már bő 10 éve is gagyinak számított. Arról nem is beszélve, hogy a börtönlakók közti íratlan szabály értelmében nem illik megkérdezni, ki miért van bent, így ez az egész "karaktermélyítősdi" szükségtelen háttér információkkal még furcsábban hat. De hát a rendező úr nyilván más véleményen volt...
Ha ez ma készülne el, úgy kerülné el a mozikat, hogy meg sem fordulna senkinek sem a fejében bevinni oda. Kapott már két folytatást is, azok egyből a DVD árusítóhelyek polcain végezték, ezt is csak az akkor még majdnem "A" listás színészek mentették meg az efféle szörnyűségektől. Wesley Snipes és Ving Rhames akkoriban még voltak valakik és nem vállaltak el aprópénzért Asylum-színvonalú filmes főszerepeket (pl.: Rémjárók, Halálfutam 3, Zombie Apocalypse).
Rajtuk kívül is összefuthatunk ismerős nevekkel: Peter Falk, mindenki kedvenc nyomozózsenije most a másik oldalt képviseli a kivénhedt boxrajongó maffia nagykutyaként. Kicsit talán túl brandósan játssza ezt a minden bizonnyal nagy hatalmú embert, de talán pont ezért lesz a legemlékezetesebb az egész stábból. Wes Studi jó szokásához híven nem nagyon szólal meg, de ott van helyette Fisher Stevens, aki a börtönös filmek egyik elengedhetetlen kellékét, a nagypofájú, vézna gyújtogatót formálja meg.
Teszi ezt ripacskodva és rendkívül irritálóan. Volt egy pont Snipes karakterének felkészülésénél, amikor azt hittem, hogy Monroe feláll és behúz neki, mert abban a rövid, 10-15 másodperces montázsban képes volt kiakasztani a sok hülyeséggel, amit összehordott. Már-már Jar Jar Binks-i szinten hozza a kis mitugrászt, szóval ha kicsit nagyobb kultusza lenne a filmnek, nem csodálkoznék, ha valamelyik rajongó megvágná úgy, hogy minden jelenetét eltünteti - mint ahogy azt a Baljós árnyakkal és Jar Jarral meg is tették...
Ez ugye az a fajta film, ami a köré az egy nagy meccs köré épül fel és ezt már tudjuk az elején is, szóval a nagy kérdés az marad, mivel tudják feltölteni azt a bizonyos első 70 percet? Dumával, dumával, dumával. Rhames amúgy nagyszerűen hozza az irtózatosan nagy p*cs és még nagyobb képű nehézsúlyú boxvilágbajnokot, amivel végül is megalapozták a végefőcím felcsendülésekor felszínre törő általános nézői örömöt. Hát jah, egy fokkal könnyebb valakit megutáltatni, mint megszerettetni. A politikai is így működik itthon, a Vitathatatlannál is bevált: örültem, hogy Monroe nyert, mert bár őt nem ismertem, de Chambers egy farok volt...
