Valamelyik nap összeállítottam egy 10-es listát azokból a filmekből, amikről nem feltétlenül gondolná az ember, hogy képregény alapján készültek. Ez a felsorolás tartalmazta mai filmünket is, amit elsősorban pont emiatt néztem meg. Tudom, kár volt kihagyni eddig is az életemből, de mentségemre legyen mondva, egyszer nagyon közel voltam hozzá, hogy letudjam, de... a csillagok állása... meg a csí... szóval tudjátok: valami mindig közbejött. Egészen mostanáig.
Vita alakult ki az említett poszt alatt azzal kapcsolatban, hogy Alan Moore neve vajh miért nem szerepel a kreditlistában, holott valójában az ő képregényalbuma szolgált a film alapjául. Utánanéztem és... dobpergééés: az, amire gyanakodtak a kommentelők. Moore összeszedett pár negatív tapasztalatot művei filmes adaptációival kapcsolatban (A pokolból, A szövetség), ezért most már semmi ilyesmihez nem adja a nevét, az érte járó pénzt az adott projekt rajzolója kapja, ő pedig nem kér a kreditlistán való szerepléstől sem.
Véleményem szerint (amit sok millió mozinéző oszt) egész jól sikerült a V mint vérbosszú, de Moore jó szokásához híven nem volt megelégedve a látottakkal, nagyon kritikusan fogadta, hogy műve főszereplőjének, V-nek az ideológiáját anarchia kreálásból a szabadság megteremtésére cserélték, mert így szerinte akár át is helyezhették volna a helyszínt Angliából az USÁba, hiszen az anarchia vs. fasizmus kérdéskör helyett az amcsi neoliberalizmus vs neokonzervativizmus témáját járják körbe.
Valamikor a közeljövőben egy alternatív világ Angliájában totalitáriánus diktatúra van. Itt él Evey is, akinek szülei is a rendszer áldozataivá váltak egykor. Egy kései séta alkalmával a hatalmukkal visszaélő begyűjtők épp meg akarják erőszakolni, amikor egy Guy Fawkes maszkot viselő idegen megmenti. Ő V, aki a semmiből jőve november 5.-én elkezd borsot törni az állam orra alá terrortámadásokkal, hogy pontosan egy évvel a belépője után a tömegek segítségével megdöntse a rendszert...
Vé mindenekfelett: ebből is látszik, hogy mennyire okosan össze lehet rakni a dolgokat, ha nem hajt a tatár, ha hozott anyagból dolgoznak a forgatókönyvírók: rengeteg apróságban megjelenik az a bizonyos V betű a film során, ami egyben egy római szám is: V cellájának sorszáma, vagy épp Beethoven V. szimfóniája... Evey nevében a betűk (az "e" az 5., az "y" a 25. az abc-ben), valamint V első, hozzá intézett monológja, ami 5 mondatból áll, "v"-vel kezdődik és végződik, valamint 49 "v" kezdetű szó van benne.
Vizuálisan is rengeteg utalást kapunk, kész szerencse, hogy nem valami bonyolultabb betűt választott a kreátor: "V" alakú tűzijáték, vértócsa, "V" alakban tartott kések, vagy épp "V" alakban álló óramutatók: 11:05 - ami egyben természetesen arra az ominózus november 5-ére is utal, amikor a maszkkal megidézett Guy Fawkes és még pár másik angol katolikus merénylő próbálta meg felrobbantani a Parlamentet Londonban, ám végül nem jártak sikerrel.
Vi Veri Vniversum Vivus Vici - Az igazság erejével, míg éltem, meghódítottam a világot. Mi más lehetne főszereplőnk jelmondata? Hugo Weaving zseniálisan kelti életre a maszkos önbíráskodót - aki nem a betmen. Annak ellenére, hogy színészileg meg volt kötve a keze (értsd: el volt takarva az arca, mimikát nem használhatott, még annyit sem, amennyit Tom Hardy Baneként), gesztusaival szépen kiszínezte a karaktert. Natalie Portman is sokat bevállalt (kopaszra nyíratta magát többek közt), de nála nem mindig éreztem erősnek a jelenlétét a vásznon.
Végül pár szóban megemlékeznék a népes kompániát alkotó rosszfiúkról is: John Hurt, jóllehet legtöbbször csak képernyőn keresztül látszik, hihető a diktátor szerepében (az 1984 után most a másik oldalon is kipróbálhatta magát). A hatalom szolgálatában álló többi csatlós is mind-mind megkapja a maga jelenetét ezekkel sincs hiba. A Stephen Rea által alakított Finch ugyanakkor a sok vásznon töltött ideje ellenére sem marad emlékezetes, szerintem vele kicsit mellényúltak a casting során. Igen, ezt a filmet látni kell. Igen, ha eddig kihagytad, ideje pótolni. Igen, hosszú, de megéri. Hidd el nekem.
