A "Beltway sniper attacks" nevű gyilkosságokról talán már sokan hallottak, de röviden összefoglalom: 2002-ben egy afroamerikai faszi (John Allen Muhammad), meg egy kiskorú jamaicai csávó (Lee Boyd Malvo) fogták magukat és egy puskával a csomagtartóban furikáztak pár városban és teljesen random emberekre lövöldöztek. Ezt megelőzően sem éltek szent életet, összesen 27 áldozatot szedtek, ezek közül 17-en meg is haltak. Az ok? Egy kis dzsihád, na meg az, hogy a random gyilkosságokkal elfedjék a valódi célpontot: John feleségét.
Hmm, biztos olvasták a Jack Reacher regényt... Leet sokszoros életfogytiglanra ítélték, Johnt pedig 2009-ben kivégezték. Nem először ihlette meg a filmeseket az ő sztorijuk, készült már belőle TVfilm, most itt az első független alkotás is a témában, Isaiah Washingtonnal a főszerepben. A cím pedig arra a kék színű Chevrolet Capricera utal, amiben ülve (fekve) a gyilkosságokat elkövették. És hogy mire koncentrál maga a film? Legnagyobb sajnálatomra inkább csak az előzményekre.
A karibi térségben kezdünk, ahol John a három csemetéjét bújtatja az anyjuk elől. Itt ismerkedik meg az anyja által magára hagyott Leevel, akivel hamarosan sajátos apa-fia kapcsolatot alakít ki. Miután a gyerekeit újfent elvették tőle, John és Lee Washington államba utaznak, ahol először egykori nőjénél, majd egy régi, fegyvermániás barátjánál szállnak meg. Itt persze hamar "függővé" válnak, éjjel-nappal lőni gyakorolnak, John pedig szép lassan átprogramozza Lee agyát, hogy gyilkológép váljon belőle.
Azért sajnálom, hogy az előzményekre koncentrálnak szinte kizárólag, mert maga az egyébként heteken át tartó lövöldözés is rengeteg érdekes jelenetet szült volna és legalább bele tudtak volna szuszakolni a filmbe némi feszültséget is, mert őszintén megmondom, hiába 95 perces csupán, eléggé unalmasra sikeredett. A vágás tempótlan, a történet vezetése komótos, a párbeszédek pedig néha össze-visszának hatnak - úgy érzem, hogy a rendező nagyon rágyúrt arra, hogy valami egyedit hozzon létre, csak sajnos nem jött össze.
Persze felfedezhető némi párhuzam - nem tudom mennyire szándékos a dolog -, de ahogy maguk a gyilkosságok is teljesen értelmetlenek és randomok, úgy maga a film is az. Néha mintha csak hasraütés-szerűen vágtak volna be jeleneteket, amiknek valahogy se eleje, se vége, de még közepe se nagyon van. Nem azt vártam, hogy a számba rágják a dolgokat, sőt, kifejezetten könnyű volt követni az eseményeket. Épp ezért nem értem, miért kellett ennyire megnyújtani.
A Frutivale Station alkotói legalább tudták, hogy játékidőben elég belőni a minimumot és megálltak 80 perc környékén. Itt is sokat dobott volna a végeredményen, ha 10 perccel megkurtítják a filmet... Meg mondjuk tényleg írnak normális párbeszédeket bele. Szegény színészek azért megmentik valamelyest a helyzetet, de bele se merek gondolni, hogy az alapanyagból mennyivel izgalmasabb és drámaibb végeredményt lehetett volna kipréselni. Így az egyetlen említésre méltó pillanat az lett, amikor a szupermarketben John elmondja a terveit Leenek - a két oldalról bemutatott jelenet a filmben sokkal később következő második szemszögből mutatott verzió alatt teljesedik ki. Pedig csak egy egyszerű monológ, bevásárlás közben.
Isaiah Washingtoné a show, ő az, aki szép lassan beleőrülni látszik abba, hogy nem láthatja a gyerekeit. Nagyon hiteles a "haragban a világgal" szerepben és nagyon hihető akkor is, amikor fogadott fiát "képezi ki" katonának. Látszik a szemében a tűz és ide pont erre volt szükség. A Leet alakító Tequan Richmond kicsit furcsán játszik, a két színész közti összhang kialakulása is sokat várat magára, de amikor végre megvan a közös hullámhossz, akkor akad még pár jó pillanat.
A lezárás viszont megint szándékosan össze-vissza, igazából nem sok mindent tudunk meg a "főhőseink" utóéletéről. Lehet, hogy azt gondolták, hogy mindenki ismeri a sztorit, mindenesetre nem ártott volna, ha mondjuk a végén kiírják, hogy mi történt velük, ha már végignéztük a történetük nagy részét. Az viszont kifejezetten tetszett, hogy a film készítői nem ítélkeztek, csak bemutatták az eseményeket és próbáltak valamiféle magyarázattal is szolgálni arra, hogy miért csinálta John és Lee ezt a brutális gyilkosságsorozatot.
