Angolul Face to face, magyarul talán Szemtől szembének fordítanám, csak az meg ugye Michael Mann méltán klasszikus akciófilmjének a címe... Minőségben ott azért nem tartunk. A Faccia a faccia elkövetője Sergio Sollima, a spagettiwestern három "Sergio"-ja közül a legkevésbé tehetséges - bár ő mindössze három filmet rendezett a zsánerben. A másik két Sergio természetesen Leone és Corbucci - ha valaki esetleg belehalt volna a kíváncsiságba...
Szóval Sollima is belevetette magát a 60-as évek végén a témába és leforgatta többek közt ezt a filmet is három ismerős arccal. Mármint számomra csak ők hárman voltak ismerősek: Tomas Miliannal az Egy kincskereső Mexikóban-ban találkoztam már az egyik főszerepben, William Bergert a Hé barátom, itt van Sabata bájgúnár Benjojaként ismertem meg, valamint ha a név nem is ismerős sokaknak, Gian Maria Volonté fizimiskáját még a westernekben kevésbé járatosak is felismerik: a dollár trilógia első két részében ő játssza a rosszfiút (Ramón Rojot, illetve az Indiánt).
Ezt a hármast eresztették össze a Faccia a facciában, hogy egy teljesen átlagosnak és sablonosnak induló történetből kihozzák a maximumot. Mert őszinte leszek: a film nagy részében semmi szokatlan nem történik, már-már bántóan semmilyen a történet - csupán elcsépelt spagettiwestern-elemeket látunk egymás után pakolva. A színészek persze enyhítenek valamelyest a fájdalmon, de egészen az utolsó kb. fél óráig kellett várnom, hogy találjak benne valami olyat, ami miatt megszerethetem.
A sztori pedig valahogy így hangzik: egy keleti parton tanító, szürke életet élő történelemprofesszort, Brett Fletchert TBC-vel diagnosztizálnak és a száraz levegőjű Texasba küldik gyógyulni. Vadnyugati pihenőhelyére egy seriff és pár embere érkezik felfrissülni egy megbilincselt gyilkossal, Solomon Bennettel. A fogoly megszökik, túszként pedig Fletcher professzort viszi magával, akivel később összebarátkoznak. Közben a Pinkerton egyik embere, Charley Siringo beépül Bennet újraformálódó bandájába, sőt, maga Fletcher is beszáll, mert rákapott a bűnözés édes ízére...
Ebben a filmben a karakterek számítanak igazán. Nem a sztori, nem a mondanivaló, hanem a különböző jellemek fejlődése. Ez számomra elég későn vált csak világossá, de onnantól kezdve hatalmasat nőtt a szememben: ahogy Sollima zsonglőrködik a végén a főszereplő trió egymás cselekedeteire adott reakcióival, az példaértékű. Hihető, amit csinálnak, de ugyanakkor teljes mértékben kiszámíthatatlan is. Már csak ezért érdemes lenne megnézni a Faccia a facciát.
Az is kifejezetten tetszett, hogy a vadnyugatot egy picit másként ábrázolták, mint ahogy azt megszokhattuk. A városok persze továbbra is klasszikus spagettiwestern-kellékek, de például a sziklák közt élő szabad közösség kicsit a posztapokaliptikus filmekre emlékeztetett, szóval még egy minimális sci-fi beütés is tetten érhető... A zenéje ugyanakkor - hiába maga a nagy Ennio Morricone követte el - kifejezetten semmilyen lett, pedig továbbra is az egyik legfontosabb dolognak tartom ebben a zsánerben a jóféle muzsikát.
William Berger végre bebizonyította, hogy ok nélkül bélyegeztem meg egyetlen filmje után: Siringo karakterével nagyon jól bánik, szerintem kifejezetten erős a jelenléte a vásznon. Egyébként az általa megformált szereplő a való életben is létezett, mint ahogy maga a Pinkerton is megalakult már a polgárháború előtti időkben (a sztori szerint az 1860-as években járunk). Tomas Milian is jobb, mint az Egy kincskereső Mexikóbanban, csak épp a stylist b*szott ki vele, amikor kitalálta, hogy folyton frissen mosott, hosszú szálú, kiegyenesített frizurája legyen. Eléggé nevetséges, ahelyett, hogy félelmetes lenne.
Gian Maria Volonté (ne tévesszen meg senkit a "Maria", egy férfiról van szó) pedig a legjobb hármójuk közül. Az arcformája egyébként eléggé gonosz, ezért is csodálkoztam, miért őt választották a kiscserkész életet élő professzor szerepére. De pont az arca miatt tudja a lehető leghitelesebben eljátszani az "átalakulása" minden fázisát meghunyászkodó értelmiségiből eszes haramiává. Mivel sajnos itthon a legjobb tudomásom szerint nem mutatták be, ezért kicsit nehézkes beszerezni, de mindenképpen tudom ajánlani a zsáner szerelmeseinek.
